Vidam_punkosdi_bucsu_a_Svabhegyen

Vidám pünkösdi búcsú a Svábhegyen

Bár az égiek nem voltak mindvégig kegyesek az ünneplőkhöz, a rossz idő sem tudta elrontani a vidám hangulatot az idei Svábhegyi Pünkösdi Búcsún. A kulturális rendezvény utolsó napját – a szokásokhoz hűen – a Hősök emlékművénél tartott koszorúzás zárta.

Sokszor kinyíltak az ernyők, az árusoknak pedig többször el kellett pakolniuk portékáikat az idei Svábhegyi Pünkösdi Búcsú három napja alatt. A hegyvidékiek azonban ismét megmutatták: a XII. kerület egyik hagyományos közösségi eseményének hangulatát még a zord időjárás sem árnyékolhatja be.
„Bevallom, reggel izgalommal tekintettem ki az ablakon, s tartottam attól, hogy nem lesz kinek megnyitni a pünkösdi búcsút – kezdte köszöntőjét Kovács Lajos alpolgármester, aki ezúttal nem a szabad ég alatt, hanem egy hatalmas fehér sátorban üdvözölte a megjelenteket. – Az önkormányzat fontos feladatának tekinti a közösségépítést, ugyanakkor rá kellett jönnünk, hogy közösséget építeni csak úgy nem lehet – mi csupán mindennek a keretét adhatjuk meg. A Svábhegyen nem volt nehéz dolgunk, hiszen itt eleve nagyon erős volt az összetartás. Ezt bizonyítja, hogy a kegyetlen időjárás ellenére is ilyen sokan eljöttek.”
A tervezett szabadtéri programok zöme elmaradt, de a sváb dallamok, a finom falatok és a jóízű beszélgetések mindenkit kárpótoltak. „Remekül érezzük magunkat, nem aggódunk az eső miatt. A sátorban szuper csapat jött össze, úgyhogy nincs okunk a panaszra” – mondta Horváth Mónika, aki férjével és kislányával érkezett a Diana parkba.
„A felhők beárnyékolták a rendezvényt, de a hangulat így is derűs volt. A sváb dallamok, étkek és italok az idén is sokakat vonzottak. A helyi német önkormányzat és a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület kiemelt feladatának tekinti a hagyományok ápolását, erre pedig a búcsú kiváló lehetőséget teremt” – foglalta össze a Hegyvidéki Önkormányzat, a XII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület és a Jókai Klub közös programjának lényegét Meskó Gyula, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület egyik alapítója, a helyi német önkormányzat elnökhelyettese.
Pünkösdhétfőn már szebb idő köszöntötte az ünneplőket, a gyorsan tovavonuló zivatarokat szikrázó napsütés váltotta fel. A színes kirakodóvásáron ezúttal is megannyi meglepetés várta a vendégeket. A hagyományos felhozatal mellett különleges áruk is helyet kaptak.
„Először vagyunk itt, de biztos, hogy jövőre is eljövünk, a kézműves termékeinkért odavannak a vásárlók! A megszokott ízek mellett kókuszkrém-, mogyorókrém-, kivi- és piña colada-lekvárt is árulunk. A legnagyobb keletje a nemzetiszínű réteges dzsemnek van. A magyar zászlót idéző finomság az eper, a kókuszkrém és a kivi hármasából készült – mesélte Fenyvesi Attila lekvárkészítő, akinek sikertörténete négy évvel ezelőtt kezdődött. – Imádom a kivit, de egyszer túl sokat, négy kilót vettem belőle. Nem tudtam mindet megenni, ugyanakkor sajnáltam kidobni. Ekkor pattant ki a fejemből az ötlet, hogy befőzöm. A lekvár nagyon finom lett, az ismerőseim is szerették. Hamar híre ment a különlegességnek, így az akkor merésznek hitt receptúra gyorsan sokak kedvencévé vált.”
A búcsú utolsó napja a hagyományokhoz hűen az emlékezés ideje volt. „Sose hidd azt, hogy a háború, bármilyen szükséges vagy indokolt is az, nem bűn” – Fónagy János parlamenti államtitkár, a XII. kerület országgyűlési képviselője Ernest Hemingway gondolatával nyitotta meg a koszorúzást a Hősök emlékművénél, amelyet 1934-ben emeltek az első világháborúban elesett katonák tiszteletére, majd eltávolítását követően 1962-ben újra felállítottak, és a második világháború katonaáldozatainak nevét is rávésték.
„Egy háborúnak, még ha annak kitörése történelmi távlatból igazolhatónak tűnik is, valójában nincsenek hősei: csak hősiesen helytálló, tiszteletet érdemlő áldozatai vannak. Az idén is kegyelettel emlékezem önökkel együtt azokra a svábhegyi mártírokra, akiket a huszadik századi magyar történelem két világégésében elveszítettünk. Itt laktak, ezeken az utcákon jártak-keltek, dolgoztak, köszöntek a szomszédoknak. Mindig is úgy gondoltam, hogy a bátorságnak és az emberi tartásnak számtalan formája van. Bátor az, aki harcolt a háborúban, bátor az, aki felemelte szavát a diktatúrák ellen, és bátor, aki utolsó leheletéig küzdött az elnyomókkal. De bátor az is, aki a hányatott huszadik században, a hétköznapokban ember tudott maradni” – mondta Fónagy János, aki Kovács Lajos alpolgármesterrel közösen helyezett el koszorút az emlékműnél.

Boussebaa Mimi