Svabhegyi_gyermekkorhaz2

Pusztuló kórházépületek: Svábhegyi gyermekkórház

A Svábhegyen járók már bő egy évtizede tapasztalhatják, hogy az egykor jobb napokat megért gyermekkórház elhagyatott állapotban, bezárt kapukkal, meglehetősen vigasztalan látványt nyújt. Az épületek homlokzatáról egyre nagyobb darabokban hullik a málló vakolat, szaporodik a betört ablakok száma. Mindenhol a megfagyott múlt, csak néha jelennek meg őrzőkutyák és néhány vagyonőr a hontalanok és az odatévedt bámészkodók távol tartása céljából. Szomorú, hogy még ennek ellenére is eltűnt a kertből Bolgár Judit 1958-ban készült „Két bagoly” szobra.Svabhegyi_gyermekkorhaz1A bejáratnál ma is hatalmas tábla hirdeti a „Svábhegyi Országos Gyermekpulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézet” felirat alatt az alábbi profilokat: Csecsemő és gyermekgyógyászati, gyermekpulmonológia / Klinikai Immunológiai és Allergológiai Osztály / Gyermek Allergológiai Oktatási, Módszertani és Referencia Központ / Csecsemő és Gyermekgyógyászati Osztály Bronchiológia Profillal /Központi Laboratórium / Radiológiai osztály. A hosszú felsorolás azonban már csak emlék, a szomorú valóság a magára hagyott épületcsoport.
A kórház egykor két nagyobb egységből állt: az egyik a Svábhegyi Nagyszálló Eötvös út 2. alatti műemlék épületében működő gyógyászati intézmény, a másik vele szemben, kicsit lejjebb, a Mártonhegyi út 6-os számú ingatlanon egy modernebb szárnyakból álló házcsoport. De hozzá tartozott a Béla király úti gyermek-tüdőszanatórium sok elemből álló épületcsoportja is, köztük a fákkal benőtt Frivaldszky-Mauthner–Pálffy műemlék villával.
Az Eötvös út 2. alatti műemlék épület a Mártonhegyi és Karthauzi út sarkán, a Svábhegy fogaskerekű-állomással szemben 1896-ra épült fel, Svábhegyi Nagyszállóként. Az eklektizáló késő historikus stílusban megvalósuló, egyemeletes, magas tetős épületben közvetlenül a megnyitása után, 1896. október 4-én Erzsébet királyné is megfordult, amire a falon elhelyezett tábla is emlékeztet. Habsburg Károly trónörökös 1914-ben itt fogadta a környék neves személyiségeit.
Az egykori szép napokra a megfogyatkozott és pusztuló homlokzati díszeken kívül csak néhány megmaradt építészeti elem, a lépcsőházi és erkélykorlátok, tartókonzolok emlékeztetnek. A hatalmas parkot már a múlt század elején felparcellázták és beépítették villákkal.
Az épület sorsa lassan összefonódott a fogaskerekű túloldalán lévő Svábhegyi Szanatóriuméval. Tulajdonosváltások és államosítás után 1949-től a Szabadsághegyi Állami Tüdőgyógyintézethez tartozott mint Szabadsághegyi Gyermekszanatórium, és évtizedeken keresztül a magyar gyermekgyógyászat elismert szakmai, tudományos centruma volt. A jobb orvosi ellátásnak és a korszerű gyógyszereknek köszönhetően az 1960-as években fokozatosan csökkent a tuberkulózisban megbetegedő gyerekek száma. A kórház akkori igazgatója felismerte az egyéb, nem tuberkulotikus légzőszervi betegek gyógyításának fontosságát, és kidolgozta az ennek a betegcsoportnak a kivizsgálását, rehabilitációját szolgáló intézeti módszereket.
A krónikus hörghurut-, hörgőtágulási rendellenességek gyógyítása új diagnosztikus egységek létrehozását igényelte. Erre az időre esett a Mártonhegyi út 6. szám alatti hegyoldal beépítése új kórházi szárnyakkal. A bővülő kórházi épületállomány korszerűbb ellátást tett lehetővé, bronchiológiai műtő kezdte meg működését.
1974-ben megalakult a gyermekkardiológiai osztály, a veleszületett szívhibás betegek körével bővülve. Teljesítménydiagnosztikai laboratórium, EKG, Pkg ultrahang-diagnosztika, izotóplabor segített a szívbetegségek diagnosztizálásában. 1975-ben a fejlődésneurológiai és neurorehabilitációs osztály évente 450 osztályos és 3000 ambuláns beteg vizsgálatát tette lehetővé. Az idegrendszerileg károsodott csecsemők kezelése az ambulancián folyt.
Komoly eredmény volt, hogy először valósították meg a gyermekgyógyászat audiovizuális távkonferenciába való bekapcsolódását telemedicinális távterápiás eljárások bevezetésével. A kórház 1979-től Országos Gyermekrehabilitációs Intézetként működött. Az Eötvös úti és Mártonhegyi úti gyermekgyógyintézet 2007-ig 300 betegággyal végezte a betegellátást. Kiváló orvosprofesszorai bekapcsolódtak a nemzetközi szakmai tudományos életbe.
Amikor 2005-ben lehetőségem nyílt, hogy végigjárjam az Eötvös úti épületet, még folyt a gyógyítás. A földszint bal oldalán, üvegezett ajtók mögött sorakoztak a kis betegek többágyas szobái, de a kórházi vezetőség az emeleten már elkezdte a reprezentatívabb, egyágyas (anya-gyermek) betegszobák kialakítását. Az emeleten étkező, gyermekfoglalkoztató, orvosi és vizsgálószoba volt. A földszinti kezelő-, műtőhelyiségben törekedtek a folyamatos korszerűsítésre. Talán a legnagyobb problémát a lift hiánya jelentette, amelynek megteremtése a távlati tervekben szerepelt.
Aztán 2006-ban az egészségügyi miniszter utasítására bezárták a svábhegyi gyermekkórházat is. A szülők mintegy 4300 aláírás összegyűjtésével, fáklyás élőlánc szervezésével küzdöttek a fennmaradásáért. Petícióban javasolták, hogy 80 aktív és 70 rehabilitációs ággyal engedjék tovább működni az egészségügyi létesítményt. Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester a megmentése céljából változtatási tilalmat rendelt el az eladásból származó telekspekuláció megakadályozására.
Az akkori minisztériumi vezetés azonban hajthatatlan maradt. A gyerekek betegelhelyezési problémája mellett mintegy 60-70 gyermekallergológusnak és tüdőgyógyásznak kellett új helyet keresni. Az orvosokat a Heim Pál gyermekkórházban, a Szent Margit kórházban és a III. kerületi járóbeteg-rendelőkben helyezték el. A 11 épületből álló gyermekkórházat azóta sokszor próbálták árusítani, egyelőre eredménytelenül. Csak remélni lehet, hogy végre hasznos céllal privatizálják a tíz év óta pusztuló épületeket.
(A cikk megírásához dr. Uhereczky Gábor főorvos úr nyújtott segítséget, aki 34 évig végzett gyógyító tevékenységet a kórházban. Köszönöm!)

Rosch Gábor