Miről kapta a nevét a Szolyva utca?
Vajon az Orbánhegyen lévő rövid Szolyva utca a hírhedt szolyvai gyűjtőtáborról kapta a nevét? Ezzel a kérdéssel kereste meg egy kerületi lakó a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményt.
Szolyva egy kárpátaljai település Munkács közelében, a határában 1944 novembere és 1945 áprilisa között gyűjtőtábort működtettek a szovjet hatóságok. Oda szállították a „malenkij robotra” elhurcoltak nagy részét, és onnan küldték őket kényszermunkára a Szovjetunió lágereibe.
Ahogy a szovjet alakulatok nyomultak előre Magyarországon, és megszállták városainkat, folyamatosan hirdették ki a magyar és a német férfi lakosság kényszermunkájáról szóló rendeleteiket. A fővárosból is hurcoltak el embereket, történészek becslése szerint 100 ezres nagyságrendben. Budát 1944 decemberében, a Hegyvidéket karácsony napján érték el a szovjet csapatok.
Nagyon sok helyen csak lakossági összeírást jeleztek a plakáton, és mindenkit hazaengedtek azzal, hogy másnap jelentkezzen a frissen kiállított személyi dokumentumokért. Amikor a férfiak odamentek, nem engedték vissza őket családjaikhoz. Sok százan voltak, akik egy vékony felöltőt dobtak a vállukra, és annyit mondtak otthon, hogy átszaladnak a hivatalba a papírokért, mindjárt jönnek. Soha többé nem látták őket. A legtöbbjük nem is érte meg a Szovjetunióba hurcolást, a hideg végzett velük az olyan gyűjtőtáborokban, mint Szolyva.
Azért vittek el ennyi embert kényszermunkára, mert a szovjet tábornokoknak meg kellett indokolniuk, miért nem halad Magyarország elfoglalása a Sztálin által elvárt ütemben. A hadműveleti sikertelenségeket a magyar és német csapatok létszámának aránytalan túlbecsülésével próbálták magyarázni. Néhány ezer fős ellenállás esetén több tízezrest jelentettek Moszkvának. Viszont hogy ne maradjanak hazugságban, megfelelő hadifogolylétszámot kellett produkálniuk. Ezért úgy döntöttek, hogy a civil lakosságból „pótolják” az egyébként is csak papíron létező harcolókat.
Az elhurcolások módszere és szigorúsága településenként változott: volt, ahonnan alig vittek el embert, máshol teljes falvak maradtak munkaképes férfiak nélkül. Előfordult olyan is, hogy a szovjet parancsnok ötlete alapján minden „H” betűs nevű férfit összegyűjtöttek, mivel a különös logika szerint őket kellett büntetni, hiszen ugyanazzal a betűvel kezdődött a nevük, mint Hitleré. Így kerültek a táborokba Horváthok, Hegedűsök, Hajósok és így tovább.
A német lakosság különösképpen a szovjetek célkeresztjébe került. „Természetesen” még ez esetben sem tudták betartani saját szabályaikat a szovjet hatóságok, ezért – a német családnév miatt – számos koncentrációs táborból kiszabadult zsidó ember alig néhány hetet tölthetett otthon, máris letartóztatták őket, és internálták a Szovjetunióba.
Az elégtelen élelmezés, a meleg ruha és lábbeli hiánya, valamint a higiéniai állapotok jelentősen megtizedelték a szolyvai és a többi gyűjtőtáborba kerülő magyar és német civileket. 1944 decemberében a szolyvai táborban tífuszjárvány tört ki, ami tovább csökkentette az életben maradók számát. A tábort 1945 áprilisában bezárták, a helyi asszonyokkal takaríttatták és fertőtleníttették ki. Majd’ ötven évvel később, 1994-ben emlékművet avattak a falu határában, ahol 40 ezer honfitársunk fordult meg a Gulagra szállítását megelőzően.
A hegyvidéki Szolyva utca azonban nem erről a szomorú emlékű helyről kapta a nevét, egyértelmű bizonyíték erre, hogy már 1929-ben létezett. Sokkal inkább annak az utcaelnevezési hullámnak a részeként, ami a trianoni országvesztést követően az elcsatolt területek településeinek állított emléket. Így a XII. kerületben a többi között Pelsőcről, Zólyomról, Bazinról, Breznóról elnevezett közterületek is találhatók.
Balázs Attila