Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Daniel_uti_haz1

Dr. Radovics Lajos és a Dániel úti ház története

A XII. kerületben található Dániel út 5/b alatti ház a szerző dédszüleinek tulajdona volt egykor. Nemrég családomhoz kerültek a ház történetét dokumentáló iratok, fényképalbumok, ezért úgy döntöttem, megírom életem első helytörténeti cikkét. A gyönyörű, több száz négyzetméteres házat dr. Radovics Lajos építtette egykor. Szívéhez nagyon közel állt, a háborús évek alatt írt leveleiben mindig beszámolt a „családi fészek” állapotáról is. A jogász, aki 1944-ben részt vett Bajcsy-Zsilinszky Endre és ifj. Tildy Zoltán kiszabadításában, nem sejtette, hogy a háború megpróbáltatásai után újabb csapás érheti, márpedig az 1951-es év drámai fordulatot hozott családja és a ház életében.

Rádovits Antal kötélverőmester és Csima Erzsébet 1880-ban kötött házasságot, tizedik gyermekük volt történetünk főhőse, Radovics Lajos, aki „1893. április 7-én született reggel 3 órakor”. A szülők családi Bibliájának utolsó lapján vezettek egy családfát megszületett és elhunyt gyermekeikről. E szerint összesen 12 gyermek született, köztük egy ikerpár is. Utóbbi azért érdekes, mert később Lajos fiának, Györgynek is ikerlányai születtek, majd egyik unokájának, Andreának is.
A család nagyon sokat dolgozott a megélhetésért. Radovics Lajos már gyerekként is rendkívül szorgalmas volt, minden bizonyítványát kiváló eredménnyel végezte, miközben különböző fizikai munkákat vállalt: asztalosként, lakatosként keresett pénzt. Később munkahelyén nagyra tartották megbízhatóságát és műveltségét. Egy levelében így fogalmazott: „A hivatali pályámon minden támogatás nélkül, saját erőmből, tisztán a munkámmal értem el eredményeimet.” Munkája gyümölcsét pedig nagyon megbecsülte.

Felépül a ház

A jogász aranyosrákosi Fodor Erzsébetet (aki szegény családból származott, atyja telekkönyvvezetőként dolgozott) vette feleségül. Ezt követően családjáért élt, családi fészeknek szánta a XII. kerületi, Dániel út 5/b-ben épülő házat. Ez élete fő műve.
Minden kiadásáról, ami a kétemeletes ház építése során keletkezett, megőrizte a számlákat, amelyek a mai napig leszármazottai birtokában vannak. A 438 négyzetméteres épület születését fotók is dokumentálják, az elsőn még csak néhány fal áll, az utolsó képeken már a tető is majdnem kész. Az egyik fényképen az építtető és családja is jól látható, a ház teraszán állnak büszkén.
A család nagy becsben tartotta otthonát, és az ahhoz tartozó kertet is szeretettel gondozta, többalbumnyi fotó őrzi emlékét. Még arról is fennmaradt irat, hogy milyen típusú növényeket rendeltek a kertbe. Unghváry József faiskolája (1928 ősz–1929 tavasz) című kiadványából válogatták a gyümölcsfákat, virágokat. A többi között kláralma, Nyári Kálmán körte, Miss Lolo, ananászbarack és magyar kajszi szerepel a megrendelőlistán. A második világháború idején a házban élt Erzsébet egyedülálló testvére, Fodor Jolán is. Daniel_uti_haz2

Politikusok kiszabadítása

Dr. Radovics Lajos jogász Lakatos Géza miniszterelnöksége idején az Igazságügyi Minisztériumban miniszteri osztályfőnökként dolgozott. 1944 októberében megbízást kapott, hogy részt vegyen a Gestapo által elfogott magyar politikusok kiszabadításában és elrejtésében. Utóbbi megszervezésében Bereczky Albert Budapest-lipótvárosi református lelkész segített neki, vele a Pozsonyi úti református lelkészi hivatalban találkozott.
Radovics gyors és lelkiismeretes munkájának hála a politikai foglyok, Bajcsy-Zsilinszky Endre (politikus, újságíró) és ifj. Tildy Zoltán (Tildy Zoltán kisgazdapárti politikus, miniszterelnök fia) a tervezett október 15-i napon kiszabadultak az országos gyűjtőfogházból, és biztonságos rejtekhelyre kerültek. Daniel_uti_haz3

