A_Hegyvidek_mai_hatarainak_kialakulasa

A Hegyvidék mai határainak kialakulása

A Hegyvidék fejlődésében jelentős szerepet töltött be a mindenkori közigazgatás. A török hódoltság megszűnése (1686) és az 1949 közötti közigazgatási szervezet változása négy főbb időponthoz kötődik: 1. a szabad királyi városi kiváltságok visszaadásához, 2. Budapest és a kerületi elöljáróságok létrehozásához, 3. a XII. kerület megszületéséhez, 4. Nagy-Budapest létrehozásához.
1. Buda városa 1686-os visszafoglalásakor romhalmazzá vált, megszűnt a török közigazgatás, a város balkáni népessége elmenekült. Buda földesúri jogait a bécsi Udvari Kamara és a kamarai igazgatás gyakorolta, a városi tanács feladata csupán a kiadott rendeletek végrehajtása volt.
Rákóczi hadainak kezdeti sikerei után, 1703. október 23-án írta csak alá I. Lipót a Buda szabad királyi városi privilégiumait visszaállító diplomát, amely másfél évszázadig meghatározta a település kiváltságait, autonómiáját. A vár hadászati fontossága, katonai igazgatása azonban nagymértékben korlátozta a város önállóságát.
Később jelentősen csökkent Buda katonai szerepköre, ez tette lehetővé a belterülethez tartozó Krisztinaváros megszületését, fejlődését, amelynek egy része a Hegyvidék mai közigazgatási határain belül volt. Buda külterülete – ide esik a mai XII. kerület területének nagy része – a környező települések (Óbuda, Hidegkút, Kovácsi, Budakeszi, Budaörs, Tétény, Promontor) határáig és a Dunáig tartott.
A Hegyvidék napjainkban ismert magyar nyelvű földrajzi neveit Döbrentei Gábor javaslatára Buda városának közgyűlése 1847. június 17-én fogadta el. Az abszolutizmus időszakában Óbudát Budához csatolták, Buda és Pest városát egyetlen közigazgatási egységként kezelték. Az 1867-es kiegyezés és Budapest főváros létrejötte közti időszakban Buda visszakapta autonómiáját – utolsó polgármestere az emigrációból visszatérő Házmán Ferenc volt.
2. Budapest törvényhatóságának (ez az önkormányzat korabeli megnevezése) létrehozásáról az 1872. évi XXXVI. törvény rendelkezett. A főváros tíz közigazgatási kerületének leírását és a kerületi elöljáróságok helyét az 1873. december 6-án tartott fővárosi tanácsülésen rögzítették: az I. kerület (Vár, Tabán, Krisztinaváros, eddigi belterületeikkel, utóbbi az eddig is hozzá tartozó külterületekkel) elöljárósága a budai várban, a Városház utca 1. szám alatt, a Városházán kapott helyet. Hatáskörük gyakorlatilag a főváros utasításainak végrehajtására, ellenőrzésére szorítkozott. Az elöljárót a főváros közgyűlése választotta meg, az elöljáróság munkatársait a főváros polgármestere nevezte ki.
Lényeges változást hozott a Hegyvidék életében is az 1894. július 1-jén életbe lépő törvény, ami növelte a kerületi közigazgatási elöljáróságok hatáskörét, és a helyi autonómia első kezdeményezéseként létrehozta a kerületi választmányokat. Ezek véleményezési, javaslattételi, ellenőrzési és felügyeleti jogkörökkel rendelkeztek, tagjait az I. kerület választói titkos szavazás útján választották.
3. Budapest székesfőváros kerületeinek számát 1930-ban tízről tizennégyre növelték. Ez a törvény az I. kerületet három közigazgatási kerületre bontotta (I., XI., XII. kerület), megteremtve a XII. kerület létrejöttének jogi hátterét. Rendelet formájában a belügyminiszter 1930. május 29-én állapította meg a kerületek határvonalait.
A főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése a 45/1938. számú közgyűlési határozatával a XII. közigazgatási kerületnek a „Mátyás király város” nevet adta. Az elnevezést a városrész Mátyás királyhoz fűződő emlékei alapozták meg, de a korabeli közigazgatási iratokban Mátyás születésének (1443) közelgő 500 éves jubileuma is nyomatékos érvként szerepelt.
A kerület közigazgatási szervezete, az elöljáróság létrehozásának első lépéseként Budapest polgármestere 1939-ben dr. Garancsy Lászlót bízta meg annak vezetésével. Ekkor kezdődött meg az elöljáróság székházának, a mai polgármesteri hivatalnak az építése. A hideg tél miatt az építkezés befejezése három hónapot csúszott, 1940. június 28-án adták át ünnepélyes keretek között.
A kerület első bíróját, dr. Hável Jenőt nyilvános pályázat útján választották ki. Budapest polgármestere a kerületi elöljáróság tisztviselői személyzetét 1940. június 20-án nevezte ki. Az elöljáróság július 1-jén kezdte meg működését.
Fél év múltán máris változott a kerület 1930-ban rögzített határa: a Sashegyet és környékét a XI. kerületből városrészünkhöz csatolták. Ez „a Jagelló-út, Németvölgyi-út, Törökbálinti-út, Nagyszeben-út, Háromszék utca, Töhötöm utca, Zólyomi út, Breznói út és Wolf Károly út (utóbbi két út ma a Hegyalja út része) által határolt” terület volt. Budapest polgármestere a határozatot 1941. január 1-jétől léptette érvénybe. A változást a sashegyi térségben lakók kezdeményezték a XII. kerületi elöljáróság Böszörményi úti épületének közelsége miatt.
A Budakeszi határában fekvő, székesfővárosi tulajdonú erdő jogi tekintetben a kezdetektől a XII. kerület része volt. Ténylegesen azonban Budakeszi község kártalanítása után került sor az 1930-ban kimondott fővároshoz csatolására, a közigazgatási fennhatóság átadására. A szomszédos község kártalanításáról a belügyminiszter 1942. április 17-i keltű leirata értesít.
4. A környező települések fővároshoz való csatolásával jelentős mértékben megnövelte Budapest területét az 1949. december 11-én kihirdetett XXVI. törvény. A kerületek számát, határát és elnevezését a Minisztertanács rendeletben állapította meg – városrészünk neve „XII. kerület” lett, és területe jelentős mértékben csökkent. A Budakeszi úttól északra eső, korábban Budakeszi, Nagykovácsi, Pesthidegkút és a II. kerület (Ördögárok) által határolt területet a II. kerülethez csatolták. Délen a Sashegy és térsége újra a XI. kerületé lett. Az ekkor kialakított kerülethatárok gyakorlatilag a mai napig meghatározzák a Hegyvidék városrész területét.

Balázs Attila