Mesés Hegyvidéki Napok tündérekkel és manókkal

A táltos hófehér rendőrparipa és „kollégája”, a nyeglébb tartású almásderes elegánsan lépkedett a Gesztenyés kert kutyafuttatója előtt. Az ebek kivétel nélkül a kerítéshez sereglettek – két láb a földön, kettő a levegőben. A fejüket nagy csodálkozásukban oldalra döntötték, néhány másodpercig figyeltek. Egy kósza, értetlenkedő pillantás a gazdikra, aztán megtörtént, aminek meg kellett.
A kutyák – ki mélyebb, ki magasabb frekvencián – heves csaholásba kezdtek. A lovakat sem kellett félteni: egy-két határozott nyerítés elég is volt ahhoz, hogy helyreigazítsák az ugató társaságot. „Zeusz, jogodban áll hallgatni!” – szólt rá rendetlenkedő vizslájára a gazdája, aki azonnal a Gesztenyés legviccesebb kutyatartójává vált ezzel.

*

Állati humorból egyébként sem volt hiány – ahogy az lenni szokott, az idei Hegyvidéki Napokra is ellátogattak a szőrös kedvencek.
Barnus és Borbála igazi barik. Az élet eleinte nem volt kegyes hozzájuk: az egykor magányos Barnust mezőn találták, míg Borbálát egy Olaszországba induló vágóállományból mentették ki a NOÉ Állatotthon munkatársai. A legnagyobb problémájuk – szerencsére – már csak az, hogy sokan összetévesztik őket más patásokkal.„Milyen szép kecskék!” – mondta egy négyévesforma kisfiú. A bárányok hallgattak – mi mást is tehettek volna. Mindennek ellenére láthatóan élvezték az apró kezek kedves simogatását.

– Szegénykéimet menetrend szerint kecskének nézik – derült Fazekas István, aki nem először hozta el ide a menhely lakóit. – Disznóink és tyúkjaink is vannak; senki sem kerül a fazékba – nyugtatott meg a NOÉ Állatotthon munkatársa, majd arra is kitért, hogy a hegyvidékihez hasonló rendezvények mindig kiváló lehetőséget adnak, hogy felhívják a figyelmet a felelős állattartásra.

Itt találkoztam Bencével, aki épp édesapját kérlelte, hogy menjenek vissza a „rendőr bácsikhoz”.

– A rendőrlovakat láttad már? – kérdeztem a türelmetlenkedő fiút.

– Igen, nagyon tetszettek. Szeretem az állatokat, otthon van egy teknősöm, akit én neveztem el – felelte.

– És hogy hívják? – érdeklődtem.

– Csigának. Nagyon lassú, és állandóan behúzza a fejét a házába. Játszani is lehet vele, de csak akkor, ha adok neki ennivalót.

– Akkor minden bizonnyal szereted a Búgócsiga Zenede együttest is. Nemrég léptek fel a nagyszínpadon. Ott voltál?

– Igen, de csak a végére értünk oda, mert közben egy csomó mindent kipróbáltam. Játszottam az ugrálóváron, beszálltam a tűzoltóautóba, és most megint visszamennék a rendőrcsónakba.

– Ezek szerint tetszenek a közrendvédelmi bemutatók.

– Ha nagy leszek, nyomozó szeretnék lenni. A rendőrök olyanok, mint a szuperhősök! Ha baj van, akkor az egy-egy-kettőt kell tárcsázni. Azt is tudom, hogy mit kell mondani. Először bemutatkozom, majd elmondom, hol van a baj. És akkor ők jönnek, és megoldanak mindent – magyarázta Bence, aki a jelek szerint fiatal kora ellenére pontosan tudja, mivel szeretne foglalkozni felnőttként.Persze, nem csak őt nyűgözte le a sziréna hangja. A szokásokhoz híven az idén is a Hegyvidéki Napok alkalmával hirdették ki a kerületi rendőrkapitányság rajzpályázatának győzteseit, akik Fonti Krisztina alpolgármestertől és Segyevi Zoltán rendőr alezredestől, kapitányságvezetőtől vehették át jutalmukat. Az óvodások kategóriájában Budai-Csillag Dominik (Hegyvidéki Mesevár Óvoda), Gál Samu Kálmán (Süni Óvodák), Ujfalusi Réka (Süni Óvodák), Iszály Brigitta (Hegyvidéki Mesevár Óvoda), Mady Fruzsina (Zugliget Óvoda), Kruchina Lilla (Zugliget Óvoda) és Kulcsár Zsófia (Zugliget Óvoda), az iskolások közül pedig Czibik Adél (Zugligeti iskola), Shapir Nadav (magántanuló), Holczer Flóra (Németvölgyi iskola), Barabás Lili (Németvölgyi iskola), Gál Nóra (Németvölgyi iskola) és Martin Sarolta (Virányos iskola) kapott elismerést a különdíjasok mellett.
Mint elhangzott, a zsűrinek ezúttal sem volt könnyű dolga, hiszen kiváló művekkel pályáztak a fiatalok.

