Téli kaland a Svábhegyen 1845-ben

A Svábhegyet, a többi Buda környéki hegyhez hasonlóan, szőlőtőkék borították a 19. század végéig, amikor egy filoxérajárvány miatt felszámolták az ültetvényeket. Az 1840-es években még nem éltek ott állandó lakosok, legfeljebb a napszámosok aludtak a hegyen, amikor épp a szőlőben akadt munkájuk. A présházakkal megtűzdelt vidék azonban télire teljesen elnéptelenedett.
Egy ilyen időszakról maradt fenn Schönholz Frigyes utazó visszaemlékezése, ami a Zehn Jahre in Ungarn. Erlebnisse und Beobachtungen eines Weltbürgers című, német nyelvű könyvében jelent meg 1845-ben. Schönholz Magyarország számos táján megfordult, az egyik hideg telet pedig Budán töltötte, amikor egy ismerőse, akinek szőlőbirtoka volt a hegyekben, téli mulatságra hívta meg.
A birtokos felesége szigorúan betartotta a katolikus elveket, így a böjti időszakra vonatkozót is, ezért arra a vasárnapra és a következő böjti napra semmiféle lakomát nem tűrt meg budai otthonukban. Ekkor jött az ötlet, hogy a szőlőtőkék között rejtőző présházba lehetne elvonulni, ahol semmiféleképpen nem kellene koplalni…
A nagy hideg és a „szakadékokat betöltő magas hó” miatt Schönholz eleinte tartott ettől, azonban szombaton mégis nekivágtak a hegyeknek. Egy szekér haladt előttük, megrakva borjúcombbal, sonkával, kolbásszal, sajttal és szárnyassal olyan mennyiségben, hogy tizenkét ember négy alkalommal bőségesen jóllakhasson. A présházba érvén az élelmet a padlásra, a szárnyasokat egy kőbe vájt, ráccsal lezárt ólba helyezték el.
Éjféltájban félelmetes lármára riadtak fel, a társaság egyik tagja azonnal „rablót” kiáltott. Kirohantak a házból, amikor is kiderült, hogy farkasok fosztogatják a padláson az élelmiszert, sőt a baromfik közül is elvittek jó néhányat. Megbontották a tető zsindelyét, úgy jutottak el a felhalmozott sonkákhoz, kolbászokhoz. Az emberek csak puskával tudták elkergetni őket.
Ilyen körülmények uralkodtak tehát a Buda környéki hegyekben a 19. század derekán. S hogy a történet nem légből kapott, arra jó bizonyság a két kerületi városrész, Farkasrét és Farkasvölgy neve: ezek a mai napig megőrizték a svábhegyi „farkasjárások” emlékét.

(b.)