A_Janos-hegy_es_a_Martha-berc1

A János-hegy és a Mártha-bérc

A János-hegy néveredetéről már sokat írtunk lapunk hasábjain, hiszen az egyik legkésőbb rögzült budapesti helynévről van szó. Még a századfordulón is felváltva használták a János-hegy és a Pozsonyi-hegy elnevezéseket, mivel egyesek tiszta időben látni vélték a pozsonyi vár négy tornyát. Fizikusok már akkor kiszámolták, hogy ez teljesen lehetetlen, mégis sokáig tartotta magát ez a hiedelem.
Volt azonban még egy névváltozat, aminek az eredete a középkorig nyúlik vissza: a Mártha-bércé. A mondát Garay János költő 1846-ban megjelenő, Tollrajzok című kötetében olvashatjuk, Jánoshegy címmel. Mint már a címadásból is kiderül, a történetből nemcsak a Mártha-bérc, hanem a János-hegy névre is magyarázatul igyekszik szolgálni a szerző.
A bevezetőben az alábbiakat olvashatjuk: „…magasan emelkedik, úgymond, hazánk fővárosának, a hajdani királyi Budának hegylánca közül egy magános, kúpalakú tető, mely mint valamely trónuson ülő király, büszkén hordozza szirtfejét társai felett, őket egy egész fejjel meghaladó. E hegy régi idők ót János hegyének neveztetik s a künn csatangolni szerető budapestiektől, kik nyaranta számosan tódulnak szemgyönyörködtető Hegyvirányra (ma: Svábhegy), a setét-vidám Zugligetbe, s a regényes Máriavölgyébe, ő is gyakran meglátogattatik. De csak kevesen tudják mily regényes történet ada nevet e hegynek, s még kevesebben, hogy a János hegyének csak a hegy, maga pedig a tulajdonképpeni kúp Mártha-bércnek neveztetett már a legrégebbi időkben s valamint ez maga, úgy története is szoros kapcsolatban van a János-hegyéével.”
A monda, amit ezt követően Garay közread, egy görög főpappal kezdődik, aki Konstantinápoly török kézre kerülése után lányával együtt a magyarokhoz menekül. Olyan helyet keres hajlékul, ami közel esik a magyar fővároshoz, azonban alkalmas a csendes elmélkedésre. Így esik választása Budaköz (később: Budakesz, ma: Budakeszi) falura.
Háza a legmagasabb hegykúp alatt épült fel, kilátással a regényes Zugliget felé. Boldogsággal töltötte el, hogy mindennap felmászott a hegycsúcsra, azonban – mint Garay írja – mindennél nagyobb örömét lelte lányában, Márthában.
A lány egy nap elkéredzkedett, hogy elmenjen Budaközre, az egyházi búcsúra. Ott megismerkedett egy szemrevaló magyar ifjúval, akivel másodszori találkát is megbeszéltek. Ekkor a fiatalember megvallotta szerelmét Márthának, amit az öreg főpap is örömmel nyugtázott.
Egyik nap kürtszótól lett hangos az erdő: Hunyadi János, a híres hadvezér rendezett itt vadászatot. Egy szarvast űzve messze belovagolt az erdőbe, elszakadva társaitól. Amikor már senki sem látta a kíséretéből, három orvgyilkos támadt rá. A meglepetés ereje miatt felülkerekedtek Hunyadin, ám ekkor nyíllövések terítették le őket.
Mártha mentette meg Hunyadi Jánost, aki ezt követően megismerkedett és összebarátkozott a lány apjával, a görög főpappal. Az egyik életben maradó orvgyilkos azonban rájuk tört, és el akarta rabolni Márthát, mikor pedig látta, hogy nincs menekvés, leszúrta őt. Ekkor érkezett meg az erdei házhoz Mártha ifjú udvarlója, aki nem volt más, mint Hunyadi János fia, Mátyás.A_Janos-hegy_es_a_Martha-berc2Miután Mátyásból király lett, egy kis, Szent Jánosnak szentelt kápolnát építtetett azon a helyen, ahol édesapja megmenekült. A monda szerint erről kapta nevét a János-hegy, de a helyiek, amikor a kápolnához ellátogattak, mindig továbbmentek a hegycsúcsra, a lány sírjához, és rá emlékezve Mártha-bércnek hívták a hegytetőt.
Történelmi adatok is bizonyítják, hogy Mátyás király megfordult a János-hegy környékén, hiszen nem messze, a mai Hűvösvölgyi út mellett állt a nyéki vadászháza, valamint többször látogatást tett a budaszentlőrinci pálos kolostorban is.
Nem sokkal Garay János könyve után, 1868-ban jelent meg Rupp Imre Buda-Pest helyrajzi története című munkája, amely a János-hegy néveredetével is foglalkozik. Leírja, hogy a Svábhegy legmagasabb pontján állt Szent János szobra, azonban az elnevezés a 14. századig nyúlik vissza, amikor Hench János budai bíró, aki a János-hegy és környékének tulajdonosa volt, 1335-ben a közeli pálos kolostornak adományozta a birtokát. Az ő tiszteletére nevezték el a budai hegyek legmagasabb pontját János-hegynek. Bármelyik magyarázatot is fogadjuk el igaznak, az biztos, hogy az elnevezés – sok másikkal ellentétben – kiállta a történelem viharait.

Balázs Attila