– Nagyon örülök annak, hogy ilyen sok rajzot kaptunk! Fontos, hogy a gyerekekkel bizalmi kapcsolatot tudjunk kialakítani; a rendezvény és ez a pályázat is hozzájárul ahhoz, hogy a kicsik, ha kell, merjenek segítséget, tanácsot kérni – fogalmazott a rendőrkapitány, aki azt is elmondta, hogy a rendőrök minden pályázó iskolába és óvodába ajándékot visznek majd.

*

„Góóól!” – nehéz lett volna megszámolni, hányszor hangzott el az örömteli kiáltás a csocsóasztaloknál. Az izgalmas programok és a színes kirakodóvásár mellett az asztali foci is fontos helyszíne volt a háromnapos rendezvénynek. A nemegyszer ismeretlenekből verbuválódó csapatok régi jó barátokként folytattak eszmecserét a labdarúgásról.

– Rengeteget játszottunk, nagyon érdekes meccseket vívtunk. Volt, hogy gyerekekkel kellett megküzdenünk, de leginkább az „öregfiúkon” lepődtünk meg, akik idős koruk ellenére hat négyre megvertek minket. Szerencsétlenségünkre fogadtunk velük – vesztesként egy kör sört fizethettünk nekik – mesélte Ádám, aki a haverjaival együtt szenvedett „csúfos” vereséget. Egy másik asztalnál apukák és anyukák küzdöttek meg egymással, mellettük pedig óvodáskorú gyerekek szálltak harcba a Gesztenyés legjobb csocsósa címért.

– A bőség zavara – mondta Anikó, a háromgyermekes anyuka, akivel két ütközet között beszélgettünk. – Nincs egyszerű dolgom. A Gesztenyés kert minden pontját bejártuk már, fagyiztunk, táncoltunk, állatokat simogattunk. Nagyon jó dolognak tartom, hogy az önkormányzat olyan rendezvényt hívott életre, ami minden korosztálynak kitűnő szórakozási lehetőséget nyújt.

*

Mindeközben a színpadon egymást váltották a jobbnál jobb előadók. A neves fellépők mellett a tehetséges aradi mazsorett lányok is nagyszerű produkcióval nyűgözték le a nagyérdeműt.

– Tavaly májusban írtuk alá Araddal a testvérvárosi szerződést. Mindkét fél részéről természetes, hogy olyan programokat szervezünk, amik tovább erősítik a kapcsolatunkat – hangsúlyozta Fonti Krisztina alpolgármester.

– Először jártunk a Hegyvidéken, nagyon jól éreztük magunkat. A közönség remek, jó volt látni, hogy élvezték a műsorunkat – mondta a tizennyolc esztendős Ilona Judit, a mazsorett lányok vezetője, aki azt is hozzátette, rengeteg edzés előzte meg a szombati fellépésüket. – Bevallom, izgultunk, hiszen fontos volt ez a program. Szerencsére minden jól sikerült; remélem, jövőre is meghívnak minket!

*

A lazítás mellett – ahogy az lenni szokott – az egészségre is kiemelt figyelmet fordítottak a szervezők. A Hegyvidéki Egészségnapon ismét teljes képet kaphattunk testünk állapotáról: a több száz érdeklődőt vonzó programon a látásvizsgálattól a légzésfunkciós mérésen keresztül a vérnyomás- és vércukormérésig sokféle szűrés várta a látogatókat.

– Nagyon jónak tartom a kezdeményezést! Az ember akkor jön rá, milyen fontos az egészsége, amikor betölti a hatvanat. Minden lehetőséget kihasználtam, az itt elvégzett vizsgálatokkal hónapokat spóroltam meg magamnak. Legnagyobb örömömre a szakemberek mindent rendben találtak – mondta elégedetten Róza, aki ha teheti, mindig részt vesz az ingyenes szűréseken.Fejfájás, nyak- és hátizomfájdalom – meglepő, de a helytelen ülés számtalan kellemetlen következménnyel járhat. Az egészségügyi mérések mellett a „Hogyan üljünk helyesen?” elnevezésű bemutató is közkedvelt pontja volt a rendezvénynek.

