Hasznos_maradekok_sutes-fozes_utan

Hasznos maradékok

A jó gazdasszonyt mindig bántja a maradék látványa, pedig elkerülhetetlen, hogy időről időre szembesüljünk azzal: már megint elkalkuláltuk magunkat. Sokszor abba a nem bocsánatos bűnbe esünk, hogy dühödten felfaljuk a maradékot, ne is lássuk a mihasznát! Konyhamalacnak lenni azonban se nem kellemes, se nem hasznos, és a következményei a szó soros értelmében letagadhatatlanul súlyosak… Mit tegyünk hát a maradékkal? Ehhez adunk most néhány tippet.

Azt, hogy a sült és főtt húsok maradékait felhasználhatjuk hússaláták, hússal rakott ételek és húsos-sajtos meleg szendvics készítéséhez, mindenki tudja. Valószínűleg sokan készítettek már a száraz kalács- vagy sótlan kiflimaradványokból máglyarakást, mákos gubát, a leveszöldség maradékából franciasalátát, de egyebekre is jó lehet például a tojásfehérje.
A tojásfehérje maradékát felhasználhatjuk panírozáshoz, levesbetét készítéséhez, készülhet belőle dióval bélelt habcsók, gyümölcshab. Mélyhűtőben eltéve, szobahőmérsékleten felverve kitűnően használható a máglyarakás tetejére is. Más: puhán tarthatjuk a finom bőrcipőt, ha időnként bekenjük tojásfehérjével.
A tojássárgája frissen tartható, ha hideg vizet öntünk rá, és hideg helyen tároljuk. (A tojáshéjat se dobjuk ki! Ha összetört tojáshéjat egy hétig vízben áztatunk, ezzel a vízzel locsolhatjuk a szobanövényeket. Üvegedényeket is jól tisztíthatunk vele, ha az összetört tojáshéjat vízzel feltöltve rázogatjuk benne.)
A füstölt szalonna bőrét soha ne dobjuk ki, minden olyan levesbe belefőzhetjük, ami füstölt hússal, szalonnával készül. A kiszáradt mustárt sem kell rögtön eldobni, megmenthető, feléleszthető, ha cukros-ecetes vizet öntünk rá, és rajta hagyjuk egy teljes napon át.
A sült húsok zsírját is tartsuk meg, finom rántást készíthetünk belőle. Maradék májkrémet, kenőmájast levesbetétnek is felhasználhatunk. A felesleges rizsköret jó levesbetétnek (például paradicsomlevesbe), de töltelékek, rakott ételek készítésére is alkalmas.
Kitűnő pástétomot készíthetünk a megmaradt leveshúsból. Ha tejszínhabunk van, tegyünk belőle kis halmocskákat alufóliára (habszifonból akár mintákat is spriccelhetünk), és fagyasszuk meg a mélyhűtőben. Ezután levesszük a fóliáról a habot, és nejlonzacskóban ismét a mélyhűtőbe tesszük, a felhasználhatóság kedvező alkalmára várva. Süteményt, pudingot díszíthetünk vele, de kávéba is jó.
A keményre száradt sajtokba is új életet lehelhetünk, ha tejbe áztatjuk őket. Vigyázat, a gombás ételeket és a mákos vagy túrós főtt tésztának a maradékát soha ne tegyük el, ezekben ugyanis rövid idő alatt ételmérgek keletkezhetnek!
És még valami! Régen nem dobtuk ki a leszaladt szemű harisnyákat, mert volt szemfelszedő, aki finom tűjével csodálatosan visszavarázsolta a szemeket. Megszoktam, hát ma se dobom el, mert a harisnya kiválóan alkalmas festékek szűrésére, jobb, mint a legsűrűbb szita. Ruhakefére húzva magára szedi a legfinomabb szöszöket, de ha ónos eső esik, cipőre húzva is segítségünkre lehet a harisnya, így kevésbé csúszik majd a lábunk.
Nagyböjt idején már reménykedhetünk a húsvét, a feltámadás jövetelében is, aminek örömét a gyerekek számára a nyuszi ajándékai testesítik meg. Milyen jó lesz majd a harisnya a tojásfestéshez, amikor abba kötözve főzzük ki a vörös hagymalében a levélkékkel díszített tojásokat!
Kétség sem fér hozzá, öreganyáink takarékos praktikáiból még a skótok is tanulhatnának…

 

Szerkesztette és írta:

Juhász Zsófia