Szoboravatas_es_kituntetesek_a_nemzeti_unnepen1

Szoboravatás és kitüntetések a nemzeti ünnepen

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából a Hegyvidéki Önkormányzat felavatta Szmrecsányi Boldizsár „A szabadság szárnyaló madara” című szobrát a Gesztenyés kertben. Előtte Pokorni Zoltán polgármester mondott ünnepi beszédet, valamint hegyvidéki pedagógusok, közintézményi dolgozók vettek át kitüntetéseket a MOM Kulturális Központban.

„1956. október 23-án egy nemzet ébredt öntudatra, és nyerte vissza az önbecsülését. Egy nemzetközösség mondta ki: elég volt!” – mondta Pokorni Zoltán az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen a MOM Kulturális Központban. A Hegyvidék polgármestere úgy vélte, a hatvan évvel ezelőtti fővárosi tüntetés derűs és boldog volt, hiszen amit sokáig suttogni sem volt szabad, azt végre a nyílt utcán, mindenki füle hallatára lehetett világgá kiáltani. A félelem és bizalmatlanság légkörét hirtelen felváltotta az egymásra ismerés érzése és öröme, a kölcsönös bizalom.
A nemzeti egység a polgármester szerint nem csak a budapesti tüntetők élménye volt, a rá következő napokban az egész ország visszhangozta, hogy „elég volt”. A szavakat aztán tettek követték: ellenállás, szabadságharc és tevékeny szolidaritás egy új, demokratikusabb Magyarország megteremtése érdekében. „Leszámítva a régi rend néhány ezer elkötelezett hívét, életkortól, társadalmi helyzettől, sőt világnézettől, politikai irányultságtól függetlenül a magyar nemzet egységesen szállt szembe az elnyomással” – hangsúlyozta Pokorni Zoltán.
Szólt arról is, hogy nem csak a tagadásban mutatkozott meg a nemzeti egység: a szabadság és függetlenség olyan célok voltak, amik mögé egységesen sorakozott fel a nemzet. Mint fogalmazott, „a szabadságharcosok halálmegvetése, a vidék élelmiszerszállítmányai, pénzgyűjtése, az önkéntes ápolók áldozata, a forradalmi bizottságok, munkástanácsok tevékenysége mind-mind egy nemzetközösség öntudatosságának és együttműködésének a bizonyítéka”. A forradalmat és szabadságharcot átélő visszaemlékezők majd’ mindegyike ezt a csodálatra méltó közösségi érzést emlegeti a legnagyobb élményeként, ezért – tette hozzá a polgármester – „ha van valami, amit a szüleink, nagyszüleink egyébként elég nehéz életéből okkal és joggal irigyelhetünk, akkor ez a tapasztalat”.
Pokorni Zoltán megjegyezte, hogy a közéletünket jellemző széthúzás, gyűlölködés, ezernyi vita miatt akadnak, akik úgy gondolják, méltatlan a mai nemzedék 1956 örökségéhez. Csakhogy a hatvan éve megvalósult nemzeti egységet az elnyomás, a szovjet típusú kommunista diktatúra teremtette meg, amely megnyomorította az országot, és hosszú évekig hazugságban, félelemben tartotta az embereket. Ezért amikor „a mai békében a közélet felett sajnálkozunk, ne felejtsük el, hogy a szólás szabadsága, amiért ötvenhat forradalmárai is küzdöttek, bizony, elkerülhetetlenné teszi nemcsak a vitákat, de olykor a visszataszító gyűlölködéseket, veszekedéseket is. Ha sok megnyilvánulás nem is tetszik, de el kell ismernünk, hogy a mai veszekedéseink, vitáink arról tanúskodnak, nincs nagyobb baj. Persze, nem ártana némileg több jóhiszeműség, hogy a velünk egyet nem értőről ne feltételezzünk feltétlenül rosszakaratot, hanem higgyük el neki, hogy jót akar, csak épp másképp, saját lelkiismerete, tudása, világképe szerint. Jó volna többet vitatkozni és kevesebbet veszekedni” – emelte ki Pokorni Zoltán, aki reméli, meg tudjuk teremteni a békés egyet nem értés kultúráját Magyarországon.
A legfontosabb kérdésekben szerinte ma sincs olyan távol tőlünk a nemzeti egység, hiszen ahogyan 1956-ban, úgy ma is a nemzet túlnyomó többsége szabadságot és nemzeti függetlenséget akar. „Ha ezt elhisszük egymásnak, méltóbbá válhatunk ötvenhat szelleméhez” – zárta gondolatait a polgármester.

