Csak_a_szepre_emlekeznek1

Csak a szépre emlékeznek – fejezetek a MOM történetéből

A Magyar Optikai Művek bezárását több ezer ember élte meg tragédiaként. Az egykori dolgozók – akik rendszeresen tartanak nosztalgiaesteket – mégis úgy döntöttek, hogy a nemrégiben megjelent könyvükben csak a szépre emlékeznek. A MOM Emlékalapítvány kuratóriumi elnöke, Sörös Antal mesélt lapunknak.

Orvostechnikai eszközök, fényképezőgépek, ébresztőórák, távcsövek, digitális személymérlegek és megannyi olyan műszer, amilyet még soha nem láttam. A szerkezeteken élénken virít a „Magyar Optikai Művek” márkajelzés, mintha pár perccel ezelőtt nyomták volna oda. Bevallom, a látványtól időzavarom támad: nem tudom eldönteni, hogy a múlt vagy a jövő forradalmi műszereit nézegetem-e.

A Magyar Optikai Művek, a világhírű hegyvidéki anyavállalat emlékeit őrző helyiség nemcsak a technikai fejlődés mérföldköveit, hanem több ezer ember munkájának gyümölcsét őrzi. Itt találkozom Sörös Antallal, akinek minden mozdulata büszkeséget áraszt, amikor a MOM-ról mesél.Csak_a_szepre_emlekeznek2

A világhírű Magyar Optikai Művek nevét és emlékeit őrző alapítvány kuratóriumi elnökének annyi története van, hogy a rövid tárlatvezetés és bemutatkozás után arra kér, inkább én mondjam el, mire vagyok kíváncsi. „Mindenre” – csupán illendőségből nem bukik ki belőlem a telhetetlenség, s abban reménykedem, lesz elég ideje beszélgetőtársamnak, hogy közelebbről is megismertesse velem a gyár több évtizedes múltját.

Emlékszik még az első munkanapjára? A pillanatra, amikor először lépett be a Magyar Optikai Művek épületébe.

– Az idén lesz hatvan éve, hogy elkezdtem ott dolgozni. Gazdasági területen tevékenykedtem – rengeteg időt töltöttem a MOM-ban. Akkoriban sokkal szigorúbb követelmények voltak. Negyedévente mérleget, szöveges beszámolókat és állóüzemi leltárt kellett készítenünk. Sok-sok túlóra és hétvége árán tudtuk csak teljesíteni az elvárásokat. Ugyanakkor vezetőként sosem kellett „parancsba adnom” a kollégáimnak, hogy jöjjenek be munkaidőn túl is. Összetartó családként éltük a mindennapjainkat, rengeteg szép emlékünk van ezekről az időkről. 1994-ben jöttem el, tudja, akkor kezdték el az anyavállalat felszámolását. Az épületeket 1998-ban bontották le. A magam részéről megpróbáltam menteni a menthetőt, baráti társaságokon keresztül igyekeztünk összegyűjteni azokat a relikviákat, amiket itt lát. Az iratokat, fényképeket hatvanhét ládába csomagoltuk be, majd leadtuk a levéltárnak. Sajnos anyagi okok miatt ezekhez nagyon nehezen jutunk hozzá. Fontos volt számunkra, hogy az utókor is megismerje a MOM múltját. Egyebek mellett ezért hoztuk létre az emlékalapítványt is.

Nemcsak ön, számos kollégája is nagy szeretettel gondol a MOM-ra. Mi az oka annak, hogy így kötődnek egykori munkahelyükhöz?

– Kiváló kollektíva volt, nemcsak az osztályomon, hanem a gyár minden területén. Képzelje csak el, nem volt olyan névnap, amit ne ünnepeltünk volna meg! Mindig előkerült a zsíros kenyér, a hagyma és valamilyen üdítő. No, és a nőnapok, az anyák napi ünnepségek – ezek csodálatosan megható alkalmak voltak. Olyanok voltunk, mint egy nagy család, sokszor a szó legszorosabb értelmében is. Generációk dolgoztak együtt. Több famíliában a nagymama, a nagypapa, az anya, a papa és a gyerekek is a MOM-ban keresték meg a kenyérre valót.

