Vandorpoloska_a_hegyvideki_kertekben1

Vándorpoloska a hegyvidéki kertekben

Az idei időjárás kedvezett a kerti rovarok szaporodásának, így tömegesen jelentek meg máskor is itt élő fajok, amelyek alacsony egyedszámuk miatt eddig nem gyakran kerültek a szemünk elé. Ilyen rovar a kifejlett alakjában zöld színben pompázó vándorpoloska is.

A kertek növényvilágának élete nem képzelhető el rovarok nélkül. Ezek a kisebb-nagyobb ízeltlábúak porozzák meg a virágokat, amikből a gyümölcseink lesznek, s könnyed röptükkel gyönyörködtetnek, amikor a virágainkat csodáljuk. Egy részüket – például a pillangókat – változatos virágágyakkal saját magunk is a kertbe csalogatjuk, hogy közelségüket élvezhessük. Mások jönnek maguktól, és a kertbarátok nem fogadják őket osztatlan lelkesedéssel.
A kártevő rovarok elleni neheztelésünk legnagyobbrészt az okozott kár mértéke miatt tör fel. Senkit nem zavarna néhány levéltetű, ha nem kókadna el a gondosan nevelgetett dísznövény, sőt a gyümölcsösben is megférne néhány rovar, ha nem tennék tönkre a termést.
A vándorpoloska a Hegyvidék új lakója, mindössze tíz éve látták először a fővárosban. Bár jól repül és gyorsan terjed, eddig nem volt látványos a jelenléte, de az idén mintha több lenne belőle, mint máskor. A növényvédelmi szakemberek aggódva figyelték, mert világviszonylatban egyike a legveszélyesebb kártevőknek, és ebben az évben a lakosság számára is nyilvánvalóvá vált a jelenléte.
A fajt kifejlett állapotában könnyű megismerni, mert címerpajzs alakú teste egyöntetűen zöld (néha barnás). Hátán három apró, fehér pötty látható, feje kicsi, csápjai feltűnőek, pontosan úgy néz ki, ahogy egy átlagos poloska.Vandorpoloska_a_hegyvideki_kertekben2Életmódja szerint a növények nedveit szívogatja, abból él. Ezzel függ össze kártétele is. A megtámadott növényeken – vagy még feltűnőbben a gyümölcsökön – a szívogatás helyén apró seb keletkezik, ahol barnás folt alakul ki. Az ilyen paradicsom, barack vagy paprika már nem annyira vonzó, még ha tulajdonképpen nincs is komolyabb baja.
A poloska áttelelő kifejlett példányai valamikor tavasszal vagy legkésőbb nyár elején rakják le petéiket. A levelek fonákján látható, apró, fehér gyöngyökre emlékeztető peték szabályos rendben, tucatjával sorakoznak egymás mellett egy körömnyi területen. Ha ebben a stádiumban észrevesszük a dísz- és haszonnövényeinkre leselkedő veszélyt, akkor távolítsuk el a levelet, vagy ha ezt nem szeretnénk, akkor mechanikusan pusztítsuk el a petéket! Ahol egy ilyen telepet találunk, ott érdemes alaposan körülnézni, mert valószínűleg több is lesz.
A petékből kikelő apró poloskák feketék, és az első napokban még nem mennek messzire. Aztán ahogy nőnek, egyre bátrabban barangolnak a növényeken, s egyre nehezebb védekezni ellenük. A változatos megjelenésű, fekete alapon pettyes mintázatot viselő növendékek is károsítják a növényeket.
A vegyszeres „hadviselésnek” két módja ismert: a felszívódó szerekkel történő védekezés és a permetezés. A felszívódó szereket az öntözővízbe keverve juttathatjuk ki. Ezek az anyagok felhalmozódnak a növényekben, és amikor a kártevők a növény nedveit szívogatják, a szervezetükbe jut a vegyszer. Ez a módszer leírva hatékony, de nagy területen, esetleg sok növénynél nehezen alkalmazható.
Permetezés esetén a kijuttatott vegyszeroldat közvetlenül érintkezik a rovarokkal, és elpusztítja azokat. Ennek a módszernek a hátránya, hogy az éppen nem jelen lévő, vagy levelek alatt bujkáló rovarok túlélhetik a permetezést. Mindkét védekezésnél fontos, hogy figyeljünk a vegyszerek lebomlási idejére, és inkább ne használjuk azokat olyan helyen, ahol valamilyen gyümölcs betakarítási időpontja közeleg.
Természetesen lehet védekezni vegyszerek nélkül is! A poloskák ellenállhatatlanul vonzódnak a sárga virágokhoz – ezért van belőlük olyan sok a körömvirágokon. Ha sárga vödröt teszünk a napra, a fertőzött virágok közelébe, akkor a poloskák ott gyűlnek össze. A vödörben lévő mosó- vagy mosogatószeres víz csapdába ejti a kártevőket. Ugyanilyen elv szerint működik a kereskedelemben kapható légypapír, ami sárga színével csalja lépre a rovarokat. A ragacsos felületről aztán már nincs menekvésük.
A biológiai védekezés módszere kihasználja, hogy a poloskák is válogatósak, nem szeretik például a fokhagymát. Ha a díszkertben néhány fokhagymát nevelünk, megvédhetjük virágainkat. A fokhagyma kivonatával permetezve is távol tarthatjuk a hívatlan poloskákat. Néhány más rovarriasztó faj mellett a Hegyvidéken gyakori menta is jó szolgálatot tesz.
Átlagos években a zöld vándorpoloska nem okoz fejfájást a kertészeknek. Elég odafigyelni a petékre, időről időre megvizsgálni a sárga virágok környezetét, összeszedni a fiatal állatokat, ha szem elé kerülnek. Nem kell tőlük tartani, de jobb megelőzni az ideihez hasonló terjedésüket.

(Barta)