A valóság más szemszögből

Egy létező adottság tehetséggé alakulásához a tágabb környezet, a család, az iskola és a diáktársak együttes támogatói közegére is szükség van – mondta Lázár Zsuzsa, a Budai Rajziskola igazgatója a polgármesteri hivatal új kiállításának megnyitóján. „Büszke vagyok rá – folytatta –, hogy a rajziskola tanárai, Breznay András, Füzes Gergely, Lelkes András Gergely és a diákok olyan segítőkész partnerek, akik révén ez a befogadó, fejlődést segítő környezet megteremthető. Bence kitartó érdeklődéssel, határozott feladattudattal vesz részt ebben a közös munkában. Rajzolás, festés és mintázás közben értelmezi, visszatükrözi a környezet jelenségeit. Képei azzal a kérlelhetetlen őszinteséggel szólnak, ami csak a gyerekrajzok és a legjobb képzőművészeti alkotások sajátja.”
Akiről az igazgató beszélt, Blaskó Bence, a Budai Rajziskola autista növendéke. A 27 éves fiatalembernek önálló tárlata nyílt a folyosógalérián Lehetséges valóság címmel.
„Bence figyelmének terméseit látjuk a falakon, a figyelmünk személyes jellege s a szeretetünk személyessége egymáson tükröződnek. Zártság és megnyílás drámája feszül e művekben, intenzív jelenlét sugárzik át az élesen megvont határokon” – szólt mély megértéssel tanítványáról Lelkes András Gergely festőművész.
Blaskó Bence térben való gondolkodásának fejlődését fotón bemutatott szobrai bizonyítják. A kisplasztikák Egri Zoltán ötvösművész óráin, kettejük kitartó munkájának közös eredményeként születtek.
A rokonok, barátok, diáktársak seregétől hangos megnyitón Blaskó Péter, Bence édesapja, a Nemzet Művésze Ady Endre Krisztus-kereszt az erdőn című versét mondta el, valamint Dóczy Gabriella hárfaművész játszott.
„Egy olyan fiatalember kiállítását láthatjuk, aki sajátos hangsúlyokkal látja a lehetséges valóságot – fogalmazott Fonti Krisztina alpolgármester. – Látásmódja egy lehetséges és egyenrangú vetülete a világnak. Nekünk az a feladatunk, hogy ragadjuk meg a lehetőséget, és igyekezzünk befogadni ezt a bennünket csak gazdagító világot. Lássuk más szemszögből is a valóságot, amiről azt hittük, hogy ismerjük.”

Balajthy Anna