*

Pokorni Zoltán beszédét, valamint a Kós Gyermekkar és az Arany János iskola diákjainak műsorát követően kerületi pedagógusok, közintézményi dolgozók vehették át kitüntetéseiket a nemzeti ünnep alkalmából. Életmű Díjat kapott három idén nyugdíjba vonuló pedagógus: Budáné Veszi Mária Terézia, a Tamási Áron iskola német nyelv és német nemzetiségi népismeret tanára, Dohány András, a Németvölgyi iskola igazgatója és Hock Bertalan, a Solti György Zeneiskola orgonatanára. Eötvös József-gyűrűt vehetett át Fráter Adrienne, a Városmajori Gimnázium magyar–orosz és angol szakos tanára, Herczeg Józsefné, a Jókai Klub igazgatója, valamint Tőzsér Mária, az Arany János iskola történelem- és földrajztanára.
A Hegyvidék Ifjúságáért Díjjal tüntették ki dr. Baranyai Zoltánnét, a Süni Óvodák helyettes vezetőjét, Fábián Zoltánnét, a KIMBI Óvoda nevelőtestületének tagját, Németh Mártát, a Kós Károly iskola tanítóját és Tronovics Máriát, a Hegyvidéki Mesevár Óvoda helyettes vezetőjét. Hegyvidék Ifjú Pedagógusa Díjat vehetett át Domak Judit logopédus és Komporday Réka, a Zugligeti iskola angoltanára, továbbá a Hegyvidék Gyermekeiért Díjat Angyal Istvánné, a Mackós Óvoda dajkája és Papp Szilvia, a Gazdasági Ellátó Szolgálat gazdasági vezetője. Segítő Kéz Díjjal jutalmazták Huszár Andreát, a Németvölgyi iskola szülői munkaközösségének tagját és Faludi Andrást, a MOM Kulturális Központ munkatársát.
Nyugdíjas pedagógusok hosszú, fáradságos munkával eltöltött éveit díszoklevelekkel ismerte el a Hegyvidéki Önkormányzat. Arany oklevelet kapott az ötven évvel ezelőtt diplomázó Bagó Bertalanné, Beke Imréné Strinni Gizella, Császár Jánosné, Keresztes Tiborné, Povjeszló Istvánné és Csapó Györgyné. Gyémánt oklevéllel ismerték el a pedagógusi pályáját hatvan évvel ezelőtt megkezdő Belics Andrásné, Ferdinándy Sándor, Győry Károlyné, Honffy Andrásné, dr. Hölvényi Györgyné Kovács Ilona, Jávori Jenőné, Karcagi Gyuláné, Klaiber Györgyné, Pallos Jánosné Varga Zsuzsanna és Wáger Györgyné munkáját. Vas oklevéllel köszönte meg a kerület vezetősége a hatvanöt évvel ezelőtt diplomát szerző Fáy Aladárné pályafutását. Szoboravatas_es_kituntetesek_a_nemzeti_unnepen2*

Az október 23-i ünnepség a Gesztenyés kertben folytatódott, ahol felavatták Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész „A szabadság szárnyaló madara” című alkotását. A fekete talapzatra állított, carrarai fehér márványból készült mű egy galambot ábrázol, s egyaránt szimbolizálja a forradalom tisztaságát, a forradalmárok lelkületét, az életet és a halál utáni halhatatlanságot.
Az új szobrot megkoszorúzták a kerületben működő pártok, nemzetiségi önkormányzatok, egyházak, intézmények, civil szervezetek, hagyományőrző társaságok képviselői. A Hegyvidéki Önkormányzat nevében Pokorni Zoltán polgármester, valamint Fonti Krisztina, Kovács Lajos és Váczi János alpolgármesterek helyezték el az emlékezés virágait.
A program folytatásaként a MOM Kulturális Központ kupolatermében az ünneplők megnézhették Goda Krisztina Szabadság, szerelem című filmjét, majd a Misztrál együttes adott koncertet Megkopott harangszó címmel. Mindeközben a Sirály sétányon időszakos kiállítás nyílt az 1956-os forradalom és szabadságharc XII. kerületi vonatkozású történéseiről. A november 5-ig nyitva tartó szabadtéri tárlaton a szervezők mindenkinek lehetőséget biztosítottak arra, hogy kifüggessze saját gondolatait, üzeneteit, továbbá elolvassa másokét a hatvan évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatban.

z.