Hogyan tüntessük el balfékségünk nyomait?

Csicsókapucolás, krumpli és sárgarépa… Nem győzöm áztatgatni a mancsomat a kifacsart citrom levében. Kézi mosás, mosogatás… Bármely asztalosnak kincset érne a kezem, használhatná smirgliként vidáman. Unokám visítva menekül, ha meg akarom simogatni a reszelős tenyeremmel.
Nem használ már semmi, drága, illatos kézkrém, patikárius szagtalanja, megkerestem hát öreganyánk javallatát: esténként langyos boraxos vízzel megmosom a kezem, glicerinnel kevert árnikával bedörzsölöm, végül cérnakesztyűt húzok rá, és abban alszom. Olvastam még egy trükköt valahol: „erősen beszappanozott kezünket mártsuk finom fűrészporba, hagyjuk benne egy darabig, aztán mossuk le meleg vízzel...” Lehet, hogy ezt is kipróbálom. Előre a puha tenyérért!
Ezen felbuzdulva nézzük, hogyan lehet jóvátenni az állítólag jóvátehetetlent!
Ha krumplit hámozunk, az szinte azonnal megbarnul, ha nem tesszük időben vízbe. A barna foltok azonban gyorsan eltűnnek, ha a vízbe néhány csepp ecetet öntünk. Ne féljenek, a krumpli ízének nem árt!
Ha szerelemből kifolyólag elsózzuk az ételt, nyers krumplit vágjunk bele, helyrejön! De csak az étel, a szerelmen semmi nem segít…
Ha rántott sajtot sütünk, és kifolyik a panírból, próbáljuk meg a sajtszeleteket mélyhűtőbe tenni, majd kétszeres bundában hirtelen kisütni.
Ha tormát reszelünk, óhatatlanul könnyekre fakadunk. Ha azonban gyorsan megdaráljuk – akár a húsdarálóban is –, már nem csípi a szemünket. Ha nincs kéznél a daráló, erős vízsugár fölött reszeljük, az magába szívja a torma erejét.
Jó, ha tudjuk, hogy hüvelyeseket csak akkor szabad sózni, ha már puhára főttek, különben a só megkeményíti a héjukat!
Ha valahogy megerjedt a mézünk – ami nyáron előfordul –, akkor az üveget állítsuk meleg vízzel telt edénybe. Amikor a méz olvad, leszedhetjük róla a tetején képződött fehér habot, és újra élvezhető lesz a maci kedvence.
A kiszáradt kenyeret vagy zsemlét úgy frissíthetjük fel, hogy néhány órára nedves vászonruhába csavarjuk, aztán sütőbe tesszük. Az is jó, ha a száraz péksüteményt cserépedénybe helyezzük, jól befedjük, és forró vízbe állítjuk.
Ha fánkot sütünk, tegyünk a lábos fenekére néhány szelet meghámozott, megmosott krumplit, így a zsír tiszta marad. Minden újabb fánk sütésekor cseréljük a krumpliszeleteket!

Ha odaégettük az ételt, semmi pánik, még van egy esélyünk. A lábost nagyobb edénybe állítjuk, nedves vászonruhával leborítjuk úgy, hogy a kendő négy sarka a vízbe lógjon. Rövid idő alatt elpárolog az odakozmált étel kellemetlen szaga, ezután aztán más edényben tovább főzhetjük (amíg újra odakozmál…)
A télire eltett uborkánk héján egy idő múlva penészszerű hártya képződhet. Ha az üvegbe sok mustármagot teszünk, ez nem következik be.
Manapság egyre gyanakvóbban nézegetem a boltban a teásdobozokat: vajon mind hamisítvány-e, ami bennük van? Nagyapám szavai jutnak eszembe. Mindig azt mondta, a párválasztás olyan, mint amikor egy nagy zsákban nyúlkálunk, ami tele van kígyóval, és csak egyetlen angolna tekereg benne. Na, találd meg az angolnát!
Van egy jó hírem: a tea esetében egyszerű kísérlet segítségével meggyőződhetünk az igazságról. Öntsünk rá egy kevés vizet, és rázzuk fel. Ha a tea csak kicsit festi meg a vizet, akkor igazi, ha nagyon erősen elszíneződik a víz, akkor hamisítvány.
Egyébként a hamisított tea vize átlátszó marad, az igazi zavarossá teszi a vizet. Ezt a csersav okozza, ami a hamisítottból természetesen hiányzik. Jellemző a valódi teára az is, hogy az aromája csak főtt állapotban érezhető, míg a hamisított száraz állapotban is erősen illatos.

Kövesdy Zsuzsanna–Juhász Zsófia