Emlekkiallitas_Gadanyi_Jeno_tiszteletere1

Emlékkiállítás Gadányi Jenő tiszteletére

Gadányi Jenő festőművész születésének 120. évfordulója alkalmából emlékkiállításra és könyvbemutatóra invitálta az érdeklődőket a Galéria 12 Egyesület és a Gadányi Jenő Művészeti Műhely Alapítvány. A Hajnóczy József utcai Galéria 12 kávézó vendégeit Fonti Krisztina alpolgármester köszöntötte. Emlékeztetett rá, hogy a művész 1945-től a Kiss János altábornagy utca 55-ös számú házban lakott, s 1953-tól itt, a budai műtermében alkotott.
Felidézte, hogy a 2016-os Gadányi-évben milyen emlékkiállítások, könyvbemutatók sorozata segíti a festő életművének közkinccsé tételét. „A kiállítás és a ma bemutatásra kerülő könyv alkalom arra, hogy emlékezzünk a Hegyvidék egykori nagyszerű művészére, és hogy Gadányi Jenő szellemi örökségét minél nagyobb körben ismertté tegye” – fogalmazott az alpolgármester.Emlekkiallitas_Gadanyi_Jeno_tiszteletere2Rainer Péter, a Gadányi alapítvány elnöke, a művész unokája megnyitóbeszédében elmondta, hogy „Gadányi első műterme 1920-ban itt volt, a Hajnóczy József utca 16-os számú ház padlásterében, csak az utcát akkor még Bors utcának hívták. Úgy gondoltam, legjobb, ha Gadányi saját szavaival nyitom meg ezt az emlékkiállítást, melyek 1954. október 10-én hangzottak el.”
Az idézett Gadányi-beszéd néhány fontos gondolata: „A művész művei mindent elmondanak alkotójuk érzelmeiről, felfogásáról, világnézetéről és sok mindenről, amit a művész érzékenysége képes a világból felfogni. […] A művész éljen a természetben és lakjon a társadalomban – mondta Victor Hugo. Ez a szép mondás megvilágítja a művész, a természet és a társadalom viszonyát. Művész nem élhet természet és társadalom nélkül, de a társadalomnak is éltető ütőere a művészet.”
Gadányi Jenő (1896–1960) 1923-ban végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. 1925-ben a Szinyei Társaság díjával tüntették ki. 1927-ben rövid tanulmányutat tett Párizsban. Rendszeresen szerepelt a Képzőművészek Új Társaságának kiállításain. A második világháborúban lakása, műveinek jelentős része elpusztult. 1946 és ’48 között az Iparművészeti Főiskolán tanított, ahonnan váratlanul nyugdíjazták.Emlekkiallitas_Gadanyi_Jeno_tiszteletere3A Nyolcak és a Ma konstruktív festői inspirálták, valamint Matisse, Picasso és Braque művészete. A szerkezetes formálást érzékeny, gazdag színhasználattal ötvözte. Természeti témákból indult ki, de motívumait a fantázia, az emlékezés és a képzettársítások által áthangoltan jelenítette meg. Festői munkássága mellett elméleti kérdésekkel is foglalkozott, számos cikket, tanulmányt publikált. Gadányi 1930-ban született Önarcképe áprilisban a hónap műtárgya volt a Vigadó Galériában.
Gadányi Jenő özvegye 1977-ben 135 Gadányi-művet ajándékozott Esztergom városának azzal a feltétellel, hogy a városi tanács gondoskodik az átvett alkotások állandó kiállítóhelyiségben történő bemutatásáról. Ez mind a mai napig nem vagy alig teljesült.
„A helyzet most változni látszik – mondta Rainer Péter –, már az idén lesz Gadányi-emlékkonferencia, életmű-kiállítás, és talán jövőre méltó, állandó Gadányi-emlékkiállítás is Esztergomban. Az alapítványnak és nekem az a célunk, hogy Gadányi és életműve a magyar és az egyetemes művészettörténetben, valamint a köztudatban végre egyaránt a méltó helyére kerüljön.”
Rainer ezután bemutatta az általa szerkesztett Gadányi-albumot. A míves kiállítású könyv harminckilenc szerző tanulmányát közli a festőművész munkásságáról, olvashatók benne Gadányi saját írásai, emellett dokumentációt és 260 képet tartalmaz.
Megtaláljuk benne a művész jó barátja, Kassák Lajos verseit is, aki így ír az Egy kép dicsérete című költeményében: „Túl az értelmemen, ősi életem gyökereivel / fogózom beléd és hallom, érzékelem, hogy súgsz valamit, / formáid az örök ellentétek egyensúlyozzák, / színeiddel a láthatatlan ösvényt világítod meg / s én vándorolok benned egyre önfeledtebb nyugalommal.”

(Balajthy)

 

Az emlékkiállítás május 21-ig megtekinthető a Galéria 12 kávézóban (XII., Hajnóczy József utca 21.).