Levelek a fiúnak

A háború alatt a család sokat nélkülözött és bujkált. Ebből az időszakból maradt fenn az a levél, amelyet a szülők 1945. április 7-én írtak fiuknak, Radovics Györgynek, aki külföldön – Svájcban, majd ösztöndíjjal Amerikában, Franciaországban – tanult. A hosszú, többoldalas írás kezdősorai jól mutatják a házaspár fiuk iránt érzett féltő szeretetét, amiről egyébként a levél minden oldalán és minden más levelükben is képet kaphatunk.
„Kedves Gyurka! Most, hogy a nehéz idők múlásával kezdenek elhárulni a Budáról Pestre való hivatalba járás tényleges fizikai akadályai, és néhány nap óta már újból átjárok régi hivatalomba, kedvező alkalom kínálkozik arra, hogy hosszú hallgatás után eljuttassunk hozzád néhány soros levelet. A jó Isten talán megengedi, hogy valóban eljussanak Hozzád ezek a sorok, amelyekben csupán életjelt szeretnénk adni magunkról, beleszőve ebbe a néhány sorba Irántad mindig érzett aggódó szeretetünket, szívünk minden melegét, lelkünk minden rezdülését. […] Tőled messze, rólad valóhír nélkül éltük nehéz napjainkat. De – miként már előbb említettem – a jó Isten átsegített minden nehézségen nagyobb, lényegesebb bajok nélkül minket, és bizton hisszük, hogy a jó Isten Veled is volt, és elhagyatottságodban, pénztelenségedben, nehéz gondjaidban, rólunk való aggódásaid közepette nem hagyott Magadra, hanem sugallta azokat a jó, biztató gondolatokat, reménysugallatokat, hogy majd csak megleszünk, megmaradunk mi is, Te is.”

A levélből az is kiderül, hogy a Dániel úti ház sérülést szenvedett. „Édesanyád kívánságára, bár én nem akartalak erről tájékoztatni, megírom azt is, hogy bizony a nehéz közelharcok közepette sok izgalmas percünk, óránk, napunk volt, de ezek is elvonultak felettünk, mégis az utolsó napok egyikén, majdnem a harc utolsó órájában kis házunkat is találat érte, egy ágyútalálat, és bizony a tetőgerendázat egy kisebb része és a palatetőnk jelentékenyebb része megrongálódott. Házunk falazata és egyéb része ép maradt. Ha nehezek is a helyrehozás lehetőségei, mégis bízunk a jó Istenben, hogy majd csak hozzásegít kellő időben a ház hibáinak megjavításához.”
Később érdeklődnek arról, hol tart fiuk külföldi tanulmányaiban, mit gondol a jogi pálya értékéről, és biztosítják afelől, hogy támogatják döntéseiben. „Az idő sürget. Befejezem – este háromnegyed kilenc tájban – gyertyavilág mellett írt soraimat. (Villamosunk, villanyunk, gázunk, telefonunk ugyanis még nincs, de hosszú hetek után van már vizünk.) […] Isten áldjon, óvjon és vezéreljen minden utadon!” – zárul a levél.
Az 1945 nyarán írt levélben szerepel, hogy azt a „nemzetközi Vörös Keresztes megbízottak” segítségével juttatták el fiuknak. Radovics Lajos ebben az épület helyreállításáról is beszámolt: „Kis házunk is áll, és éppen olyan kedves, szép, mint máskor. Csak a te vidámságod hiányzik az otthonból is.”  Daniel_uti_haz4

