Szivelyes_udvozlet_a_baci-tengerbol

„Szívélyes üdvözlet a baci-tengerből” – a képeslapok története

A képeslap eredete, mint megannyi találmány esetében, vitatott. A skótok hangoztatják, hogy az első jókívánságot tartalmazó lapokat 1841-ben ők állították elő. Más vélemények szerint az első képeslapok a francia–porosz háború idején születtek meg, előtte ugyanis szokás volt, hogy előkelőségek tengerparti nyaralójuk képével és a családi címerrel díszítették levélpapírjukat. A háború alatt a cenzorok munkájának megkönnyítésére előírták, hogy mindenki nyitott borítékban adja fel a leveleket, s mivel fölöslegessé vált a boríték, kettévágták a levélpapírt, aminek csak az illusztrált, fejléces felét postázták.
Ausztriában és Magyarországon 1869. október 1-jén hozták forgalomba az első postai lapot, „Correspondenz-Karte” felirat alatt, az osztrák, valamint a magyar címerrel. Egy hónappal később feliratát „Levelezési Lapra” változtatták. A díjjegy (a rányomott bélyeg) 2 krajcár volt, ami kedvezményes árnak számított, hiszen egy levél küldése akkoriban 5 krajcárba került. Németországban és Angliában a következő évben, 1870-ben vezették be.
A képeslap a kezdetektől hihetetlen népszerűségnek örvendett: Magyarországon már a megjelenése napján 10 ezer, hat hét alatt pedig 1 millió darab fogyott el. Németországban két hónap alatt 2 milliót vásároltak, az Egyesült Államokban az 1873-as forgalomba hozatal után a közönség egyetlen hónap alatt 31 millió példányt vett. Az első illusztrált képeslapnál, aminek kiadását egyesek 1873-ra, mások 1882-re datálják, az illusztráció csupán a levelezési oldal legfeljebb harmadát-felét foglalta el, mivel a képes oldalra lehetett írni az üzenetet, míg a másik oldalon a címzett és esetleg a feladó adatai szerepeltek.
A tematikailag választékos lapok különböző technikákkal készültek. Főként tollrajzzal, vízfestéssel, fekete-fehér kőnyomtatással, majd később fénykép alapján született az illusztráció, amit előszeretettel színeztek ki utólag. Az első színezett lapoknál foltokban vehetjük észre a színezett felületet. A színezést kezdetben kézzel, aztán gépesítve végezték.
Az úgynevezett „Gruss aus”, azaz üdvözlő típusú lapokon tájképek, városképek, várak, hidak, középületek, helyi nevezetességek szerepeltek. Érdekesség, hogy különböző cégek már ekkor látták a reklám lehetőségét, és hirdetési célokra is felhasználták, mégpedig úgy, hogy egyes vállalatok ingyen adták vevőiknek. Ilyen volt a svájci Suchard csokoládégyár, vagy a német Excelsior kerékpárabroncsgyár.
A tematika egyre bővült, megjelentek a különböző kiállításra kiadott lapok, majd népszerű lett az uralkodók, államférfiak politikusok képmásának reprodukálása. A 19. század végétől jellemző a művészi képeslapok, festők reprodukcióinak kiadása is.
A képeslapok gyors elterjedését társadalmi, gazdasági és technikai változásokkal magyarázhatjuk. Ezek között szerepel az általános, vagy néhány országban kötelező oktatás bevezetése, aminek következtében megsokszorozódott az írni-olvasni tudók száma. A közlekedés fejlődése, majd a fényképek sokszorosítása, a nyomdatechnika korszerűsödése tovább segítette a képeslapok terjedését.
A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény birtokában több mint 300, főként a második világháború előttről származó képeslap található, ezek nagy része a kerületet ábrázolja. A lapok mindig is fontos forrásai voltak egy-egy korszaknak. Nem csupán azért, mert olyan épületeket, helyeket ábrázolnak, amik ma már nem léteznek, hanem azért is, mert kiválóan illusztrálják a kiadás időpontjának hangulatát, méghozzá a legtöbb esetben színes képeken. Hol máshol találkozhatnánk például a Normafa alatt üldögélő piknikezőkkel, vagy egy régi svábhegyi vendéglő mulatozó közönségével…?
A lapok készítői minden korban azt jelenítették meg, amire az emberek büszkék voltak – hiszen azt lehetett jól eladni –, vagy olyan témát választottak, amit hivatalból kötelező volt ábrázolni. Gondoljunk csak a hatalmas vörös csillagos lapokra az 1950-es évekből!
A helytörténeti gyűjtemény természetesen minden korszakból gyűjti a képeslapokat, mégis elsődlegesen az 1945 előtti időkre koncentrál. Sokan gondolnák, hogy a hibátlanul megőrzött, postát még csak nem is látott lap a legértékesebb, pedig épp ellenkezőleg! Természetesen ezek is fontosak, de különösen értékesek azok, amelyeket itt, a kerületben adtak fel, esetleg valamilyen speciális bélyegzéssel ellátva, vagy a kerületbe küldték az ország más részeiről.
Az egyik lapon az Erzsébet királyné Szanatórium látható, háttérben a János-hegyi kilátóval. Ezt a szanatórium postáján adták fel 1914. április 30-án, és Budaörsre küldték a következő szöveggel: „A baci-tenger kellős közepéből szívélyes üdvözletét küldi barátod, Laci.” Természetesen sok más képeslap is fellelhető az archívumban, a János-hegyi kilátót ábrázolóktól kezdve a Svábhegyi Nagyszállón át a fogaskerekűig.
A lapok másik csoportján nem tájak, épületek láthatók, ezeket valamilyen évfordulóra, alkalomra küldték. Idetartoznak a karácsonyi, húsvéti üdvözletek, valamint a háborúsak is, amiken a szétszakított családok, párok tudatták egymással érzéseiket.
A képeslapokat előzetes telefonos bejelentkezés után bárki végigböngészheti a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény Beethoven utca 1/b alatti épületében.

Balázs Attila