Mobiltelefonokkal_is_varazsola__buvesz-vilagbajnok

Mobiltelefonokkal is varázsol a bűvész-világbajnok

Egy hátizsákos srác lép be a Széna téri kávézóba. Valószínűleg kevesen sejtik, hogy egy híresség ül le közéjük, minden feltűnést kerülve. A Hegyvidéken élő kétszeres bűvész-világbajnokkal, Hajnóczy Somával találkozom, akinek Az illúzió mesterei című show-műsora március 2–5-ig látható a MOM Kulturális Központban.

Fontos kérdéssel kell kezdenem: hol van a nyuszi, amíg elő nem húzzák a cilinderből?

Elmosolyodik, közelebb hajol, és amikor már azt gondolom, végre választ kapok gyerekkorom nagy talányára, így szól:

– Titok! – Látom rajta, kérlelhetetlen. – Egyébként nekem nincs nyulam. Az állatokkal való bűvészetet nem szeretem, nem is szoktam velük dolgozni. Szerintem egy csomag kártya, vagy épp egy mobiltelefon sokkal izgalmasabb.

Pedig gyerekként azért akartam bűvész lenni, hogy rájöjjek a nyulas rejtélyre. Hajnóczy Soma vajon miért akart?

– Világéletemben orvosi vagy ügyvédi pályára vágytam, de a szüleim ragaszkodtak ahhoz, hogy bűvész legyek… – Nem bírom ki, hangosan felnevetek. Ő is elneveti magát, majd már komolyan folytatja: – Valójában ez egy gyerekkori becsípődés. A legtöbb gyereknek van bűvészdoboza. Egy évig játszanak vele, aztán elfelejtik, én viszont „úgy maradtam”. Amúgy pénzügyi vonalon végeztem, a Műszaki Egyetemről pénzügyes kontrollerként szabadultam öt év után. Ugyanabban az esztendőben volt a bűvész-világbajnokság is, amelyen világbajnok lettem az általános bűvészet kategóriában, és a nagydíjat is elvittem, azaz az öt különböző kategória világbajnokai között is én lettem a győztes. Ezzel két lehetőség nyílt előttem: vagy beülök egy irodába próbaidőre, kenyérre valóért, vagy a bűvészettörténet huszonharmadik világbajnokaként körbeutazom a Földet. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy mit válasszak.

Jó, de egy egyetemista hogyan jut el odáig, hogy bűvész-világbajnok lesz?

– Gyakorlással, kitartással, némi szerencsével és támogató szülőkkel. Meg valami egészen új dologgal: mobiltelefonokkal bűvészkedtem! A műsort 2000-ben, tizenöt évesen kezdtem el kitalálni, összeállítani. Szerencsére még kilenc év után sem jutott eszébe ez senkinek, amikor elvittem a számot a világbajnokságra. Nagy meló volt. Persze, azért közben leérettségiztem, diplomáztam is.

Ilyen hosszú idő kell egy műsorszám, vagy akár egy trükk kivitelezéséhez?

– Nyilván ma már jóval könnyebben megy, de így is van, amihez sok idő kell. Úgy kezdődik, hogy van egy gondolat, és van egy füzet, amibe ezt beleírom. Ebben gyűjtök mindent: ötletet, szösszenetet, viccet. Először megszületik a koncepció, utána a kellék, majd összerakom a rutint, ahhoz írok egy szkriptet, pontosan lejegyezve, mi hogyan lesz, mikor hívom fel a nézőt, milyen poénokat mikor sütök el… Aztán csiszolódik a trükk. Először a családon, barátokon tesztelem, majd a színpadon, már nézők előtt. Közben is változik, és kell pár hónap, mire beérik az előadás. A Duma Színház-as másfél órás műsor, amit Felméri Péterrel csinálunk, három évig készült. Az időn nem lehet spórolni. Lazának kell lenni a színpadon, mintha minden spontán lenne, holott nem az.

Fogadjunk, hogy mindenki folyton azzal traktálja, mutasson egy trükköt!

– Igen, és ez elég fárasztó. Kérdezgetnek, hogy melyik trükk hogy van. S jönnek a vicces figurák is, akik mindig elsütik, hogy „ha adok egy húszezrest, csinálsz belőle kettőt?”, vagy „eltünteted az anyósomat?” Imádom a szakmámat, de azért a szabadidőmben szívesebben foglalkozom mással.

Mivel?

– Az alkotás, a kreativitás az életelemem, nem tudom, hogyan kell unatkozni. Nagyon sok mindent csinálok. Zenész családból származom, a zene a mindenem, nemcsak hallgatom, de játszok zongorán, dobon, gitáron, törökdobon, néhány éve bid boxolok, és komponálok is. A világbajnoki műsorom zenéjének majdnem a felét én szereztem. Tavasszal turnéra indulunk a fehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekarral – egy négytételes vonósnégyest írtam a műsorba. Nem mondom, hogy nem írtak már jobb vonósnégyest négy tételben, de ahogy ezt játsszák, a lelkem kicsordul. A másik nagy hobbim a videózás, nagyon népszerűek a netes videóim a közösségi oldalakon. Ezeket én is vágom. Trükköket mutatok be néhány percben, és van egy új sorozatom is, a Soma Show. Élvezem, hogy ilyen módon is szórakoztathatok. Mindemellett terveztem már szabadulós szobát, társasjátékot, most pedig egy profi programozó fiúval mobilra olyan applikációkat találtunk ki, amikkel bűvésztrükköket lehet bemutatni.

Már veszi is elő a mobilját. Mutat pár fotót a telefonján, érdekességként, majd kéri, írjak fel a papírra egy négy-, egy három- és egy kétjegyű számot egymás után. Amikor megkérdezem, ő láthatja-e, csak nevet: „én már ismerem ezt a trükköt, szóval láthatom”. Majd elém tolja a telefont, hogy összeadhassam vele a számokat.

Utána ismét a fotóit nézegetjük, köztük a hűtőszekrényének a képét, amire egy papírcetli van felragasztva. Azon pedig egy kézzel írt szám látható: az, ami nekem kijött végeredményként. Vannak elméleteim, a megoldásra, de csak nevet. „Ez varázslat”, mondja, és erről sem tudok meg többet.

Hogyan fér bele az életébe, hogy még bűvész-show-t is szervez?

– No, igen, kreatív producere és főszervezője vagyok Az illúzió mesterei előadás-sorozatnak. Meg fellépője is. Ez is a kreatív énemhez tartozik. Amikor elkezdtük, azt mondták, nincs igény ilyesmire Magyarországon. S tessék, az első évben egy előadást akartunk, kettő lett belőle, a második évben négy, az idén hat előadást szerveztünk, de már most látszik, hogy a nyolc is kevés lett volna. Szinte minden jegy elkelt. Eddig ilyen nagyszabású bűvész-show hazai szervezésben még nem is nagyon volt itthon. Bárhol a világon megállná a helyét. Számunkra küldetés, hogy a bűvészetet népszerűsítsük, újra elismertessük idehaza. Ezért dolgozom én is. Meg azért, hogy az embereket szórakoztassam, örömet okozzak. Mert ez az életem.

K. A.