Kortol_fuggetlenul_mindenkit_varnak

Kortól függetlenül mindenkit várnak

A Hegyvidék Sportegyesület (HSE) alapítói közé tartoznak a Királyháza–MOM túrázói, akik a Szabadság Vándorai csoporttal közösen alkotják a túraszakosztályt. Az erdőjárás és a kirándulás szépségeiről Lukács Miklóssal, a HSE Királyháza–MOM elnökével és Nagy Géza vezetőségi taggal beszélgettünk.

A Hegyvidék természeti adottságai kifejezetten kedveznek a túrázásnak. Ez is közre­játszott abban, hogy megalakult a Hegyvidék Sportegyesület túraszakosztálya?

Lukács Miklós: Valóban tagadhatatlan, hogy a kerület bővelkedik a jobbnál jobb túrázó helyszínekben, így ez is közrejátszhatott a túraszakosztály megalapításában. Döntő szerepe mégis inkább azoknak volt, akik korábban is együtt túráztak a szabad idejükben, és folytatni akarták ezt. Két ilyen csapat működött akkoriban: a Királyháza–MOM és a Szabadság Vándorai.

Tehát voltak előzmények?

Nagy Géza: Nagyon is! Nyolcvan évvel ezelőtt, 1936-ban alakult meg a világhírű műszergyár, a Magyar Optikai Művek, azaz a MOM sportköre. Ez nemcsak a dolgozóknak, hanem a környék lakóinak is lehetőséget nyújtott a sportolásra. A turisták vezetője ötven esztendeje – amikor csatlakoztam hozzájuk – Székely Tamás volt, aki minden idejét és energiáját a szakosztályra fordította. Neki köszönhető, hogy sok fiatal csatlakozott a csapathoz. Szinte minden hétvégén túráztunk; mi, az ifjak, az öregektől tanultuk meg a természet szeretetét, a tájékozódást, az egymásra odafigyelést, a generációk közti megértést. Akkoriban indult a ma már hagyományosnak számító programjaink jelentős része, és 1968-tól tartjuk fenn a ma is működő kulcsosházat a Börzsönyben, Királyházán. A rendszerváltozás után megszűnt a MOM, a sportkör szétesett, azonban a természetjárók együtt akartak maradni. Először Királyháza–MOM Természetbarát Társaság néven önállósodtunk, majd 1999-ben alapítóként vettünk részt a Hegyvidék SE létrehozásában. A szakosztályban működő másik túrázó csapat, a Szabadság Vándorai később csatlakozott a HSE-hez.

Említette az évtizedes hagyományos programjaikat. Melyek ezek?

L. M.: Minden évben rendezünk egy kétnapos Esztergom–Budapest vízitúrát, mikulástúrát, a kulcsosház segítségével munkatúrákat, szünidei túrákat és más kisebb megmozdulásokat. Különleges az egyhetes családi táborunk: mindig más helyszínen, saját sátrakban lakunk, gyalog- és kerékpáros túrákat teszünk a környéken, kulturális programokat szervezünk.

Miben más a túrázás, mint egy kellemes séta az erdőben?

L. M.: Ha a Normafától felmegyek a János-hegyi Erzsébet-kilátóhoz, majd a Libegővel lejövök, az egy kellemes séta. De ha továbbmegyek a Szépjuhásznén keresztül a Hárs-hegyre, és Hűvösvölgyben fejezem be az utam, az már egy kisebb túra. Solymárig meghosszabbítva pedig teljesítménytúrának sem utolsó. Sétálni rendszerint szép időben megyünk, túrázni akkor, ha előre megbeszéltük, és nincs ítéletidő. Kisebb eső vagy hó sem tarthat vissza.

A HSE jellemzően az amatőr sportokat fogja össze. Mennyiben tekinthető sportolásnak a túrázás?

N. G.: A túrázás szabadidősport! Segít megőrizni az erőnlétet, a testi és lelki egészséget. Kitartó mozgást, egyenletes, nem túl intenzív erőfeszítést igényel, s ehhez társaságot és változatos környezetet nyújt. Kortól függetlenül, az óvodásoktól az idős nyugdíjasokig bárki túrázhat. Az egyetemisták, persze, hosszabb utakra mennek, és gyorsabban teljesítik a távot, mint a hetven év felettiek. Nagyobb erőkifejtést igényel a teljesítménytúra, míg a vízi­túrázás az evezősportok nem versenyszerű, szelídebb változata.

A túrázás egyre népszerűbb a fiatalok és különösen a kisgyermekes családok körében. Így van ez önöknél is?

N. G.: Örömmel mondhatom, hogy igen! Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy megszeret­tessük a természetjárást a gyerekekkel. Tapasztalataink szerint a húsz év körüli fiatalok eltávolodnak tőlünk, de családalapítás után többnyire visszatérnek, immár a gyermekeikkel együtt. Huszonöt-harminc esztendeje a gyerekeink jöttek velünk, most már az unokáink is csatlakoznak hozzánk.

Mit kínálnak a szakosztály iránt érdeklődőknek, kiket várnak?

L. M.: A túráinkat – önköltséges alapon – a kerület lakóinak is meghirdetjük. Ha valakinek megtetszik egyik-másik rendezvényünk, szívesen látjuk a tagjaink között. Ugyancsak várjuk azokat, akik szeretik a Börzsönyt, igénybe akarják venni a kulcsosházat Királyházán, és hajlandók segíteni a fenntartásában.

Mik a terveik, hogyan képzeli el a szakosztály következő éveit?

L. M.: Társaságunkban nagyon jól működik a korosztályok körforgása. Igaz ez a Királyháza–MOM vezetőségére is: részben nyugdíjasokból, részben a negyvenes éveikben járó emberekből áll. Utóbbiak a munkahelyi és családi elfoglaltságaik mellett próbálnak elegendő időt szánni a szakosztály ügyeire, hogy mind nagyobb mértékben át tudják venni az ügyeket az idősebbektől. Folyamatosan érkeznek új belépők, akik pótolják az ideiglenesen kiváló fiatalokat és az eltávozó időseket. Ez a biztosíték arra, hogy a szakosztály, legalább a mostani aktivitással, tartósan fennmaradjon. Terveink között szerepel a hagyományokhoz visszanyúló „öko” életmód népszerűsítése. Még szorosabb együttműködést szeretnénk kialakítani az Ipoly Erdő Zrt.-vel, a börzsönyi túraéletet fejlesztenénk közösen. Jelenleg is fenntartunk és ápolunk egy hidat, emellett egy másikat is „örökbe fogadnánk”.

MM.