Hegyvideki_fotografiak

A Hegyvidék helytörténeti irodalma - Hegyvidéki fotográfiák

A Hegyvidék helytörténeti irodalmában különleges helyet foglal el a Hegyvidéki fotográfiák című, 1997-ben megjelenő kötet. Ez volt ugyanis az első ilyen jellegű kiadvány, amely jelentős példányszámban látott napvilágot, és kísérletet tett arra, hogy teljes körképet adjon a kerület múltjának egy szeletéről.
A könyv az 1847-es Dűlőkeresztelővel kezdődik, amikor magyar nevet kaptak a budai hegyek egyes tájegységei, és 1949-ig jut el, a gyermekvasút történetéig, vagyis valamivel több mint száz év történéseit öleli fel. Nem akar kerülettörténeti monográfiaként „feltűnni”, ellenben nagyon jól visszaadja az egyes korok hangulatát, legyen szó a századfordulóról, amikor még a kirándulók is nyakkendőt viseltek, vagy a két világháború közti évekről, majd a második világháború utáni néhány esztendőről. Azt a korszakot mutatja be tehát, s hozza közelebb, amelynek idején a legdinamikusabban fejlődött a kerület, és amely időszak meghatározza a Hegyvidék mai arculatát.
A könyvet Horváth Tamás és Müllner Jenő jegyzi, előbbi a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa volt, utóbbi pedig a Hegyvidék lap főszerkesztőjeként is dolgozott. Ők állították össze azt a gazdag képanyagot, korabeli képeslapokat és fotográfiákat, amik kiválóan illusztrálják a könyv fejezeteiül választott főbb témákat. Külön foglalkoznak a természetjárással, a sporttal, az oktatással, az egészségüggyel, a vendéglőkkel, a közlekedéssel vagy épp a templomok történetével.
E kötetben is főleg a régi forrásokra hagyatkoznak a szerzők (illetve ily módon inkább szerkesztők), s teljes egészében közölnek újságcikkrészleteket a korabeli sajtóból, ők maguk nem kommentálják a képeket. Ez azonban semmit nem von le a kiadvány értékéből, hiszen a remekül válogatott képanyag végig leköti a kerülettörténet iránt érdeklődő olvasó figyelmét, aki a ma közismert intézményeket, közterületeket régi „viseletben” ismerheti meg. Nagyon hangulatosak a fényképek közt felbukkanó korabeli apróhirdetések, újsághirdetések vagy épp ártáblázatok is.
Külön említést érdemel, hogy a kötetet az 1990-es évek derekához mérten kiemelkedő minőségben, kemény borítóval, minőségi papíron jelentette meg a Hegyvidék Lapkiadó. Mérete alapján nem, ám tartalmát tekintve akár kézikönyvnek is felfogható, hiszen az utolsó lapokon részletes kerülettörténeti kronográfia található 1847-től 1949-ig. A gondos szerkesztői munka eredményeképpen mellékeltek egy angol és egy német nyelvű összefoglalót is, hogy akár a külföldről hazánkba látogatók is magukkal vihessék emlékbe a kiadványt.
A Hegyvidéki fotográfiák nagy népszerűségnek örvendett: két kiadást élt meg, 1999-ben nyomták újra, változatlan formában. Azóta viszont már csak antikváriumokban, könyvtárak polcain lelhető fel.

Balázs Attila