Nemrég jelent meg a MOM Emlékalapítvány hiánypótló könyve. Ebben a gyár múltját, emlékeit negyvenkét egykori dolgozó mutatja be.

– A kötet főleg a kollégáknak és gyermekeiknek íródott, s főhajtás társainknak, akik a MOM-ot szerették, a munkájukkal híressé tették, akik alkottak, vagy csak tették a dolgukat. Az átalakulás időszakát, okát, körülményeit nem taglaljuk – ez nem is tisztünk. Természetesen beszűrődött néhány rövid vélemény. Magyarázatot az utókor igazi üzemtörténészeinek kell találniuk. Több ipari nagyvállalat alakult át, majd szűnt meg, de talán a MOM budapesti törzsgyár az egyedüli, amit teljes egészében le is bontottak. A MOM a fennállása alatt világszínvonalú szakembereket képzett. Olyanokat, akik a világ minden táján megtalálták a helyüket. Gyártottunk olyan műszereket, amiket a technika ma is alkalmaz. Csak ízelítő látható az emlékalapítvány itteni, Maros utca 1. alatti szűk kis emlékszobájában.

Mesélne kicsit az emlékalapítványról?

– Célunk a MOM nevének és hírének megőrzése. A megalakulásunkat követően két hónappal tartottunk egy estet, amire nagy meglepetésünkre négyszáz MOM-dolgozó jött el, s igen jól érezte magát, a sok nehézség ellenére is. Ekkor határoztuk el, hogy minden évben tartunk nosztalgiaestet. A legutóbbi alkalommal jelentettük be, hogy kiadunk egy történeti kötetet. Mivel eléggé váratlanul ért minket a bezárás, nagyon sok dolgozónak megszűnt a munkahelye, így rokkant- vagy előnyugdíjba kényszerült. Az ő anyagi helyzetük és az alapítvány lehetőségei korlátozottak. Mégis működünk, igaz, nehezen. A most megjelent emlékkötetnek hatalmas sikere volt. A decemberi könyvbemutatón ingyenesen vehette át a könyvet közel százötven volt MOM-dolgozó, többen könnyezve lapozgatták. A címben – „Fejezetek a Magyar Optikai Művek és utódai történetéből 1876–2015” – utaltunk azokra a gazdasági egységekre is, amelyek a MOM műszaki hagyományait folytatva tevékenykednek napjainkban, és mint szponzorok támogattak minket. Ezek az utódok a MOM-gyökerekből jöttek létre.

MOM Kulturális Központ, MOM Sport, MOM Park – a maguk területén mind sikeresen működnek. Mi a véleménye ezekről az intézményekről?

– Rengeteg hálával és köszönettel tartozunk nekik és vezetőiknek. Nemcsak anyagi és egyéb támogatásuk miatt, hanem azért is, mert méltók a MOM nevéhez. Ezúton is köszönetet mondunk mindazoknak, akik emlékeink, hagyományaink és hírnevünk megőrzésében, könyvünk létrehozásában segítették az alapítványt. Jó szívvel ajánljuk emlékeinket az olvasónak, továbbá sorstársainknak és mindazoknak, akik a kötet üzenetét megértik, tanulságait készek hasznosítani és tovább adni.

BM.

 

Segítse ön is a MOM Emlékalapítvány munkáját! Támogassa adója 1%-ával az egykori dolgozókból alakult baráti társaságot. Felajánlását a 11702036-20718455-00000000 számlaszámra küldheti el. Bővebb információért keresse fel az alapítvány honlapját: http://www.mombudapest.hu/kuratorium.html. Levélcím: MOM Emlékalapítvány, 1277 Budapest, Pf.: 42. E-mail cím: alapitvany@mombudapest.hu. Telefon: 06/30-968-9978, 06/30-908-8375, 06/30-689-3004, 06/30-257-9601.