Közösségi terek, közösségi tervezés
Az iskolai menzák és közösségi terek fogalmának újragondolása – ez a célja a Menza Programnak, amit a Hegyvidéki Önkormányzat konferencián mutatott be a MOM Kulturális Központban. Pokorni Zoltán polgármester megnyitójában utalt rá, hogy egy évvel ezelőtt, amikor az önkormányzat közös munkára kérte fel szakmai partnereit – a BME Építőművészeti Doktori Iskolát és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Építészeti Intézetet –, még nem lehetett tudni, hogy a parlament elé kerül egy törvényjavaslat, mely szerint az állam átvenné az önkormányzatoktól az iskolák működtetését.
„A Budapesti Önkormányzatok Szövetsége – valamennyi kerületi polgármester és a főpolgármester egyetértésével – közleményében azt javasolja, legyen lehetőség arra, hogy a kerületek és a főváros, amennyiben erre igényt tartanak, továbbra is fenntarthassák és működtethessék az iskoláikat – mondta a polgármester. – Évtizedeken át jó gazdái voltunk az iskoláknak. Egy finnországi tanulmányi látogatásomon hallottam, hogy ott a gyerekek nem azért szeretnek iskolába járni, mert jól tanulnak, hanem azért tanulnak jól, mert szeretnek iskolába járni. Szerettessük meg velük az iskolát, adjunk nekik szép tereket, finom ételeket, hagyjuk, hogy együtt játszhassanak, s egy örömteli környezetben jobban fognak tanulni is.”
A Hegyvidéki Önkormányzat településfejlesztési stratégiájának mottója az volt, hogy „a Hegyvidék több, mint kerület” – emlékeztette a konferencia résztvevőit Hapszné Tarcsafalvi Eszter, az önkormányzat főépítésze. A koncepció célja egy élhetőbb környezet megteremtése, valamint az önkormányzat oktatási, sport- és egyéb intézményeiben az aktív térhasználat elősegítése.
Balázs Mihály, a BME Építőművészeti Doktori Iskola vezetője úgy gondolja, hogy „az építészetnek és ennek a mostani feladatnak is, amit a doktoranduszok elvégeztek, van egy időtlen, kortalan vonatkozása, a problémakörnek egy olyan szelete, ami független attól, hogy ki az iskola fenntartója: az önkormányzat, az állam vagy egy magánszemély. A hallgatók az építészet eszközeit, anyagokat, színeket, formákat fortélyosan alkalmazva érik el, hogy az iskola ne oktatás-végrehajtási intézet legyen, s hogy a menzaterek segítsék a közösségek létrejöttét, megerősítését, hiszen az étkezés mindig is a párbeszéd, a kapcsolatok színtere.”
Juhász Ákos, a MOME Építészeti Intézet vezetője szerint „a jó iskola érzete sokféle tapasztalatból tevődik össze: tiszta a mosdó, jól szellőzik a menza, nem huzatos a folyosó”. Példaképpen egy dániai tanulmányútjáról beszélt, melynek során egy iskolát látogattak meg, és valaki a csoportból figyelmeztette a házigazda pedagógust: „Látta, hogy kés van az asztalon?” Mire a válasz ez volt: „Tudom, azzal vágják a gyerekek az almát.”
Somogyi Krisztinának, a BME Építőművészeti Doktori Iskola témavezetőjének és Marian Balázsnak, a MOME Építészeti Intézet témavezetőjének előadásai után a programban részt vevő hallgatók prezentációi következtek. A tablókat, amelyek most a MOM Kulturális Központ kupolatermének falait díszítették, az érintett helyeken – a Jókai Mór, a Kós Károly, a Németvölgyi és a Virányos iskolában – is kiállítják.
A BME doktoranduszai terveikben az „Ember és környezete” hívószavak szellemében arra helyezték a hangsúlyt, hogy az iskolai termek átrendezésével az ebédlőt, más közösségi funkciókra is használva, megnyissák az udvar, a kert felé. A MOME hallgatóit hasonló elvek vezérelték, „Minimál programjukban” színes és többféle módon hasznosítható folyosói és ebédlői bútorokkal is igyekeztek intimebb és nagyobb, hangulatos közösségi tereket képezni.
A Kós Károly iskolában, az önkormányzati tervekkel párhuzamosan, a szülői közösség vezetői grafikusok segítségét kérték, hogy barátságosabbá tegyék az iskola belső tereit. A konferencián ők is bemutatták az elkészült terveket. Az iskolák igazgatói a rendezvény végén elmondták, sok jó ötletet kaptak a prezentációk során, s ami rajtuk áll, azt megpróbálják már szeptembertől bevezetni.
(Balajthy)