A Böszörményi úti csendőrlaktanya

A 19. századra minden jelentős államban kettévált a honvédelem és a rendvédelem szervezete. Európa nagy részén a rendvédelem tovább tagozódott: a városok közbiztonságáért a rendőrség, míg a vidékéért a csendőrség volt a felelős. A testületekre jellemző volt a gondosan válogatott, megbízható legénység, a katonás fegyelem, valamint a katonai és polgári alárendeltség.
Magyarországon először 1849-ben, a szabadságharc leverése után szervezték meg a zsandárságot, amelynek feladata a magyar ellenzék féken tartása és megfélemlítése volt. A szervezetet 1867-ben feloszlatták, de a bűnözés megnövekedése és a betyárvilág újjáéledése miatt 1881-ben visszaállították, és csendőrségnek keresztelték el – a szó az 1830-as évekbeli nyelvújítás eredménye.
Az ország területét hat csendőrkerületre osztották fel, a testület működési területe kizárólag vidékre korlátozódott, irányítása azonban a fővárosból történt. Az 1899. január 1-jétől életbe lépő új polgári perrendtartás szerint csendőrtiszt nem vehetett részt nyomozásban, mivel elsősorban katonának minősült.
A budapesti III. számú csendőrkerületi parancsnokság és ennek kiegészítő részei 1901. augusztus 1-jéig a fővárosban elszórtan (bérházakban) kaptak helyet. Ekkorra készült el a budapesti csendőrlaktanya, amit a kincstár által a Böszörményi úton megvett 16 000 négyzetméteres telken (Böszörményi út 21.) hoztak létre. A laktanyát a Grünwald testvérek és Schiffer Miksa fővárosi nagyiparosok és vállalkozók építtették Csimár Károly építész segítségével. A Vasárnapi Újság írása szerint 1901-ben összesen 200 hivatalbeli személyt lehetett benne elhelyezni.
A csendőrlaktanya udvarán állították fel a Csendőrvértanúk emlékszobrát, ami arccal a főbejárat, a Böszörményi út felé nézett. A talapzat haraszti mészkő volt, a rajta lévő bronzszobor egy csendőrt ábrázolt, amint egy alélt férfi aktot tart a karjában. Pásztor János műalkotásának allegorikus értelmét a korabeli irredentizmussal magyarázták.
A hősi emlékmű létesítésének gondolata már 1926 előtt felvetődött a Magyar Királyi Csendőrség emlékbizottságában. Külön szoborbizottságot hoztak létre, de gyűjtést nem kellett szervezni, mert a csendőrség tisztjeinek és legénységének önkéntes adományaiból összegyűlt a szükséges pénzösszeg.
A csendőrség megkereste a Képzőművészeti Tanácsot, hogy írjanak ki meghívásos pályázatot Pásztor János, Kisfaludi Strobl Zsigmond és Szentgyörgyi István részére. Összesen négy pályamunka készült, Pásztor János kettőt készített. A híres művészeket nem akarták megsérteni, így az eredménytől függetlenül mindhárom szobrász 800-800 pengő honoráriumot kapott.Az emlékmű költségvetése 18 800 pengő volt. A szobor 1928 tavaszára készült el, és május 10-én, a korabeli meghívók szerint 11 órakor tartották az avatóünnepséget. Jelen volt az akkori főpolgármester és a belügyminiszter is.
A második világháborút követően a kommunista éra döntéshozói több más szoborral együtt pusztulásra ítélték a csendőrlaktanya emlékművét is. Az egykori laktanya a Belügyminisztérium kezelésébe került. Az épületekben jelenleg nemzetközi oktatási központ működik.

B. A.