Emlektabla_Sztankay_Istvannak1

Emléktábla Sztankay Istvánnak

Közszeretetnek örvendett, nemzedékeket bűvölt el mély, búgó hangjával Sztankay István, a Nemzet Színésze, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művész. Polgár volt, abban az értelemben, ahogy Márai Sándor gondolkodott az egyszerre magyar és európai polgárról. A Hegyvidéki Önkormányzat februárban emléktáblát állított a színművész egykori lakóháza, a Városmajor utca 10-es számú ház falára.

Amikor Sztankay István 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolára felvételizett, arra a kérdésre, hogy mi az édesapja, azt felelte: pásztor. Később megmondta, hogy lelkipásztor, de felvették, 1961-ben diplomázott.
A Nemzet Színésze, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művész tiszteletére egykori lakóháza, a Városmajor utca 10-es számú ház falára emléktáblát állított a Hegyvidéki Önkormányzat. Sztankay István 1936. február 14-én született Budapesten. Gyerekkorában Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt. Mielőtt felvették volna a Színművészetire, segédkántorként, kifutófiúként, földalatti-építkezésen csillésként és anyagmozgatóként dolgozott.
A népszerű színész alakját Fonti Krisztina alpolgármester idézte fel a táblaavatón: „Számos emlékezetes alakítást nyújtott filmen és színpadon egyaránt, mély, búgó hangjával nemzedékeket bűvölt el, és elbűvöl ma is. Én a Hattyúdal című film egyik főszereplőjeként és a Bors című tévésorozat címszereplőjeként ismertem meg őt. Nagy rajongója voltam, s külön büszke arra, hogy gyakran láttam, hiszen akkor az Aladár utcában, néhány házzal odébb lakott. Gyermekkorom része volt, mint oly sokaknak ebben az országban, csibész mosolya, gyönyörű hangja, nagyszerű humora és magával ragadó tehetsége. Remélem, ez a tábla méltó emléket állít itt, a Hegyvidéken e csodálatos művésznek, aki művészetével gazdagítja a jelen és jövő nemzedékeket, nemzetünk kulturális életét.”Emlektabla_Sztankay_Istvannak2Sztankay István és Léner Péter rendező 12 éves koruk óta ismerték egymást, barátságuk végigkísérte egész pályafutásukat. A főiskola elvégzése után, 1961-ben mindketten a Miskolci Nemzeti Színházba szerződtek. Léner Péter Bertold Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című darabját rendezte, ennek címszerepében kiemelkedő sikere volt Sztankaynak, aki ugyanott a Szent Johannában a dauphin szerepét is eljátszotta. Az ifjú színész Görbe Jánossal, Némethy Ferenccel, Gáti Györggyel, Darvas Ivánnal dolgozhatott együtt.
A színházi adattár 130 bemutatóját regisztrálta, filmjeinek, tévéfilmjeinek száma több mint öttucat, és ugyanennyit tesznek ki a hangjátékok, hangoskönyvek, szinkronszerepek. Gyakran szinkronizálta Belmondót, Tony Curtist, Marcello Mastroiannit, s kölcsönözte hangját Gregory Pecknek, Charles Bronsonnak, Alain Delonnak is.
Gyermekeinek édesanyja második felesége, Kun Magda színésznő. Fia, Ádám újságíró lett, lánya, Orsi színésznő. Ajándék volt a nézőknek, amikor 2006 karácsonyán együtt lépett fel Orsival a Karinthy Márton rendezte Szerelem@könyv.hu című színdarabban a Karinthy Színházban. Rövid ideig még megadatott neki, hogy unokája, Frici boldog nagyapja legyen. 2014. szeptember 26-án kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.
A felesége, Sztankay-Bedők Beáta keramikusművész által tervezett emléktábla előtt Léner Péter nagy szeretettel beszélt róla: „Sztankay István polgár volt, abban az értelemben, ahogy Márai Sándor gondolkodott az egyszerre magyar és európai polgárról. Ha Sztankay Istvánt megkérdezték, hol lakik, azt válaszolta: Bel-Budán. A közszeretetnek örvendő művész emléktáblája előtt, köszönve a Hegyvidéki Önkormányzatnak, a közönség, családja, barátai, a színházba járó publikum közmegegyezéssel hajtanak fejet.”
Ne szomorkodva emlékezzünk Sztankay Istvánra, inkább Gyarmathy Lívia filmjével, amiben Olajos, a gyári svihák így csábítja az ifjú gyakornokot – ki más is lehetne, mint legendás színpadi párja, Schütz Ila – az üzemi bulin: „Ismeri a szandi-mandit? Az egy világszám!”

Balajthy Anna