– A testtartásunk megváltozhat, a hátunk fájhat, ráadásul a légzésünk is beszűkülhet. Kevesen tudják, mekkora jelentősége van a helyes ülésnek. Fontos, hogy óránként tartsunk szünetet: a statikus testtartást dinamikus gyakorlatokkal kell kompenzálni – tanácsolta Mészáros Lászlóné Vali gyógytornász, rekreációs mozgásprogram-vezető, aki rendszerint a Kulturális Szalonban segít a mozgásproblémákkal küzdő kerületi betegeken.

*

Mindenki számított rá, mégis meglepő volt. A vihar hirtelen és kegyetlenül söpört végig a Gesztenyés kerten. Sokan az árusok sátra alatt találtak menedéket. Persze, a hosszú percekig tartó várakozás sem volt eseménytelen.
„Ha csillapodik, elmegyek az autóért” – mondta egy apuka a kisfiának, aki ennél sokkal egyszerűbb megoldással rukkolt elő: „Minek autó? Hívjuk fel a rendőröket, hogy jöjjenek ide a csónakkal!” A megjegyzés azonnal megalapozta a hangulatot, egymást követték a vicces szójátékok és párbeszédek.
Az eső lassan elvonult, de a gondok megmaradtak. A szervezők esőkabátban és csizmában figyelték a radarjelzéseket. A rengeteg munkát és energiát igénylő hagyományos rendezvényért egyként aggódtak a résztvevők. Szerencsére a nap egyik legjobban várt zenekara végül szép számú közönség előtt állhatott színpadra. A Magashegyi Underground dalai igazi fesztiválhangulatot varázsoltak a Gesztenyés kertbe.

– Engem egyáltalán nem érdekel az eső! A cipőm vízhatlan, az ernyő pedig be van készítve. Igaz, kicsit eláztunk, de ez nem tart vissza minket attól, hogy jól érezzük magunkat – jelentette ki Sándor, aki barátnőjével együtt, fröccsel a kezében ropta. Végtére is: szórakozni akkor kell, ha jólesik.

*

Vasárnap reggel még lógott az eső lába, de a Varázsbogrács főzőverseny csapatai már 9 órakor serénykedtek a tűzgyújtással, a bográcsok felállításával. Varázsbogrács, mert a csapatoknak tündérekké, manókká kellett válni, valamilyen csodás gyógynövényt használni a főztjükhez, és öltözékükben, sőt a tálalásban is látszódni kellett tündérségüknek vagy manóságuknak.Amikor odaértem, az Abrakababra csapat tagja, Pokorni Zoltán polgármester éppen kölcsönkérte a kisbaltát a szomszéd társaságtól, hogy gyújtóst vágjon fel. Mint később, az eredményhirdetés idején kiderült, hiába nyalta meg a tíz ujját, aki palóclevesüket megkóstolta, nem nyerhettek, nehogy valaki bundát kiáltson.
Megkérdeztem a polgármestert, szokott-e otthon, a konyhában is varázsolni, és megtanította-e főzni a gyermekeit.

– Most a vörösboros csirkecomb a sláger, de nagyon jó körözöttet, paprikás krumplit csinálok – válaszolta. – Nem tudom, tőlem tanulták-e, de amikor késő este bundáskenyér-illatra ébredek, tudom, hogy a legkisebb gyerek, aki most készül gimnáziumba, megéhezett… A legnagyobb, aki már egyetemista, kitűnő palacsintát süt.

A verseny zsűrijének elnöke Buday Péter mesterszakács volt, őt segítette véleményével Monspart Sarolta. Az első díjas a Normafazék csapat Jánoshegyi betyárlevese lett. A hozzávalók árát a kissé nagyra nőtt erdei manók az erdőben gyűjtött hulladék vasért a MÉH-ben kapott összegből fedezték.

– Honnan a recept? – kérdeztem Mikó Gergelyt, a csapat tagját, a Normafa Park Fenntartó és Üzemeltető Intézmény igazgatóját.