Kitelepítés Dombrádra

A házaspár néhány évvel később örökre elbúcsúzott a Dániel úti háztól: 1951. június 28-án végzést kaptak, amelyben az állt, hogy kitiltják őket Budapestről, otthonukat 24 órán belül el kell hagyniuk. Új lakhelyüket a Szabolcs-Szatmár megyei Dombrád településen jelölték ki. Radovics Lajos összepakolta a ház építtetését dokumentáló iratokat, és feleségével útra kelt. A házaspár a dombrádi lakáson egy másik párral osztozott.
Radovicsék már két éve kényszerlakhelyükön – egy mindössze ötször három méteres konyhai helyiségben – éltek, amikor kérvényezték áthelyezésüket. Betegségeikre és életkorukra hivatkoztak. Lajos ekkor 61 éves volt, és szívbeteg. Felesége ebben az időben kézi munkával keresett pénzt. A zord körülményeket jól mutatja, hogy a távozás melletti érvek között szerepelt az is, már több alkalommal fagyási sérüléseket szenvedtek. Szobájukba ugyanis három ajtó nyílt, ezért a leghidegebb téli napokon csak 6-8 fokra tudták felfűteni.
A kérelemre sokáig nem érkezett visszajelzés, ezért a Belügyminisztériumnak is levelet írt Radovics Lajos. Ebben így fogalmazott: „Kérésemet azért ismétlem meg, mert a véghatározatot sérelmesnek érzem. Ismerem azokat az elveket, amelyek a kitelepítéseknél érvényesültek és olvastam azokat a hivatalos közleményeket, melyek erre vonatkoztak, de az azokban foglalt minősítéseket nem érzem magunkra alkalmazhatónak. Sem kizsákmányolók, sem az elmúlt rendszer támogatói, sem a nép ellenségei, sem deklasszálódott elemek nem voltunk. Ezzel szemben a valóság az, hogy kétkezi dolgozó családból származom, magam és feleségem egész életünkben munkával tartottuk fenn magunkat, a fasizmussal való szembenállásomat egész magatartásomon kívül azzal is kifejeztem, hogy az egyetlen vezető tisztviselő voltam az igazságügy minisztériumban, aki vezető beosztásomat a nyilas uralom kezdetén azonnal elhagytam és megtagadtam a nyugatra költözést.”  Daniel_uti_haz5

Vissza a fővárosba

Radovics Lajos több testvére is levelet írt a belügyminisztériumnak. Radovics Antal kérvényezte, hogy testvérét és feleségét veszprémi otthonába helyezzék át, a kérésnek pedig eleget tettek. A sors iróniája, hogy új otthonuk a Bajcsy-Zsilinszky utcában volt.
A házaspár csak évekkel később térhetett vissza Budapestre, de Dániel úti lakásukat soha nem kapták vissza. Fiuk, György azonban, aki időközben a jogtudomány doktora lett, visszaköltözhetett a házba, miután első házasságából Kriszt Klárától (magyar–angol szakos bölcsészhallgatótól) megszülettek ikerlányai, Krisztina és Andrea.
Az IKV (Ingatlankezelő Vállalat) kiutalta a család számára a ház legalsó szintjét, amit így néhány évig visszabérelhetett. Ekkor négy-öt család élt ott. Ebben az időben a kismamáknak kötelező volt néhány héttel a szülés után újra munkába állniuk.
Klára egy bentlakásos lánynevelő intézetben dolgozott, lányaira a család egyik távoli rokona, Juliska néni felügyelt. Több-kevesebb sikerrel – a családi legenda szerint egy alkalommal a hároméves ikerlányok véletlenül bezárták őt a spájzba, amelynek beragadt a retesze, s a munkából hazaérkező Klára szabadította ki a felvigyázót. A nagyszülők ekkor még Veszprémben éltek.
A ház a mai napig a fákkal szegélyezett Dániel út éke. Ha családunk arra sétál, büszkeséggel gondol Radovics Lajosra, a talpig becsületes, intelligens és jószívű dédapára, aki joggal lehet utódai példaképe.

Novák Zsófi Aliz