Idilli_hangulat_a_hegyvideki_adventi_vasaron

Idilli hangulat a hegyvidéki adventi vásáron

Táncoló hópihék, kedélyes árusok, frissen sült kürtőskalács és ízletes forralt bor – adventi vásárok jól ismert és kedvelt képei ezek. Hasonlóban lehet részük a hegyvidékieknek is, hiszen immár tizenötödik alkalommal nyílt meg az itteni vásár az ünneplőbe öltözött Városháza téren. A hangulatos pillanatokban, kulturális programokban és színes portékákban gazdag rendezvény már az első napon sok látogatót vonzott.

„Jó látni, hogy a hegyvidékiek ismét örömüket lelik az adventi vásárban, hiszen évről évre nagy izgalommal várjuk, és igen sokat készülünk rá. Most is igyekeztünk olyan árusokat toborozni, akik méltó ajándékötleteket adhatnak. Fontosnak tartjuk, hogy itt, a Városháza téren lehetőséget teremtsünk arra, hogy a nagy ünnepi rohanás közepette a helybéliek elmélyülhessenek, együtt lehessenek” – mondta lapunknak Fonti Krisztina alpolgármester, aki találkozásunk előtt nem sokkal adta át a hagyományos karácsonyi rajzpályázat legügyesebb művészpalántáinak járó jutalmakat.
„Az ünnep azé, aki várja” – ezúttal Szabó T. Anna költeménye adott ihletet a XII. kerületi óvodásoknak és iskolásoknak, akik közül az idén is sokan ecsetet, ceruzát vagy éppen zsírkrétát ragadtak. A fantáziadús rajzokból a polgármesteri hivatal folyosógalériáján nyílt kiállítás.
„Szeretem a karácsonyt, jó anyuval közösen díszíteni és mézeskalácsot sütni. Innen jött az ötlet, hogy muffinpapírból készítsek angyalkákat. Rajzoltam melléjük karácsonyfát, és kék zsírkrétával hópihéket szórtam rájuk” – mesélt győztes alkotásáról Szatmári Maja Kamilla, a Süni Óvodák nagycsoportosa.
„A plázákban már novemberben kikerültek a díszek, de a karácsony többről szól. Itt kézzel fogható az a hangulat, ami elvarázsolja az embert” – mondta Kovács Dorottya, aki férjével együtt, forralt borral a kezében korzózott a Városháza téren.
A jó kedélyű kofák között sok az ismerős arc: Irma néni híresen finom kürtőskalácsaiért ismét sokan sorba álltak, és Török Árpád délvidéki őstermelő sikere is töretlen. „Több mint tíz éve járunk ide. Szeretjük egymást a vásárlókkal, mindig jó visszajelzéseket kapunk. Ne tartson szerénytelennek, ha azt mondom, hogy a mi lekvárunk a legfinomabb a világon! Alapanyagként ugyanis a világ legjobb gyümölcseit használom. Az én dolgom csupán annyi, hogy ne rontsam el a természet ajándékát” – büszkélkedett Árpád, akihez rendszerint visszajárnak a helybéliek. „A lekvárjának tényleg nincs párja!” – erősítette meg az egyik vásárló.
Sokan megálltak annál a kis fabódénál, ahol gulyásbombát kínáltak.

– Mitől gulyás? Mitől bomba? – kérdeztem Szekrényes Zsoltot, akit most első alkalommal köszönthetünk a vásár árusai között.

– Rájöttünk, hogy a street food világában szükség van egy olyan hazai tradicionális ételre, amit mindenki ismer – felelte. – Ekkor jött az ötlet, hogy készítsünk pörköltet. Igen ám, de hordozó is kellene hozzá! A tányér nem jó, mert azzal nem lehet sétálni. Kitaláltuk, hogy kiflibe töltsük a finomságot. Így jött létre a gulyásbomba.

– Úgy, ahogy Mátyás király tette a mesében…

– Igen, a kifli tulajdonképpen egyben kanál is.

– Milyen a különleges étel fogadtatása?

– Nagyon jó! Négyféle ízben lehet kipróbálni: van vega-, csirke-, sertés- és marhapörkölt-változat is. Az utóbbit nagyon szeretik a hegyvidékiek.
A téren többen rácsodálkoztak arra a kislányra, aki tárt karokkal, mosollyal az arcán, az eget kémlelve figyelte a szállingózó hópihék táncát. „Már nagyon várom, hogy hóangyalt készíthessek. Most még nincs nagy hó, csak olyan, mintha minden porcukros lenne” – lelkendezett az ötéves Kinga, akit teljesen elvarázsolt a hegyvidéki advent idilli hangulata.

B. M.