Elso_vilaghaborus_hosi_emlekmuvek_a_Hegyvideken1

Első világháborús hősi emlékművek a Hegyvidéken

Ferenc Ferdinánd trónörököst 1914. június 28-án gyilkolták meg Szarajevóban, az Osztrák–Magyar Monarchia pedig pontosan egy hónap múlva, július 28-án hadat üzent Szerbiának. Ezzel kezdetét vette az első világháború (vagy korabeli szóhasználattal élve: a „Nagy Háború”). Habár villámháborúnak tervezték – vége lesz, „mire a falevelek lehullnak” –, ám több mint négy évig tartott, és valóságos halálgyárként működött. Száz esztendővel a hadakozások után tekintsünk vissza a nagy világégésre a Hegyvidéken található világháborús hősi emlékművek segítségével!

Budapest minden kerületében találunk első világháborús hősi emlékműveket, szobrokat, domborműveket, emléktáblákat, a temetőkben kegyeleti helyeket, hadisírokat. Nincs ez másképp a Hegyvidéken sem. A XII. kerületben három első világháborús emlékmű, valamint a Farkasréti volt katonatemetőben számos hadisír látható.
A legkevesebb információnk a Németvölgyben, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának épületében (Kiss János altábornagy utca 42.) lévő emlékműről van. A domborművön egy félmeztelen, ülő férfialak egy zászlót és egy könyvet tart a kezében, utalva az épület tanításban betöltött szerepére. Az alak alatt elhelyezkedő márványtáblán mindössze „A HAZÁÉRT 1914–1918” felirat, valamint első világháborús áldozatok nevei olvashatók.Elso_vilaghaborus_hosi_emlekmuvek_a_Hegyvideken6Első világháborús emlékműveknél, szobroknál gyakori, hogy zászlóval a kezében álló katonát ábrázolnak. Így van ez a Diana utcai Istenhegyi Szent László Plébánia melletti parkban található alkotás esetében is. Az emlékművet Belatinyné Hadzsi Flóra szobrásznő készítette, s kétszer is felavatták: először 1934-ben, majd 1962. június 12-én. Ez utóbbi alkalommal a XII. kerületi Tanács a megrongálódott szobor helyére állított újat.Elso_vilaghaborus_hosi_emlekmuvek_a_Hegyvideken5A katonaszobron a honvéd éppen térdelni készül, egyik kezében lobogóját, a másikban egy tölgyfaágat tartva. A talapzat előtt, egy kereszten rohamsisak látható. A felirat az emlékművön: „HŐSEINK 1914+1918, 1941+45”. Ez tehát mindkét világégés áldozatainak emléket állít.
A talapzat két oldalán – egymástól el nem választva – 69 első világháborús és 26 második világháborús hősi halott neve olvasható. A hátuljára 2000 pünkösdjén új emléktáblát szenteltek fel a második világháború polgári áldozatai emlékére.Elso_vilaghaborus_hosi_emlekmuvek_a_Hegyvideken4A legérdekesebb utótörténetű első világháborús kerületi emlékmű a Krisztinavárosban található. A Városmajorban lévő szobrot 1941. május 11-én emelték, a magyar tábori vadászoknak állít emléket. A mű egy monarchiabeli és egy Horthy-korabeli tábori vadászt ábrázol korhű egyenruhában. Kezet fognak, miközben a jobb oldali alak, egy első világháborús veterán lelép a talapzatról, hogy átengedje helyét fiatalabb, második világháborús társának, aki tisztelettel tekint fel rá.Elso_vilaghaborus_hosi_emlekmuvek_a_Hegyvideken3Elso_vilaghaborus_hosi_emlekmuvek_a_Hegyvideken21945 után minden olyan szobrot megsemmisítettek, vagy igyekeztek megsemmisíteni, amely a Horthy-korszakra utalt. S szinte maradéktalanul sikerült is eltüntetni az összes olyan művet, amelyiket valamennyire összefüggésbe lehetett hozni Trianonnal, vagy az előző rendszerrel. Szerencsés kivétel ez alól a városmajori emlékmű.
Az Osztrák–Magyar Monarchia idején a tábori vadászoknak csendőrkalapra emlékeztető, tollas fejfedőjük volt. Innen jöttek a későbbi bonyodalmak. A Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette emlékművet ugyan nem rombolták le 1945-ben, de Polgár Dénes a Világosság 1949. február 5-i számában írt egy cikket „Miért áll még a tábori csendőr a Városmajorban?” címmel. Habár a cím már önmagában mutatja a szerző hozzá nem értését (a tábori vadászok és csendőrök kalapjának összekeverésével), mégis lavinát indított el ez az írás.
Goda Gábor, a fővárosi önkormányzat kulturális értékekkel foglalkozó XIII. ügyosztályának vezetője emlékirataiban említi meg, hogy az újságcikk nyomán egyre többen követelték a köztéri alkotás eltávolítását. Készen állt az ítélet: „Nem kell táboricsendőr-szobor Budapestnek!”
Azt nem tudni, Goda miért ragaszkodott hozzá annyira, de végül megkereste Kisfaludi Strobl Zsigmondot, hogy legalább a tollakat tüntesse el a kalapról. A mester nem aprózta el, levetette a szobor fejét, és újat öntetett helyette, immár hagyományos katonasapkában. Így a mű mégis megmenekült, méghozzá egyedülálló módon.
Ami még érdekesebbé teszi a tábori vadászok emlékművének történetét, hogy a második világháborúban, Budapest ostroma során a Városmajor kulcsfontosságú helyszín volt. Az ott állomásozó Vannay-riadózászlóalj eredetileg Prónay Pál különítményének részét képezte. A történelem fintora, hogy éppen a Városmajorban, a tábori vadászok emlékművénél található Prónay egyetlen szoborábrázolása – legalábbis egyes vélemények szerint az eredeti jobb oldali alakhoz maga Prónay állt modellt.
Ungváry Krisztián történész szerint 1949-ben a szobornak csak a kalapját cserélték le (amely csendőrkalapra emlékeztetett), ám mivel az alakról nem sokan tudták, kit ábrázol, maga a szobor maradhatott. Prohászka László Szoborhistóriák című művében azonban azt írja, hogy a szobor felállítását Kiss János altábornagy – a későbbi mártír – kezdeményezte, akinek arcmását mintázta meg a művész a tollas kalapú katonán.
Az eredetiről készült képek és a ma is látható szobor alapján ki-ki eldöntheti, vajon tényleg csak a kalapot cserélték le (és ezáltal mind a mai napig Prónay, esetleg Kiss János szobra található a Városmajorban), vagy a művész ténylegesen „lefejezte” eredeti alkotását, és új arcot készített. Azért az eredeti alakon felfedezhető szakáll – ami a mai változaton már nem látható – sok mindenről árulkodik.

Csiki István