Ablak az örökkévalóságra

Az Ars Sacra Fesztivál részeként nyílt meg Magyar Gábor festőművész kiállítása a polgármesteri hivatal első emeleti folyosógalériáján.
„Azt tapasztalom, hogy a művészeti alkotások hatására egyre több ember szíve megnyílik a teremtett világban jelen lévő remény jeleinek felfedezésére – fogalmazott Fonti Krisztina alpolgármester a megnyitón. – Magyar Gábor bemutatkozása e falak között azért is örömteli és fontos esemény, mert a festőművész kerületünkben lakik, a Galéria 12 Egyesület tagja, volt már önálló kiállítása is a Hegyvidéken.”
Az alpolgármester köszönetet mondott az Ars Sacra Alapítvány vezetőinek, Dragonits Mártának, Kolek Ildikónak, Toroczkay Ilonának és önkéntes munkatársaiknak, hogy immár tíz éve fáradoznak az európai kultúrából kiszakíthatatlan, ma is élő szakralitás felmutatásáért, művészeti alkotásokkal örök értékeket közvetítve. Örömteli hír, hogy az Ars Sacra Fesztivál programjaiba már Komárom, Pozsony, Selmecbánya, Kolozsvár, Nagyvárad, Bécs és Róma is bekapcsolódott.„Magyar Gábor 1983 óta a Szentendrei Grafikai Műhely tagja, de folyamatosan őrizte szuverenitását, fontosak voltak számára az ottani »nagy öregek«, Deim Pál, Korniss Dezső – kezdte a festőművész méltatását Feledy Balázs művészeti író. – Készülődött valami sejtelmes, szürrealitással telített, költőiességgel dúsított festői teljesítmény; finom irónia éltette, s meghatározhatatlan lényeinek végtelen térbe ágyazott statikája és dinamikája. Később bizonyos Magyar Gábor-i alapformák, jelek lesznek hangsúlyosak a képein. A jelek, pontos magyarázat híján is, erős festői és spirituális izgalmat keltenek, misztikus teret képeznek. Majd a már-már spekulatív térszemlélet térfilozófiává nemesül, és megjelenik képein a figura, amelynek azonban az arca el van takarva. A világot mindig gondolatként is értelmező festő művészetében egyre inkább a világ szakralitásának értelmezésére fókuszál, hogy lehetséges-e az Ó- és Újtestamentumban felvetett lételméleti problémákat, szellemiséget a ma emberének tovább adni, elkerülve a közhelyeket.”
A művészeti író úgy vélte, a kiállítás legjelentősebb darabja a Világkép. A feszületen csak egy drapéria látható. „Felmerül bennünk: már feltámadt Krisztus, vagy már elhagyott minket Krisztus, vagy lehetséges, hogy Krisztus nélküli a világ? – gondolkodott hangosan Feledy Balázs. – A kereszt alul egy menórában folytatódik, mint két kultúra egyfajta szintetizálása, összeépülése. Ebbe a műbe, úgy érezzük, az alkotó minden kétsége és hite is beleépült.”
Magyar Gábor az Ars Sacra Fesztivállal való kapcsolatáról így beszélt nekünk: „Hiszem, hogy minden igazi művészet ablak az örökkévalóságra, kilép az itt és most dimenziójából, és transzcendenssé, természeténél fogva szentté válik.”

(Balajthy)