Karacsonyi_koszonto

Karácsonyi köszöntő

Ismét előttünk az ünnep, amely kétségkívül a legállandóbb az életünkben. Míg a többi ünnepnapon múltunk valamely dicsőséges vagy tragikusan felemelő eseményére emlékezünk, addig a karácsony a benne megtestesülő gondolat és hagyomány mellett ugyanolyan erővel szól a jelenről és a jövőről is. Mert szelíd eréllyel bár, de mindannyiunkat rákényszerít az önmagunkba tekintésre. Elsősorban azzal, hogy feladatokat ad.
Látszólag gyakorlatiasakat, de az ünneppel járó mindennapos teendők mögött életünk talán legfontosabb kérdéseivel szembesülünk. Beszélgettem-e eleget, és főleg elég figyelmesen szeretteimmel ahhoz, hogy az ajándékozás ne csak egy letudott kötelesség legyen, de örömet okozzon a megajándékozottnak. Vagyunk-e annyi türelemmel és belátással egymás iránt, hogy a karácsonyi készülődés ezernyi feladata között se ejtsünk sebeket a másikon. Ettől lehet ez az ünnep az, ami alkalmat adhat arra, hogy lássuk esetleges mulasztásainkat, és erőt meríthessünk belőle jobbá válásunkhoz.
Tekinthetjük a karácsonyt a számvetés idejének is. Ahogy néhány napra megáll kicsit körülöttünk az idő, adódik az alkalom, hogy a jövőbe nézve célokat tűzzünk ki, és terveket kovácsoljunk, de ne feledkezzünk meg arról sem, amink van, kisebb s nagyobb örömeinkről, életünk, mondhatni, vidító, mindennapi apróságairól.
E pár sor szellemében szeretnék békés és örömmel teli karácsonyi ünnepet, az advent hátralévő napjaira pedig derűs készülődést kívánni minden hegyvidéki polgártársamnak.