Fery_Margit

Fery Margit, a negyedik mártír

Fery Oszkár (1860–1919) altábornagy, csendőrségi felügyelő munkája során sokat utazott, az első világháború kitörése is külföldön érte. 1916-ban felajánlották neki Szerbia kormányzóságát, de a csendőrség megreformálását fontosabbnak tartotta a politikai pályánál.
Saját ingatlana sem volt, ez 1918. szeptember 29-én írt végrendeletéből is kiderül. (Neve nem szerepel a „Budapesti czim és lakásjegyzékben” és a háztulajdonosok jegyzékében sem. Családtagjai lakcíme a hivatalos iratokon Dísz tér 16., a saroképület a Nagyváradi Egyházmegyei Jótékonysági Szent Szív Alapítvány tulajdonában állt.)

Fery a testamentuma első passzusában azokat az egyesületi sorsjegyeket és kötvényeket sorolta fel, amelyekbe hatvanezer korona megtakarítását fektette. A második pontban ingóságairól rendelkezett:
„Vagyonom áll
[…] lakásomon lévő íróasztalomban fekvő csekély arany és ezüstpénzekből, 1-2000 korona papírpénzből, fehérneműimből, ruháimból, fegyvereimből, könyvtáramból, saját pénzemből szerzett szőnyegeimből s némely bútoraimból s némely lakásberendezési tárgyakból.
Összes vagyonom gyermekeimre hagyom, mivel nőm saját vagyonnal s főleg utánam élvezendő tetemes nyugdíjjal bírand s ez elegendő tisztességes ellátására. Gyermekeim között pedig az elosztást a következőkép rendelem:

Mindenekelőtt az értékpapírokból 10.000 (tízezer) korona névértékű 6%-os hadikölcsön kötvény Margit leányomé legyen, mert az a Gresham intézetnél megkötve volt biztosításom összege s neki szánva eleitől kiházasítási költségeire. Az ezután fennmaradó értékpapírok egyformán egyharmad részben illetik Oszkár s Tibor fiaimat és Margit leányomat. Ugyanígy osztandók el három gyermekem között az íróasztalomban és egyebütt előtalált arany, ezüst s papírpénzek, valamint ékszerek értéke is.
[…]
Ha balesetben elpusztulnék, úgy a 100.000 korona biztosítási összeg három gyermekemet egyforma arányban illeti.”

A csendőrtiszt azonban arra az eshetőségre is gondolt, ha szerettei előbb halnának meg: „Ha egy gyermekem sem maradna, akkor […] vagyonom összes értékei egy csendőrségi alap céljaira a m. kir. honvédelmi miniszternek adandó át, kit kérek arra, hogy abból »Fery Oszkár altábornagy csendőrségi felügyelő« nevű alapot létesítsen ténylegesen szolgáló, a közbiztonsági szolgálatban magukat jelesen viselt, kizárólag magyar királyi – magyar szolgálati nyelvű – csendőrségi legénységi egyének számára.”
A végrendelet megírása után egy hónappal az őszirózsás forradalommal hatalomra jutó Károlyi Mihály az összes tábornokot, köztük Fery Oszkárt is nyugdíjazta, akit fájdalommal töltött el, hogy látnia kellett a csendőrség módszeres szétzüllését. Annak ellenére, hogy visszavonultan élt, 1919. június 7-én letartóztatták, majd kihallgatása után elengedték.
Másodjára a tanácskommün diktatúrájának utolsó hónapjában, július 18-án hurcolták el államellenes összeesküvés vádjával. A Cserny-különítmény (a „Lenin-fiúk”) rekvirált laktanyájába, a Budai Állami Tanítóképző Főiskola Mozdony (ma: Kiss János altábornagy) utcai épületébe vitték, ahol társaival, Borhy Sándor és Menkina János alezredessel együtt három nap múlva felakasztották, holttestét pedig a Dunába dobták.
Tibor fia szerint „csak azért, mert hazafi és keresztény volt, sokak bizalmát és reményét bírta. Nem a személyét akarták megölni, de azt az erőt, […] azt a lelkesedést, melyet képviselt, s azt a törhetetlen bizalmat, mely egyéniségében összpontosult.”
Lánya teljesen összeroppant édesapja meggyilkolása után, akit még eltemetni sem tudtak. Fery Margit fővárosi ideiglenes tanítónő 1920. január 7-én végső elkeseredésében öngyilkos lett, mindössze huszonegy évet élt. Jegyese, dr. Csathó István a következőket íratta gyászjelentésére:
„Elment az édes Apja után, a mártíromságba, mert nagyon szeretett! Szemfedéllel cserélte fel az annyira vágyott menyasszonyi fátylat, itt hagyva forrón szeretett vőlegényét, családját, mert nem élhette tovább a nagy halott árváinak megújuló emlékektől keserves sorsát. Fiatal, sokat szenvedett életének gyönyörű vigaszát lelje a túlvilágon, hol egymásra találnak a jók és az igazak, s találkozzon azzal a lélekkel, kit lángoló tehetségéért pótolhatatlannak tartott. Áldottak legyenek porai, s nyugodjon oly békével, amily áldatlan keserűséggel teltek atyja utáni vágyakozásban utolsó hetei.”

Fery Oszkár végakaratát az I–III. kerületi királyi járásbíróság 1920. június 2-án hirdette ki, és csak azután jegyezték be hivatalosan is a IV. kerületi (!) halotti anyakönyvbe elhunytát, ismeretlen időponttal. Fiúgyermekei közül Tibor (1900–1988) belügyminiszteri tanácsos lett, Oszkár (1895–1945) mint tartalékos főhadnagy Budapest ostromakor halt hősi halált. Fery özvegyét, Laky Szerénát szintén a háború utolsó évében érte a halál.

Verrasztó Gábor