Csiraztatas_otthon_a_siker_garantalt

Csíráztatás otthon – a siker garantált

A tél közepén felértékelődik minden friss, zöld élelmiszer. Ilyenkor jut eszünkbe, hogy hétköznapi étkezéseinket kiegészíthetjük értékes vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, frissen csíráztatott magokkal. Mégis kevesen látunk neki a csíráztatásnak otthon, holott az elvégzendő feladat nem bonyolult, a siker pedig garantált.

A csírák értékes tápanyagforrások, de a bennük lévő anyagok megítélése eltérő lehet. Az egészen biztos, hogy a magban rejlő tartalékok felhasználásával fejlődésnek induló növényke vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdag, miközben alig tartalmaz a szervezetet terhelő szénhidrátokat és zsírt.
A vegetáriánus étrend elhivatott követői fontos tápanyagforrást látnak bennük, míg az ellentábor képviselői azt bizonygatják, hogy csupán csírákból nem lehet annyi értékes anyagot bevinni a szervezetbe, amennyire annak naponta szüksége lenne. Persze, a két állítás egyszerre is igaz lehet, hiszen a csíráztatás célja egy finom, zsenge táplálékkiegészítő előállítása, különösen a téli hónapokban.
A siker alapja a megfelelő mag. Legyen szó lucernáról, mustárról, káposztáról, brokkoliról vagy hüvelyesekről, fontos, hogy kezeletlen és szennyeződésmentes magokat szerezzünk be. A mezőgazdasági – akár kiskerti – hasznosításra szánt magok étkezési célra semmiképp nem használhatók, mert azokat a baktériumok és gombák fertőzését megelőző anyaggal kezelik. A legbiztonságosabb, ha bioboltban vásároljuk meg a csíráztatni kívánt magokat.
A csíráztatás első lépéseként áztassuk be a magokat. Használjunk kézmeleg vizet, hogy a maghéj felpuhulása gyorsabban megtörténjen. Az áztatás időtartama növényenként eltérő lehet, de átlagosan legalább egy napot szánjunk erre a szakaszra is.
A csírázó magok különösen érzékenyek a fertőzésekre, ezért a gyakorlott csíráztatók azt ajánlják, tegyünk az áztatóvízbe citromlevet vagy ecetet, ami fertőtleníti a magokat. Ha tiszta edényeket használunk, rendszerint nincs szükség ilyen óvintézkedésekre, de ha a fertőzést teljes mértékben el akarjuk kerülni, akkor hasznos lehet – sőt még a csíráztatás előtti kézmosás is. A magok csomagolásán rendszerint megtalálhatók az adott faj csírázására vonatkozó legfontosabb tudnivalók.
Az áztatás alatt a csírázást gátló anyagok mellett nyálkaanyagok is kioldódnak a magokból. Az ilyen nyálkás magokat, mint a zsázsa, vagy a rukkola, többször öblítsük le, és rövidebb ideig áztassuk.
Az így előkészített magokat csíráztathatjuk erre a célra kifejlesztett – akár többemeletes – tálban, aminek az alján a víz elvezetését lehetővé tevő rések vannak. Célszerszám hiányában azonban tökéletesen megteszi egy alaposan kimosott befőttesüveg is. Az üveg száját gézzel fedhetjük be, így az öblítést könnyen elvégezhetjük, és a felesleges víz is ki tud folyni belőle. Az üveget úgy helyezzük el, hogy a szája ferdén lefelé nézzen, így a fenekén pangó víz biztosan nem tesz kárt a munkánkban.
A magokat vékonyan rétegezzük, és naponta legalább egyszer öblítsük át. Az átmosás gyakoriságát növelhetjük, de arra figyeljünk, hogy a magok sose álljanak vízben.
A csírázás időtartama leginkább a magoktól és a hőmérséklettől függ. A meleg serkenti a csírázást, ám a túlzott meleg inkább árt a csírák minőségének és élvezeti értékének.
A magok felrepedése rendszerint egy-két napon belül megtörténik. Lucerna esetében nagyjából egy hétre van szükség a fogyasztható csírák neveléséhez, más fajoknál és kevésbé ideális körülmények között ez az időszak akár meg is duplázódhat.
A kész csírákat az utolsó öblítés után salátaszárítóval szárítsuk meg, vagy legalább itassuk le a felesleges vizet, és utána tegyük hűtőbe. A csíra minősége gyorsan romlik, ezért ajánlatos néhány napon belül megenni, ami persze nem szokott gondot okozni, mert a zsenge csírák salátában vagy magukban is pillanatok alatt elfogynak.
Sokan ódzkodnak az otthoni csíráztatástól, mert korábban a végeredmény nem volt elég biztató, vagy bebüdösödött a csíráztatótál. Ezeket a kellemetlenségeket a tisztasági szabályok akkurátus betartásával és egy kis odafigyeléssel el lehet kerülni.
Ha sikerül, akár egyszerre több fajt is csíráztathatunk, vagy néhány napos eltolódással tölthetünk meg újabb edényeket, így sűrűbben és változatosabban állnak majd rendelkezésre a friss csírák. Mire pedig megunnánk őket, addigra eljön a tavasz az első primőr zöldségekkel.

(Barta)