„Az eltűnt idő nyomában” - Séta a Költő utcában

Az idő örök jelenléte, pusztító hatása és vele szemben az emlékezés megtartó ereje – Proust halhatatlan művére utalva – épített örökségünkben is jelen van. Sorozatunkban felkutatjuk az elhanyagolt, omladozó, jobb sorsra érdemes hegyvidéki villákat, s felidézzük történetüket.

A 19. század végétől, a szőlőültetvényeket elpusztító filoxérajárványt követően megindult a Hegyvidék beépülése. A terület kitűnő klimatikus adottságait a gyógyításban és az üdülésben már korán felismerték a főváros polgárai, egyre több villaépület jelent meg a Diana úton, a Költő utcában, a Normafa úton, a Mátyás király és a Béla király úton, valamint a környező utcákban. Az új lakók eleinte klasszicista stílusban építkeztek. Felfedezősétánkat folytassuk ezúttal a Költő utcában!
Az 1/a, 1/b szám alatti telken több villát is megpillanthatunk. A klasszicista Kraits-, mai nevén Lívia-villaként ismert ház 1845–1846-ban épült, bejárati homlokzatán timpanonnal koronázott, négy dór oszlopos, mély portikusszal. Az északi és déli oldal portikuszai később, 1912 után készültek.
Mögötte áll a földszintes Mária-villa, fűrészelt deszkaoromzatos terasszal, 1883-ban építtette Milassin Vilmos. A villát keskeny fasor köti össze a kétemeletes, modern stílusú Ibolya-villával, amely 1913-ban készült.
Az összetett tömegű, szecessziós Pista-villa, valamint az egyemeletes, modern Magda-villa az északi telekhatár középső szakaszán a Városkúti Üdülőtelep Rt. szervezésében valósult meg a két világháború között. A telket a Költő utca mentén kő támfal övezi, ebben nyílik a keskeny, kapubálvánnyal és puttókkal szegélyezett bejárat.
A historizáló, úgynevezett „svájci ház” típus, faverandás, fűrészelt fadíszítéseket alkalmazva, az 1840-es években jelent meg a hegyvidéki nyaralóépítészetben. Egyik példája a Költő utca 3. számú – a fogaskerekű megállójára néző – Layer-villa. Érdemes megállnunk előtte, és alaposan szemügyre venni hajdani gazdag architektúráját.Seta_a_Kolto_utcaban1Dr. Layer János 1881–1882-ben építtette családi nyaralónak. Az egyemeletes villaépület közel négyzetes, tagolt alaprajzú, nyeregtetős, kontyolt tetőszerkezettel, a veranda és az erkély felett oromfalas kiemeléssel. A homlokzatok vakolata a földszinten és az emeleten vízszintesen nutázott, osztópárkánnyal elválasztva, a sarkokon vakolatarmírozás fordul át.
Az előkertre néző homlokzat bal oldalán faszerkezetű tornác maradványait láthatjuk, négy faragott oszloppal, a falnál négy falizénával, faragott fejezetekkel, alul tömör, táblázatos mellvéddel. A tornác felett farácsos mintázatú korlát övezi a fadeszkázatú teraszt. A terasz feletti oromfal kiugró ereszét hiányos, fűrészelt díszes fakonzol tartja, az oromzatot fogsordíszítés kíséri.
A faszerkezet teljesen elkorhadt, életveszélyes állapotú, sok éve alá van dúcolva. Helyreállítása csak a faanyag teljes cseréjével oldható meg.
A terasz alatt nyílik az üvegezett, kétszárnyú bejárati ajtó. Az emeleten is hasonló ajtó vezet a teraszra, felette a szemöldökpárkányt két volutás konzol tartja, közöttük fából készült fríz díszítéssel.
A délkeleti homlokzaton látható négy oszlop között eredetileg faburkolat készült, később befalazták, középső mezőjében megszűnt az ajtónyílás. A dór jellegű oszlopok kannelúrázottak, rozettadíszes fejezettel. A földszintet az emelettől széles, háromrészes, díszes osztópárkány választja el. A meglévő levéltári tervek szerint kell helyreállítani.

Az északnyugati homlokzaton, a kiugratott bal oldali részen az erkély feletti oromfal ereszét fűrészelt díszes fakonzol tartja, az oromzatot fogsordíszítés kíséri, a főhomlokzathoz hasonlóan. A faszerkezetű erkélyt fakonzolok tartották farácsos mintázatú mellvéddel. Jelenleg használhatatlan, alá van dúcolva.
A kétrétegű ablakok külső szárnya kifelé, belső szárnya befelé nyílik. A földszinten a külső falsíkra, az emeleten kissé beljebb lettek elhelyezve.
A tervtári terveken és az archív fotókon látható, központi elhelyezésű, nyolcszögletű, íves nyílásokkal határolt torony eltűnt. Talán onnan figyelték a ház lakói, ugyan mikor jön a fogas…?
A belső térben a galériás lépcsőházi hall kialakítása kelti fel érdeklődésünket, a fafödémű galériára felvezető lépcső kőfokokkal készült, díszített öntöttvas korlátjával. A kertben az eredeti kőlépcső maradványát találjuk.Seta_a_Kolto_utcaban2A villaépülettől délre, a telekhatár mellett még állnak a gazdasági melléképület körítő falai. A későbbiekben mellé került egy környezettől teljesen idegen faház.
A villa mai állapota romosnak tekinthető, műemléki helyreállítása halaszthatatlan, megfelelő funkcionális hasznosítás mellett. (Forrás: Fővárosi Levéltár, Budapest XII. kerület, Költő utca 3. Műemlék jellegű épület vizsgálata. MÉRMŰ Építészeti Stúdió, 1994. június.)
A Költő utca folytatásában találjuk a hajdani Sváb falu hangulatos, földszintes házait. A 15–17-es számú, klasszicista, présház jellegű falusi porta kelti fel figyelmünket, amely 1840 körül épült. Az utcafronton fésűs beépítésben földszintes ház áll, a hegyoldalban pincebejárat látható. A házhoz a telek belsejében, a domboldalhoz támaszkodva, utólagos, emeletes rész csatlakozik. A hajdanvolt faluhoz tartozónak tekinthetjük a 8-as számú, fatornácos épületet is.Seta_a_Kolto_utcaban3Sétánk végén, tanulságul, idézzük fel Siklóssy László gondolatait az 1929-ben megjelent Svábhegy című könyvéből: „Odalent átláthatatlan köd borítja a fővárost, a gyárak füstje, a nagyváros kipárolgása szürkén borul rá a látóhatárra, idefönn a Svábhegyen pedig kristálytiszta a levegő. […] Negyedóra a fővárostól és olyan természeti kincset rejtegetnek, aminővel Európának talán egyetlenegy fővárosa sem dicsekedhetik. A pompás villasorok, regényes útkanyarodók és a nagyszerű kilátás, a budai hegyek és a messze ködlő főváros panorámája feledhetetlen látvány…”

Összeállította: Beöthy Mária építész