Száz éve született Simonyi Károly
Nagyszabású rendezvénysorozattal emlékezik meg a Magyar Tudományos Akadémia Simonyi Károlyról, aki évtizedeken át a csillebérci Központi Fizikai Kutatóintézet munkatársa, később igazgatóhelyettese volt. Munkásságát az egész világon elismerték, itthon Állami- és Kossuth-díjat kapott, megválasztották az Év Ismeretterjesztő Tudósának, és még életében a Magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították életművét.
Simonyi Károly 1916-ban született a Sopronhoz közeli Egyházasfaluban, sokgyermekes parasztcsalád hetedik gyermekeként. A falu plébánosa felfigyelt a kiemelkedő tehetségű fiatalra, és sikerült kijárnia, hogy a gyerek az óbudai Árpád Reálgimnáziumban tanulhasson. Felsőfokú tanulmányai során mérnöki és jogi diplomát is szerzett. Minden bizonnyal ez is segítette abban, hogy kora egyik legelismertebb és az egyetemi hallgatók által legjobban szeretett professzorává vált.
Simonyi 1951-ben megépítette az első magyar részecskegyorsítót, munkájáért Kossuth-díjat kapott. Egy évvel később alapítója volt a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomfizikai Osztályának, majd az intézet igazgatóhelyettese lett. A KFKI forradalmi bizottságának elnökévé választották 1956-ban; a szabadságharcot az intézmény békében vészelte át. Szerepvállalása miatt a forradalom után folyamatos üldöztetésben volt része, elhagyni kényszerült a KFKI-t, végül a Műszaki Egyetemen kapott katedrát.
Azokban az években vállalta a fizika széles körben való népszerűsítését, amikor ez meglehetősen lenézett területnek számított a kutatóknál. Nagyszabású munkájával, a Fizika kultúrtörténetével 1978-ra készült el, ebben a reál és a humán tudományterületeket ötvözi, s írja le közérthető formában. Ahogy a könyv előszavában vallotta magáról, „hivatásszerűen fizikával, műszaki tudományokkal és azok pedagógiájával foglalkozva örömét lelte a történelem tanulmányozásában, és ezt az örömet szeretné másokkal is megosztani”.
Az általa birtokolt tudást közérthető módon, érdekesen tudta átadni mind az egyetemi hallgatóknak, mind a laikusoknak. Elhivatottságát jellemzi: csak azért tanult meg kínaiul, hogy első kézből tudja segíteni a nála tanuló kínai diákokat.
A Magyar Tudományos Akadémia 1993-ban választotta tagjai közé, 2001-ben bekövetkező haláláig dolgozott. Sírja a Farkasréti temetőben található. Fia, Simonyi Károly Charles Simonyi néven vált ismert programozóvá, ma Amerikában él, ő a második magyar, aki a világűrben járt.
Simonyi Károly születésének 100. évfordulója alkalmából többnapos programsorozatot szervezett a Budapesti Műszaki Egyetem. A híres tudós emlékét 2002 óta emléktábla őrzi a KFKI falán.
B. A.