A_Hegyvidek_benepesulese_a_torok_hodoltsag_kora_utan1

A Hegyvidék benépesülése a törökhódoltság kora után

Amikor Buda várát a magyarok visszafoglalták a töröktől, a várossal határos területek szinte teljesen lakatlanok voltak. A hegyvidéket a Tabánban élő rác és a Budára újonnan betelepített német lakosság vette birtokba. Felújították a hadműveletek során elpusztult szőlőket, és újakat ültettek; a szőlőterületet kisebb-nagyobb darabokban budai polgárok kapták meg.
A kerület első összefüggő településrésze 1775 körül keletkezett, az újonnan alapított Krisztinaváros nyugati nyúlványaként. Az egyik első épületként ismerjük Daun Henrik budai várparancsnok villáját (1724), ami a mai Városmajor utca 59–61. alatt épült. Ebben az időben a Déli pályaudvar helyén lévő katonai temetőben, körülbelül a Nagyenyed utca torkolatával szemközt állt a Szent Kereszt-kápolna, mellette a temető megszűnéséig (1797) egy remete lakott.
Falk Ferenc budai hajóhíd-felügyelő 1775-ben a mai Magyar jakobinusok tere 6. szám alatti helyen építtetett házat. Ennek bővítésével jött létre az Alkotás-ház, amely a timpanonjában elhelyezett, a teremtést ábrázoló domborműről kapta a nevét. Erről nevezték el az Alkotás utcát.
A későbbi XII. kerület első utcáiban ekkoriban nevezetes háztulajdonosokat is találunk: a mai Városmajor utca 26. helyén álló ház előbb Pollack Mihály, a neves építész, majd báró Eötvös Ignác (Eötvös József édesapja) tulajdona volt, a Városmajor utca 35. alatti házat pedig Rupp Jakab levéltárosnak, a budapesti történeti topográfia egyik jeles képviselőjének édesapja építtette. A németvölgyi szántók felparcellázása folytán az 1820–30-as években épült ki az Alkotás utca házsora a Kiss János altábornagy utca és a Márvány utca vonaláig. Ezen a területen kicsi házakban zömmel kapások, kézművesek telepedtek le.
Összefüggő hegyvidéki településmag a 18. század második felében a Zugligetben, a Budakeszi és Buda városa között húzódó hegyi út mentén létesülő majorságokból alakult ki. Az itt álló majorságokban általában vendéglátó tevékenység is folyt, későbbi tulajdonosaik pedig bővítették, újították azokat, és villákat, nyaralókat építtettek fel területeiken.
Tizenkilencedik század eleji iratokban történik az első említés a svábhegyi házakról. A Niedermayer-birtok parcellázása folytán 1828-ig újabb hét ház épült a Svábhegyen, a mai Diana, Tücsök, Költő és Tündér utcában. Ezek a többé-kevésbé változatlan formában most is álló, egyszerű, falusias házak alkotják azt a házcsoportot, amelyet a 20. század elején „svábhegyi falunak” neveztek.
A majorságok lakói hosszú ideig csupán vincellérek, kapások, napszámosok, korcsmárosok voltak; a birtokok tulajdonosai Budán vagy Pesten laktak, és csak megpihenni jártak ki a budai hegyekbe. A városok egyre növekvő zsúfoltsága, valamint a kedvezőtlen higiéniai viszonyok, a sorozatos járványok hatására aki tehette, a természet felé fordult. Az 1830–40-es években felismerték, mekkora egészségügyi, esztétikai, városfejlődési értéket jelentenek a budai hegyek. A jómódú lakosság – amely korábban csak kirándulni, mulatni, gyengélkedő szervezetét erősítendő járta a hegyvidéket – szebbnél szebb nyaralókat építtetett, huzamosabb tartózkodásra berendezkedve. Ezek az épületek komoly építészeti értékekkel bírtak, és jól illeszkedtek a táj arculatába.
A budai hegyvidéken kialakuló első villanegyed már keletkezésekor is polgári jellegű volt. Az 1830-as évek végétől rohamosan szaporodtak a villák, főként a Svábhegyen, az Orbánhegyen, a Mártonhegyen és a Zugligetben. Jómódú budai és pesti orvosok, egyetemi tanárok, írók, művészek, ügyvédek, gyárosok, kereskedők, arisztokraták építtettek klasszicista, majd romantikus stílusú nyaralókat. Ebben az időszakban nevesebb háztulajdonos volt errefelé – többek között – báró Eötvös József kultuszminiszter, Jókai Mór író, Benza Károly színész, Frivaldszky Imre természettudós, Ürményi József alnádor, Patachich Károly városi tisztiorvos, Seiffert Antal budai városi tanácsos, Berczik Árpád akadémikus, Emich Gusztáv nyomdász és könyvkiadó, Szigligeti Ede színműíró és Barabás Miklós festő.
Az első villák (mások mellett a Hild-villa, az Óra-villa, Jókai Mór nyaralója, Erkel Ferenc nyaralója) többnyire klasszicista stílusban épültek, az építtetők a vidéki nemesi kúriákat utánozták. Az 1840-es években jelent meg a hegyvidéki villaépítkezésben a román és gótikus elemeket ötvöző romantikus stílus. Több Ybl Miklós építész által tervezett villa (Repos-villa, Frivaldszky-villa) mutatja ennek jegyeit.

A_Hegyvidek_benepesulese_a_torok_hodoltsag_kora_utan2
A Repos-villát Ybl Miklós tervezte
Az 1850–60-as években élte virágkorát az úgynevezett „svájci stílus”: a favázas, lombfűrészelt díszítésű, többnyire két szintet átfogó, fatornácos, faoromzatos építkezés. Ilyen volt például a „Szép svájci nő”-höz címzett villa, vagy báró Eötvös József nyaralója, a Karthauzi-lak.
A_Hegyvidek_benepesulese_a_torok_hodoltsag_kora_utan3
Báró Eötvös József nyaralója, a Karthauzi-lak
A lakóház-építkezés csupán az 1880–90-es években, a budai szőlők kipusztulását követően indult meg, ekkorra tehető a terület komolyabb beépítésének kezdete. Megjelentek a nagy bérházak, három-, négyszobás polgári lakásokkal, 1911-ben pedig Árkay Aladár építész tervei alapján felépült az első telepszerű, villákból álló lakónegyed, a bírák és ügyészek telepe a Ráth György utca környékén.

Balázs Attila