Sváb hagyományőrző disznótoros hétvége
Ismét igazi közösségépítő programnak bizonyult a sváb hagyományőrző disznótoros hétvége. A XII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület és a 443-as Szent László Cserkészcsapat közös rendezvényének első napján a résztvevők a Lovasberényből hozott nyers húst dolgozták fel az Istenhegyi Szent László Plébánián, míg másnap következett a finomságok elkészítése és a kóstoló, amin mindenkit szívesen láttak.
A különleges fűszerezésű ételek, kolbászok, hurkák – a januári „Sautanz – Sváb Disznótor” elnevezésű versenyen első díjat nyert véres hurka –, toros káposzta, rozmaringos sült húsok és az elmaradhatatlan orjaleves ínycsiklandó illata sokakat becsalogatott a plébánia kertjébe, ahol a piknikhangulat közepette baráti beszélgetésekre is alkalom nyílt.
„Szent II. János Pál mondta, hogy a plébánia a közösségek közössége – ezt az együvé tartozást erősíti a disznótoros rendezvény. Alkalmat ad arra, hogy egy kicsit jobban megismerjük a másikat, ami minden szeretet alapja, nem csupán a templom, hanem a fehér asztal közösségében is” – mondta az Istenhegyi Szent László Plébániát vezető Kocsis István atya.
Az együtt végzett tevékenység összehozza azokat, akik egyébként csak arcról ismerik egymást, vagy akkor találkoznak első alkalommal – tette hozzá. A tapasztalatok szerint ezek a kapcsolatok, egymás segítése az élet más területein is megmaradnak, így építve a krisztusi közösséget. Pontosan úgy, ahogyan Jézus kinyilvánította: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek” – emlékeztetett István atya, aki reményét fejezte ki, hogy a disznótoroson szerzett kellemes élmények, a jó tapasztalatok hatására még többen csatlakoznak majd a templomi gyülekezethez.
Mindezt Meskó Gyula, a XII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese azzal egészítette ki, hogy a magyarországi svábok körében is régi hagyomány a disznóvágás. Az egyesület és a plébánia közössége immár negyedik alkalommal rendezi meg az András-naphoz kapcsolódó disznótoros hétvégét. Nemcsak az egyházi év, az adventi várakozás kezdete köthető ehhez az időszakhoz, hanem ekkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezik „disznóölőnek” is. Egyszerre munka és szórakozás, fontos közösségi elfoglaltság, aminek megtartó ereje van.
„Ezeket az értékeket szeretnénk megőrizni és továbbadni, hiszen így lehet életben tartani a mélyen gyökerező hegyvidéki német szokásokat” – fogalmazott a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület társalapítója. A disznótoroson gyűjtött adományokat a szokásoknak megfelelően ezúttal is az Istenhegyi Szent László Plébániához tartozó rászoruló családok megsegítésére fordítják.
M.