Kezdődhet a befőzés! – idényjellegű finomságok

Fenyőpuncs szirup

Még éppen jókor kaptam észbe, itt az ideje, hogy végrehajtsam, amit a tél közepén határoztam el: fenyőpuncsnak való szirupot teszek el! Ez a csodálatos, illatos tünemény, amit egy tokaj-hegyaljai házi szörpkészítő kóstoltatott velem, amikor még vastag hótakaró fedte be odakint a szőlőtőkéket, varázserővel hatott reménytelennek tűnő náthámra.
A fenyőrügyben koncentráltan találhatunk meg minden olyan jótékony anyagot, ami a hurutoldáshoz szükséges. Ilyenkor kell észnél lenni, és jó adagot eltenni télire, hogy erejével felvértezzük magunkat és egész családunkat a véget nem érő influenzajárvány ellen. Nemcsak hatásos, de finom is!
Forró vízzel öt-hatszorosára hígítva teaként, szörpként is fogyasztható, egy darabka jó minőségű vajjal, csöppnyi rummal pedig igazi nyalánkság válik belőle. A felső légúti megbetegedések különböző fajtáira, allergiára, asztmára, torokgyulladásra, sőt epehólyag-gyulladásra, bélbántalmakra és vesekőre is javallott.

Hozzávalók:

1 kg cukor

annyi fenyőrügy, amennyivel megtelik egy 1,7 l-es befőttesüveg

A befőttesüveg aljára egy réteg cukrot teszünk, erre rétegezzük a fenyőrügyeket és a kristálycukrot, körülbelül ujjnyi vastagon. A lezárt üvegben a cukor elkezdi elszívni a nedvességet a növénytől, az összes értékes tápanyaggal együtt. Ha a folyamat túl lassan indul be, rásegíthetünk egy kevéske vízzel.
A szirup akkor kész, amikor a cukor teljesen feloldódott. Ekkor tiszta üvegekbe öntjük, és jól lezárva hűvös helyen tároljuk, amíg fel nem használjuk.

 

Sóskakrémleves

Nagyanyám mesélte a régen volt boldogtalan békeidőkről, hogy akkoriban még azt tartották: az asszony hetven kilónál kezdődik, és negyven évnél végződik. E ronda beszédnek az első állítása szép és pontos. Azonban nagy a gyanúm, hogy a fogyási őrület divatja a mondás második feléből ered, vagyis a gyalázatos negyvenéves korhatár eltörlésének jogos igényéből. A kilók száma ugyanis minden természetes úton keletkezett, egészséges nőnemű lény éveinek szaporodásával természetes növekedésbe kezd.
Viktória királynő se volt kivétel, ezért elrendelte a szemérmetes viselet divatját, ami kellemesen leplezte a pocakot, az eltertyedt hátsót. Mióta azonban kiűzték életünkből a szemérmetes viselkedést és öltözködést, nem maradt más hátra, mint a karcsúság imitálása – divatba jött a botsáska alkat. Kérdezem én: a dolog csupán ezen állna, a fiatalság nem a lélekben lakik?
Szóval, aki még az illúzió megteremtésén erőlködik, bátran főzze meg ezt a sóskakrémlevest. Ha csak nézi, attól is fogy majd…

Hozzávalók:

20 dkg sóska

2 ek olaj

2 ek liszt

2 ek tejföl

4 tojás

 

A sóskát megtisztítjuk a száraitól és a vastag erektől, s több vízben megmossuk. Megforrósítunk két evőkanál olajat, hozzáadjuk a sóskát, sózzuk, és fedő alatt pépszerűre pároljuk. A lisztet elkeverjük a tejföllel, és felhígítjuk a szükséges mennyiségű vízzel, a sóskára öntjük, felforraljuk.
A tojásokat hőkiegyenlítéssel engedjük a levesbe! Ízlés szerint cukrozzuk, ha nem tudjuk megállni. Készíthetjük tojás nélkül is, akkor pirított zsemlekockát adunk hozzá.

 

Baconbe tekert csirkés csoda

(biztos siker jeligére)

Ezt a receptet azok vegyék komolyan, akik sokáig nézték már a sóskalevest, és úgy érzik, eztán az ő fiatalságuk mégiscsak a lélekben lakik… Magyarán, ami most következik, az nem az önsanyargatók világa, hanem az életet élvező, vidám teremtéseké, akikre azt mondják a férfiak: „milyen kis gusztusos!”

 

Hozzávalók:

3 ek liszt

3 ek tejföl

3 egész tojás

20 dkg reszelt sajt

50 dkg csirkemell, kockára vágva

20 dkg bacon

 

Összeturmixszoljuk a lisztet a tejföllel és a tojásokkal, majd sóval, borssal fűszerezzük. Ezután összekeverjük a reszelt sajttal és a kis kockákra vágott csirkemellel.
Kibélelünk egy nagyobb méretű őzgerincformát először a sztaniollal, úgy, hogy majd ráhajtva betakarhassuk a masszát. Ezt követően kibéleljük a baconszeletekkel, úgy, hogy keresztbe rakva mindkét oldalon kilógjanak a formából. Beleöntjük a masszát, ráhajtjuk a baconszeleteket, és betakarjuk a sztaniollal.
Százhatvan fokon sütjük 45 percig, majd kinyitjuk a fóliát, és a bacont pirosra sütjük. Végül óvatosan kiborítjuk egy tepsibe, és a fóliát eltávolítva a másik oldalát is pirosra sütjük. Könnyen, gyorsan elkészíthető, nagyon mutatós étel, vendégvárónak is alkalmas, mert még a gyakorlatlanabb házi tündér se bukik bele!

