Emlekezes_Nemes_Nagy_Agnesre

Emlékezés Nemes Nagy Ágnesre

Nemes Nagy Ágnesre emlékeztek halálának 25. évfordulója alkalmából egykori lakóháza, a Királyhágó utca 5/b falán elhelyezett tábla megkoszorúzásával.
„A huszadik század második felének egyik kiemelkedő magyar költője, műfordítója és pedagógusa volt – mondta róla Földváry Gergely történész, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria munkatársa. – Emlékezete erősen él a magyar szívekben, de a tizenkettedik kerület, a Hegyvidék még inkább büszkén tekint vissza munkásságára és életére, mivel 1958-tól itt lakott, a Királyhágó utca és Böszörményi út sarkán lévő ház harmadik emeletén, amely így több mint harminc évig volt színtere az akkori irodalmi élet pezsgésének.”
Az írónő szülei az Ugocsa megyei Halmi községből vándoroltak Budapestre, Nemes Nagy Ágnes már itt született, 1922. január 3-án. Gimnáziumi tanulmányait a Baár-Madas Református Leánylíceumban végezte, ahol akkor Áprily Lajos volt az igazgató, az ő személye meghatározó volt költői pályáján. 1939-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakára, ott került kapcsolatba Szerb Antallal, Halász Gáborral és Lengyel Balázzsal, akivel 1944 áprilisában össze is házasodott, s 1958-ig élt együtt.
Első verseskötete, a Kettős világban 1946-ban jelent meg. Ugyanebben az évben Lengyel Balázzsal megalapította az Újhold című folyóiratot, a babitsi Nyugat szellemében. A lapot a hivatalos kultúrpolitika túl polgárinak találta, és 1948-ban betiltotta.
Ezt követően csak műfordítóként és a gyermekirodalom művelőjeként publikálhatott. 1953-tól öt éven keresztül a Petőfi Sándor Gimnázium tanára volt. 1957-ben megjelent második kötete, a Szárazvillám, majd 1967-ben következett a Napforduló: ennek egyik része a sajátos hangvételű Ekhnaton-ciklus.
Lovak és angyalok című gyűjteményes könyvéért 1969-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Verseskötetei mellett több esszékötete is napvilágot látott, ezek egyike a Látkép gesztenyefával. Gyermekeknek szóló meséi közül kiemelkedik a Bors néni könyve, amiből színházi előadás is született Dajka Margit főszereplésével. 1983-ban Kossuth-díjat kapott, 1986-ban Lengyel Balázzsal újraindította az Újholdat, ami 1991-ig, Nemes Nagy Ágnes haláláig maradt fenn. A 2005-ös könyvhét meglepetése volt egyetlen regénye, Az öt fenyő, ami a művészregény elemeit vegyíti egy detektívtörténettel.
Idézzük meg a költőt 1946-ban írt Dal című versével: „Szeretnék már szeretni, / hogy lényed megtanuljam, / én lennék a kisujjad, / és mondanád: kisujjam. / Szeretnék nem szeretni, / mint macska, heverészni, / magam sétálni menni, / s hogy merre, meg se nézni.”

B. Anna