– Van egy barlang a János-hegy oldalában, két bejárattal. Egyes hírek szerint Holló Pista hegyvidéki betyár és bandája bújt meg ott a pandúrok elől. A kollégák erdőtakarítás közben találták meg ezt a receptet, szénnel felírva a barlang falára. Ami csak kell a betyárleveshez, megtalálható volt a hegyen annak idején is: vargányagomba, vaddisznókolbász, kakukkfű, zsálya – de hogy a recept a mi titkunk maradjon, eltüntettük a falról.

A második díjat a MOM Beach csapata kapta, a csupa tündér és manó borjúcsülökből készített egy milánói étekkülönlegességet, sáfrányos rizzsel, a neve osso bucco. Megkínáltak: nemcsak a csülök sikerült kitűnően, a rizs is al dente volt, az asztal pedig gyönyörűen megterítve tüllel és illatos gyógyfüvekkel.

Harmadik díjas lett a Manó anyó fuszulykalevese, amit a Kulturális Szalon látogatóinak törzsgárdája készített. Elfogyasztani egy csodásan feldíszített manólakban lehetett, ahol manólámpa világított, és manópálinkát lehetett hozzá kóstolni.

*

Voltak, akik még korábban keltek, mint a főzőcskézők. A Barangoló Hegyvidék túrázói reggel 8 óra után indultak a Barabás Villától, s a kirándulás végén a célnál, a budaszentlőrinci pálos kolostor romjánál még megválaszoltak egy helytörténeti kérdőívet is. Az első száz beérkezőt meleg étel várta.
A Gesztenyés kertben, a nagyszínpadon a Kaláka családi koncertje hozta hangulatba elsőként a nézőket. A zenekar tagjai Kukorelly Endre Családunk szeretet alapú című, kissé ironikus dalával kezdtek, s több megzenésített erdélyi gyerekverset is előadtak. Az utolsó számban – addigra már az egész gyermeksereg velük tapsolt – bemutatták a fura nevű ukulele hangszert.A polgármester röviden köszöntötte a nézőket, és elmondta, amit talán kevesen tudtak: a Csillebérc név azt jelenti, Tündérbérc, a csille a tündér régies elnevezése. Ezután a színpadra szólította Nándori László cukrászmestert, aki a Hegyvidék Desszert országos versenyén – tizennégy sütemény közül – a győztes tortát készítette.
„A torta rétegzett, mint egy hegy – kezdte a mester. – Kakaós-mézes lapokat sütünk, amelyekben pörkölt mandulapálcikák vannak. Négy ilyen lapot megtöltünk csokoládémousse-szal, van még egy almatöltelék-réteg, rajta vaníliakrém, a pisztáciakrémes csúcsok a tetejükön kakaóporral és kevés fahéjjal vannak beszórva.”
A polgármester átadta a győztesnek járó oklevelet, majd elmondta, hogy a rendezvényre a cukrászat egy több mint 300 szeletes kóstolót hozott, s ezt ingyen elfogyaszthatják a Hegyvidéki Napokra kilátogatók. Az önkormányzat szórólapjain megtalálható annak a kilenc kerületi és négy kerületen kívüli cukrászdának a neve, címe, ahol a Hegyvidék Desszert június 13-a óta kapható.

*

A gyerekeket váró számtalan játék, arcfestés, csocsó, ugrálóvár, körhinta és egyebek mind a varázslás, tündérkedés motívumait viselték. Némelyik futkározó erdőlakó előbb tejfogát vesztett manóvá vált, hogy aztán újra tündér legyen belőle.

– Nekem a célba dobásos játék, a körhinta meg a mese tetszett. A barátom, akivel együtt jártam óvodába, most elment csocsózni – nyilatkozott egyikük.

A kézműves műhelyben egy kicsi lány éppen égszínkék tetejű tündérpalotát készített. A Furfangos csodavilág szegletében a Játékos Tudomány Egyesület mókás fizikai kísérletei, ügyességi feladványai közül szemlélődőként az óriásbuborék-gyártás, az egérverseny, a csőorgona és a mágneses kísérletek tűntek a legnépszerűbbeknek.

A Tündérvarázs mesesátorban Pokorni Zoltán is mesélt a gyerekeknek. Kiderült, hogy jól fel kell kötnünk a lovunk farkát, ha ki- és beugratunk az aranyvár ablakán, nehogy csengjen-bongjon az egész vár, és az aranyszóló pintyőke száját is be kell kötni Tündérszép Ilona aranyhajszálával, amikor visszük a madarat és korsóban a fiatalság vizét.