 

Juhtúrós tésztakaland

A nő élete abból áll, hogy rohan, tesz-vesz, továbbrohan. Nincs nagyobb segítség, mint egy-egy gyors kimenetelű, mégis finom recept, ami azt a látszatot keltheti, hogy okosan, szépen, „normálisan” élünk, mintha nem is mi magunk lennénk.
Ezért szerettem meg ezt a bármikor rögtönözhető, könnyű kis étket. Bármilyen száraztésztával, kocka- vagy – aki szereti a színes életet – tarka, csavart tésztával is elkészíthető.

 

Hozzávalók:

40 dkg száraztészta

1 kisebb póréhagyma

10 dkg juhtúró

1 tömlős tejszínes sajtkrém

10 dkg reszelt sajt

 

Olajon megdinszteljük a karikára vágott póréhagymát. Belekeverjük a juhtúrót és a tejfölt – ha van maradék túrónk, azt is hozzákeverhetjük –, átmelegítjük, és a tésztára halmozzuk.

Epertorta

Megérkezett, végre! Itt az eperszezon, és vele együtt képbe kerülnek az epres desszertek is.

Nálunk legutóbb epertorta készült. Könnyű, rózsaszín, mégis karakteres. Legszebb, ha a tetejére halmozzuk a friss, illatos gyümölcsöket, de ha van kedvünk és időnk, élhetünk a vékony szeletekre vágott eper jellegzetesen szép rajzolatával is a díszítésnél.

 

Hozzávalók a piskótához:

5 egész tojás

5 ek víz

21 dkg liszt

25 dkg porcukor

 

Hozzávalók a krémhez:

60 dkg eper

12 dkg porcukor

50 dkg mascarpone

1,5 dl tejszín

8 lap zselatin

1 rúd vanília

 

A vizes piskóta titka, hogy lehetőleg minél többet megőrizzünk a hozzá felvert habok állagából. A tojások sárgáját a vízzel könnyű, de sűrű, a fehérjét kemény habbá verjük. A lisztet a porcukorral előre elkeverjük, és fokozatosan a sárgájához szitáljuk oly módon, hogy közben fokozatosan a fehérjéből vert habot is beleadagoljuk.
Előmelegített sütőben, 180 fokon készre sütjük. Negyven perc után tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e. Hagyjuk kihűlni, majd négy lapra vágjuk, és megtöltjük.
A krémhez felverjük a tejszínhabot, amibe előzőleg belekapartuk a vanília magjait. A zselatinlapokat 5 percre hideg vízbe áztatjuk, majd felolvasztjuk, és a mascarponéhoz adjuk.
Az epret megtisztítjuk a csumájától, és villával vagy krumplinyomóval összetörjük, megcukrozzuk, s a tejszínhabbal együtt ezt is belekeverjük a mascarponéba. Néhány órára állni hagyjuk a hűtőben a krémet, hogy a zselatin hatni tudjon, majd megkenjük vele a lapokat. Én minden rétegre friss epret is szeletelek!

Csokipuding házilag

Egy ideje kísérletezem azzal, hogyan küszöbölhetném ki a gyerekek étrendjéből egyik nagy kedvencüket, a bolti csokoládépudingot. Amikor megnézem, mi mindent raknak bele – az íz- és színfokozóktól kezdve a tartósítószerekig –, elborzaszt a sok fölösleges dolog. Miért ne lehetne házilag elkészíteni jó minőségű csokoládéból, tiszta kakaóporból, zselatin nélkül ugyanezt?
Mostanra a kísérleteim nyomán kikristályosodott egy recept, ami mindenkinek ínyére van. Kicsit munkás, de a végeredmény feltétlenül megéri.

 

Hozzávalók a karamellkrémhez:

40 g kristálycukor

42 ml tejszín

⅓ rúd vanília

6 g vaj

10 g méz

½ csipet só

 

Hozzávalók a csokipudinghoz:

100 g jó minőségű tejcsoki

50 g jó minőségű étcsoki

50 g holland kakaópor

100 ml tejszín

1 egész tojás

1 tojás sárgája

 

Először a karamellkrémet készítjük el. A cukrot megolvasztjuk, megvárjuk, amíg szépen karamellizálódni kezd, majd hozzáöntjük a tejszínt. Ha felolvadt a hideg tejszíntől megkeményedett karamell, hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart magjait, a vajat, a mézet és a fél csipet sót, majd kavargatva főzzük addig, amíg a fakanál nyomában meglátjuk az edény alját. Ekkor levesszük a tűzről, és kihűtjük.
A pudinghoz gőz fölött megolvasztjuk a csokoládét, és hozzászitáljuk a kakaóport. Ha teljesen csomómentes, áttesszük egy tűzálló edénybe, és fokozatosan hozzákeverjük a tejszínt.
Beleeresztjük a kissé felvert tojásokat, és folyamatos kevergetés mellett addig melegítjük, amíg sűrűsödni kezd. Ekkor ízlés szerint annyit adunk hozzá a karamellből, amennyi jólesik. Formából sosem tudjuk úgy kiborítani, mint a zselatinos verziót – az viszont sosem lesz olyan finom, mint amit házilag készítünk.

Kövesdy Zsuzsanna–Juhász Zsófia