Zugliget_es_videke1

A Hegyvidék helytörténeti irodalma - Zugliget és vidéke

Az Erzsébet-kilátó helyén még fából ácsolt kis torony volt a hegytetőn, és a Normafánál is állt az az öreg bükkfa, amiről a terület a nevét kapta, amikor a Zugligeti Egyesület elhatározta, hogy ismertető kalauzt jelentet meg a népszerű kirándulóhelyről. Ennek megírásával az egyesület titkárát, Eperjessy Istvánt bízták meg, aki 1891 óta a Zugligeti Elemi Iskola tanítójaként dolgozott, majd később igazgatója lett a kerület második legrégebbi iskolájának.
A „Zugliget és vidéke – Budapest nyaraló és kiránduló helye” című kiadvány 1906-ban jelent meg. A kisméretű könyv a címének megfelelően kimondottan túrázók részére készült, akik szeretnék felfedezni a Zugliget természeti és épített kincseit. Épp ezért a kötet tervezői figyeltek arra, hogy a kis kalauz zsebben elférjen, sőt térképet is mellékeltek hozzá: ezen megtalálhatók mindazok a helyszínek, amikről a könyvecskében olvasni lehet.
Eperjessy harminchárom különböző kirándulási útvonalat javasol és ismertet részletesen. Mindegyik vagy egy könnyen megközelíthető közlekedési pont – például a Budagyöngye, a fogaskerekű vasút állomása –, vagy pedig valamelyik közismert vendéglő: a Fácán, a Szarvas, a Szépjuhászné.
A túrák leírásánál a szerző az ottani látnivalók történetéről is szót ejt, ezért a kötet felbecsülhetetlen értékű helytörténeti forrásként szolgál napjainkban. Megemlíti a jelentősebb nyaralók és vendéglők tulajdonosait és az adott területhez fűződő legendákat is. Egy érdekesség a sok közül: Eperjessy azt írja a Disznófő-forrásról, hogy „régen Mátyás csorgójának is nevezték. Dicső emlékű Mátyás királyunk gyakran járt ki ebbe az erdőbe vadkanvadászatra.” Ám 1906-ban annyira nem lehetett régi ez a névhasználat, mivel a térképmellékleten Mátyás-csurgó néven szerepel a forrás.Zugliget_es_videke2A kötet nagy erénye az a negyven egyedülálló fotó, amivel a szöveget illusztrálták. Eperjessynek hála pótolhatatlan fényképek maradtak fenn. Láthatjuk a többi között Haggenmacher Károly, a neves sörgyáros nyaralóját és halastavát, a zugligeti villamos-végállomást, vagy épp a vízhordó csacsit, akinek segítségével a környékbeliek vízigényét elégítették ki a helyi forrásokból.
A szerző külön fejezetben szól a magyar ifjakhoz, felhívva a figyelmet a kirándulás, a természetjárás fontosságára: „A turistaság azonban nemcsak léleknemesítő, hanem testedző, izomerősítő sport, melynek kell hogy hódoljon, melyet kell hogy szeressen az ifjúság, mert nekünk erős, bátor, edzett és lelkes ifjúságra van szükségünk, hogy ezt a szép országot egy második ezredéven át is fenntarthassuk!”
Bár 1906-ban minden bizonnyal finanszírozási gondok miatt helyeztek el hirdetéseket a kötet végén, mai szemmel nézve ezek ugyanolyan érdekesek, mint a tartalmi rész. Kevesen tudják, hogy a kiadványnak néhány évvel később, az 1910-es évek elején megjelent egy Függeléke. Ebben a kis füzetben tizenhat oldalon, négy fényképmelléklettel mutatják be mindazt, ami az 1906-os könyvből kimaradt, vagy azóta létesült. Olvashatunk az 1910-ben átadott Erzsébet-kilátóról, a főváros legrégebbi, Zugligetben található Kossuth-szobráról és a téli sportok helyi sajátosságairól is.
A városrész iránt érdeklődőknek nagy segítséget jelentett, hogy a Zugliget Egyesület 1991-ben úgy határozott, a nagy sikerű könyvet megjelenteti reprint kiadásban. Ez az egyesület akkori és jelenlegi elnöke, Salamin András utószavával zárul. A kötet megtalálható a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény könyvtárában, és meg is vásárolható annak Beethoven utca 1/b alatti épületében.

B. A.