Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Most_virit_az_oszi_rozsa1

Most virít az őszirózsa

Lassan őszi ruhába bújnak a hegyvidéki kertek. A virágok áradata elapad, helyettük a levelek színesednek. Ebben az átmeneti időszakban virágzik kitartóan és gazdagon az őszirózsa.

Az őszirózsa kedvelt, ismert kerti dísznövényünk. Népszerűségéből semennyit nem von le, hogy igazából se nem őszi, se nem rózsa. A megelőző ősszel, időben elvetett magokból kikelő kis növények már a nyár derekán virágba borulnak, így az őszi jelző félrevezető vagy korlátozó is lehet. Rózsának pedig végképp nem rózsa, nemcsak kinézete alapján, hanem botanikai besorolása szerint sem; a fészkesvirágzatúak közé tartozik, ennek a rendszertani egységnek az egyik névadó faja.
Ha már részleteztük, hogy mi nem az őszirózsa, ildomos arról is szólni, hogy mi igen: a Callistephus nemzetség egyetlen faja, amelynek rengeteg nemesített változata terjedt el. Teljes tudományos neve Callistephus chinensis, ami egyszerű tükörfordításban „kínai gyönyörű-koronát” jelent. A növényt sokáig az Aster nemzetségbe sorolták, így lehetett keresztszülője a növényvilág egyik legszínesebb és legnépesebb csoportjának, az Asterales rendnek, azaz a fészkesvirágzatúaknak.
Ha már elidőztünk az őszirózsa pontos meghatározásánál, akkor indoklásként érdemes megemlíteni, hogy a köznyelv elég sok kerti virágot nevez így. Az ősszel virágzó krizantémok (róluk a következő számban lesz szó részletesebben) és több kis virágú fészkes dísznövény mellett leggyakrabban a mirigyes őszirózsa (Aster novae-angliae) kerül a Callistephusok mellé. E faj esetében ez nem is olyan nagy baj, hiszen kertészeti felhasználásuk, igényeik, megjelenésük hasonló, növénytanilag is rokon nemzetségekről van szó, és – valljuk be – a kertbarát szívét nem melengeti jobban egy szépen virágzó növény csak attól, hogy helyes névvel illeti.
Az őszirózsa kinézetéről nem kell sokat beszélni, hiszen a parasztudvaroktól a közterületekig szinte mindenütt láthatjuk képviselőit. Inkább az lehet meglepő, hogy mennyire változatos ennek az egyetlen fajnak a megjelenése. Vannak alig arasznyi változatok, és nemesítettek már majd’ egy méter magasra növő példányokat is.
A méret mellett színek tekintetében is nagy sokféleséget találhatunk, hiszen a majdnem fehér rózsaszínektől a sárgákon és a lila ezernyi árnyalatán keresztül a bordókig, vörösekig terjed a skála. A virágok lehetnek szimplák, a vad százszorszépekre emlékeztetően légiesek, és lehetnek pomponszerűen teltek is, ahol a fészkesvirágzat-jelleg a háttérbe szorul. Az újabb divatirányzatokat követve akadnak olyan változatok is, amiknél a virág peremén ülő szirmok egészen csökevényesek. Mindenki talál az ízlésének megfelelő őszirózsát ebben a kavalkádban, függetlenül attól, hogy magányosan egy erkélyládába szánja, vagy nagy csoportban egy kerti ágyásba.
Az őszirózsa nem tartozik az igényes növények közé. Nevelésének legsarkalatosabb pontja a szaporítás ideje. Persze, a legegyszerűbb kész palántákat vásárolni májusban, amiket csak ki kell ültetni a napos vagy félárnyékos helyre, tápdús, laza talajba.Most_virit_az_oszi_rozsa2Ha ennél vállalkozóbb szelleműek vagyunk, akkor mi is elvégezhetjük az előnevelést. Visszafelé kell gondolkodnunk: ha nyár végén már virágzó töveket szeretnénk, a tavaszi fagyok után el kell vetnünk a magokat. Mivel ezek egészen aprók, a vetésnél ügyeljünk, nehogy egy-egy csoportba kerüljön az összes, nagy területeket kopaszon hagyva. Könnyíthetjük helyzetünket, ha fehér papírlapról szórjuk őket, vagy homokkal keverjük a jobb eloszlás érdekében. A magok fényben csíráznak, így ne fedjük be földréteggel, csak óvatosan öntözzük meg a talajt vetés után. A kis növények rendszeres öntözés mellett szépen fejlődnek.
Az őszirózsa jól tűri az átültetést, így akár a már virágzó egyedeket is áthelyezhetjük. Kártevők ritkán támadják meg, de a gombás megbetegedések párás időben nem kímélik a leveleit, ami ellen leghatékonyabban az ellenálló fajták választásával védekezhetünk.
A sikeres előnevelés eredménye a szépen virágzó őszirózsabokor, ami nemcsak a kertben díszít, hanem – különösen a magas fajták – vázában is tartós. Színes virágaival vidámságot lop az egyre szürkébb és rövidebb késő őszi napokba.

(Barta)