A kicsik még egy mesét kértek, a polgármester pedig Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi történetét választotta. Miközben az aranyalmafáról mesélt, nagy, fonott kosárból almával kínálták a közönséget. A mellettem ülő kisfiú kettőt is vett, de az egyiket nekem adta.

*

– Bár tegnap leszakadt az ég, a közönség nem riadt el, egy koncert kivételével minden esti programot meg tudtunk tartani – értékelte a történteket Hambuch Gerda, a MOM Kulturális Központ igazgatója. – Mivel este hét óra után is esett, a Borbazárt éjfél helyett picit korábban bezártuk, de az időjárás ellenére nagyon sokan jöttek ki a Gesztenyés kertbe. Az idén két díszvendégünk is volt: Arad, a testvérvárosunk, valamint Olaszország. Az Olasz Kultúrintézet és az olasz nagykövetség védnökségével jött létre az Olasz Fesztivál programsorozata.

A Besh o droM koncertje után megszólítottam egy fiatal párt, hogyan érzik magukat a Hegyvidéki Napokon hat év körüli kisfiukkal.

– Két éve vagyunk hegyvidéki lakosok, tavaly is eljöttünk a Hegyvidéki Napokra. A Besh o droM-ot nem ismertem, de elolvastam róluk, amit a programfüzetben írtak, és az felkeltette az érdeklődésemet. Sajnálom, hogy ülve hallgattuk végig, és nem mozgott a lábunk – mondta a hölgy.

– Én mindenevő vagyok, rock and roll, latin-amerikai zene vagy néptánc, minden jöhet – így a férje. – Táncoltam régen, még eljárom a szászcsávásit, vagy a legényest. Mi Székelyföldön születtünk, őrizzük a hagyományokat.

– A kisfiunk is tanult néptáncot, most készül első elemibe, heti három zeneórája lesz a Tamási Áron iskolában. Örülünk, mert fontosnak tartjuk a zenét – vette vissza a szót az asszony.

– Épp befejeztem egy zenei kurzust, egy amerikai zenész tartotta, valamikor a Berkeley Egyetemen tanított. Gyerekkoromban basszusgitároztam, most meg akarok tanulni akusztikus gitáron. Szeretnénk, ha a fiunk is tanulna valamilyen hangszeren – zárta a rövid beszélgetést az úr.

*

Fiatal fiúk és lányok a Firkin koncertjére vártak.

– Már hallottam őket – mesélte egyikük. – Koncertjükön még nem voltam, tudtommal nagyon jó bulit csinálnak. Szeretjük a fesztiválokat itt, a Gesztenyés kertben; közel van, családias, barátságos, kellemes a hangulat, jó ez a környék.
Hasonló a véleménye a Babuska ételbár tulajdonosának, Vágó Péternek is, aki maga is hegyvidéki lakos, és először hozta el orosz eredetű ételeit – borscslevest, pirogot, céklás blinit – a Hegyvidéki Napokra.

– Anyósom Szocsiból való, a feleségem már itt született. Az az ötletünk támadt, hogy nyissunk egy ételbárt házias orosz ételekkel. Kiderült, ez egy piaci rés, amit sikerült betöltenünk. A Hegyvidéki Napokon a vártnál sokkal jobban alakult a forgalmunk, kellemes a környezet, kulturáltak az itteni emberek. Valahogy erre is számítottam.

Késő délután és este megélénkült a Borbazár. Miközben a nagyszínpadról idehallatszódtak a Magyar Rhapsody Project, a Tárkány Művek, a Besh o droM és a Firkin dalai, a felnőttek poharában rozé meg vörös vagy fehér színű „fiatalságvíz” csillogott.
Számomra kihagyhatatlan újdonságot jelentett az Arad-hegyaljai borvidékről származó fekete leányka. Persze, van, akinek más a kedvence. Egy ifjú hölgy például a fehéret és édeset szereti.

– Egy tokaji Hanna Cuvee-t iszom éppen. Késői szüretelésű, négyféle szőlőfajtából, sárgamuskotályból, furmintból, hárslevelűből és zétából áll, ez egy hagyományos tokaji fajta – magyarázta nagy szakértelemmel.

– Nem volt nagyobb a forgalom tegnap az eső miatt? – kérdeztem a pult mögött álló hölgyet.

– De, igen – felelte, kicsit szégyenlősen mosolyogva. – Felőlem eshet…

Azért jó lenne, ha jövőre szárazabb Hegyvidéki Napok köszöntenének ránk.

BM–BA