Tul_sok_a_lepkekaboca

Túl sok a lepkekabóca

Új kártevő bukkant fel a hegyvidéki kertekben: az amerikai lepkekabóca. Az idegenhonos faj Észak-Amerikából származik, Európában először Olaszországban észlelték 1979-ben, Magyarországon csak 2004-ben bukkant fel, budapesti parkokban és díszfákon. Valószínűleg a dísznövénytermesztés és -kereskedelem révén terjedt el a kontinensen.
A lepkekabóca sokféle szerves eredetű táplálékot fogyaszt, ezért parkokban, kertekben és erdőkben egyaránt találkozhatunk vele. A közterületre gyakran ültetett növényfajok közül gyakori az ostorfán, vadgesztenyén, juharon, hárson, kőrisen, akácon, platánon, eperfán. Házi kertekben szőlőn, őszibarackon, birsen is károsít.
Hazánkban július közepétől jelennek meg az imágók, és egészen nyár végéig a növények hajtásain táplálkoznak. Előfordulásukra leggyakrabban a növények hajtásán, a levelek fonákján található fehér viaszváladék, valamint a növény felületén megjelenő, ragacsos, fénylő mézharmat hívja fel a figyelmet. A lepkekabóca kifejlett egyedei csupán 5-8 milliméter nagyságúak. Testük szürkésfehér viaszporral borított, ezüstös szárnyuk hegyesszögben záródik. Zavarásra pattanva menekülnek.
A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal azt ajánlja a kerttulajdonosoknak, hogy növényvédő szeres kezelés esetén kérjenek tanácsot növényorvostól, növényvédelmi szakembertől. A májustól megjelenő, fehér, viaszos telepeket a lárvákkal fertőzött hajtással együtt tanácsos levágni a növényről, és zsákban eltávolítani a kertből. Természetes ellenségként hatékonyan alkalmazható a legtöbb gazdaboltban kapható Neodryinus typhlocybae fürkészdarázs.

sz.