Europa-bajnok_hegyvideki_vivotehetseg

Európa-bajnok hegyvidéki vívótehetség

A párbajtőr-válogatott tagjaként aranyérmet nyert Koch Máté Tamás az újvidéki Európa-bajnokságon, a kadet korosztály csapaversenyében. A Testnevelési Egyetem Gyakorló Sportiskolai Általános Iskola és Gimnázium diákjával beszélgettünk, aki tíz éve vív, és azért dolgozik, hogy hasonló sportkarriert fusson be, mint példaképe, a londoni olimpián győztes Szilágyi Áron.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó vívó legyen? Mi számít inkább, az erőnlét, az ügyesség, a megtanult mozdulatok, a tehetség vagy a szorgalom?

– Ez egy olyan sportág, amihez nincs szükség hatalmas izmokra, viszont elengedhetetlen a kimagasló állóképesség, ellenkező esetben nem lehet erővel bírni az asszót. Legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb, a koncentráció, a mentális felkészültség, a vívás ugyanis „agyban” is nagyon fárasztó. Abban biztos vagyok, hogy nem elég a tehetség, csak akkor lesz valaki eredményes, ha ez alázattal és szorgalommal párosul.

Bár a vívás nem tartozik a látványsportágak közé, mi, magyarok, rendkívül sikeresek vagyunk benne. Ez is közrejátszott abban, hogy elkezdtél vívni?

– Természetesen igen, de ez inkább később volt szempont. Annak, hogy vívni kezdtem, sokkal egyszerűbb oka volt. Édesanyám észrevette, hogy kiskorom óta jól bánok a játék kardokkal, és mivel szerinte az alkatom is megvolt hozzá, úgy gondolta, érdemes kipróbálnom a vívást.

Mikor jártál először vívóteremben?

– Azóta vagyok vívó, amióta iskolába járok! A szüleim ugyanis 2007 szeptemberében vittek le első alkalommal a Vasas SC vívótermébe. Nem vagyok vándormadár, azóta is ott vívok mint igazolt versenyző.

Mikor érezted úgy, hogy biztosan ezzel a sportággal akarsz komolyan foglalkozni?

– Számomra mindig egyértelmű volt, hogy sikeres sportoló akarok lenni. Az viszont, hogy erre a vívásban lesz lehetőségem, akkor tudatosult bennem, amikor az országos bajnokságon felállhattam a dobogó harmadik fokára. Ezután mondtam a szüleimnek, hogy most már biztos, belőlem profi vívó, élsportoló lesz. Úgy gondolom, jól haladok a céljaim elérésében.

Ha röviden kellene válaszolni, mit mondanál, miről szól ez a sportág?

– A vívás rendkívül összetett sport és mozgásforma, ezért nehéz egy mondatban összesűríteni a lényegét. Szerintem a legfontosabb a küzdelem, a kitartás és a fegyelem. Mindez szükséges ahhoz, hogy talpra állhass, ha valamilyen kudarc ér a sportban és az életben – szerintem erre tanít a vívás.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

– Szerencsére bőven vannak olyan sportélményeim, amikre szívesen emlékszem vissza. A legjobban az Európa-bajnokságon szerzett aranyéremnek örültem, mert ezzel az egyik álmom vált valóra: világversenyen felállhattam a dobogó legfelső fokára. Azért is vagyok erre különösen büszke, mert tudom, milyen sokat dolgoztam érte.

A fiatal sportolóknak sokat segíthet egy példakép, mentor, akinek a sikereiből erőt meríthetnek. Számodra ki a követendő példa?

– Egyértelműen a londoni olimpián aranyérmes Szilágyi Áron. Régóta egy helyen edzünk, így naponta látom, mennyire keményen dolgozik. Szeretnék hozzá hasonló karriert befutni, azért edzek, hogy ez egyszer sikerüljön.

Hogyan tudod összeegyeztetni az iskolát és a sportot?

– Próbálok az iskolában is helytállni, de bevallom, nem könnyű… Nagyon sokat utaztam ebben az évben, voltam világkupán, Európa-kupán, részt vettem válogatókon, Európa- és világbajnokságon. Sajnos alig marad időm tanulni, ami néha a jegyeimen is meglátszik.

Milyen szerepet szánsz az életedben a vívásnak?

– Élsportoló szeretnék lenni! Szerencsés vagyok, mert az ehhez szükséges támogatást megkapom a Vasastól és a szüleimtől. Most nem is tudok másra gondolni, a jövőt mindenképpen a vívásban és a vívással képzelem el.

-os