Beszelo_a_mindenseg_racsain_at1

Beszélő a mindenség rácsain át

Egyfajta diskurzus látható apa és fia között a Barabás Villa új kiállításán. A két éve elhunyt Oláh Tamás kárpitművész festményeire Oláh Máté tervezőgrafikus, fotóművész „reagál” a képeivel.
Oláh Tamás (1949–2014) eleinte nagyméretű, hagyományos technikával készült gobelineket szőtt, az 1980-as évektől pop-artos témákkal jelentkezett, később fonal helyett átlátszó fémszálakkal dolgozott. Szinte minden munkáját közösen alkotta feleségével, Nyerges Évával. Több szakmai díj után 2002-ben mindkettőjüket Ferenczy Noémi-díjjal tüntették ki. A mostani tárlat a közönség számára ismeretlen, élete utolsó éveiben készített festményeit mutatja be.
Oláh Máté 1983-ban született, 2001-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán. Autodidakta módon kezdett fotózni, tárgy- és enteriőrképek, portrék és riportfelvételek kerülnek ki a keze alól. Külön világot képviselnek utcafotói, elkapott pillanatok kallódó, vagy épp önfeledt emberekről. A Magyar Sajtófotó Pályázaton portré kategóriában második helyezett lett 2015-ben.
„Megkértem édesanyámat, válasszon ki néhány munkát édesapám munkásságából, én ezekre a festményekre reagáltam formai, hangulati vagy a téma által előhívott módon – beszélt Oláh Máté a kiállítás koncepciójáról. – Egy-egy képet megnézve, bár több ezer negatívom van, azonnal beugrott, melyik felvételemet válasszam. A fotók nagy része hamarabb készült, mint édesapám festményei, inkább a saját korábbi vízióimat kapcsoltam össze az övéivel.”
Arról, hogy milyen volt köztük a szakmai és az apa-fiú kapcsolat, így vallott: „Természetesen esett szó köztünk szakmai dolgokról. Nem mondhatni, hogy konfliktusmentes lett volna az apa-fiú viszony, ő erős egyéniség volt, ami bennem lázadást szított. Remélem, a képek között létrejövő párbeszéd felfedi a kettőnk beállítottsága közötti feszültséget – ez sajnos már csak egy félig nyitott párbeszéd.”
Bagi Zsolt filozófus, egyetemi tanár kisgyerekkora óta az Oláh család barátja, ám a festményeket csak most látta először. „Generációs okokból közel áll hozzám az a nézőpont, ahogyan Máté »beszélget« az apjával – mondta a megnyitón. – Ahol Tamás ironikus, ott Máté csak figyelmes. Tamás Szabványosítás című képe az organikus formának a szabványossal való ellentétére épít, Máté fotója azt mutatja, hogy a szabványos is feloldódhat a változatosságban. Ahol Tamás belülről jövően patetikus, ott Máté visszafogott és tárgyilagos. Az 1956-os megtorlást idéző In Memoriam sarló és kalapács-mintás oltárkeretben ábrázolja a bitófákat, Máténál erre az ír Kilmainham hírhedt börtönének sivár kőfala és egyetlen vaskereszt felel.”Beszelo_a_mindenseg_racsain_at2Baky Péter festőművész méltatásán átsütött az Oláh Tamás iránti mély baráti szeretet: „Fantasztikus művész volt, sziporkázó kreativitással. Megérezte, tudta, ha a színeknek kell dominálniuk, ha alig kell megszólalniuk, ha a konstrukció a lényeg, vagy éppen légies könnyedséggel úsztatta a formákat, foltokat, alakította a művet az adott témának megfelelően. Tamás művészete ötvözi az intellektust, a szatírát, művei egy bonyolult lélek bonyolult lenyomatai. Máté munkáiból a nagyvonalú, precíz komponálásra való törekvésen túl árad a visszafogottság, a csendes szemlélődés – ebben inkább édesanyjára ütött –, remekül kiegészítve az apa csak itt-ott mértékletes harsányságát.”

(Balajthy)

 

Az „Átbeszélés” című kiállítás október végéig megtekinthető a Barabás Villában (XII., Városmajor utca 44.).