Hegyvideki_vendeglatas

A Hegyvidék helytörténeti irodalma - Hegyvidéki vendéglátás

Az 1980-as években a Hegyvidék lap hasábjairól szinte teljesen eltűntek a helytörténeti írások. Amikor a rendszerváltást követően újra megjelentek a XII. kerület múltjával foglalkozó anyagok, nagy népszerűségre tettek szert. Ennek ellenére évekig nem jelent meg helytörténettel foglalkozó kiadvány.
A töretlen érdeklődést látva, a Hegyvidéki Önkormányzat felkérésére, a Hegyvidék Lapkiadó 1997-ben útjára indított egy könyvsorozatot, amelynek ugyan csak három kötete jelent meg, mégis megkerülhetetlen, ha a helytörténeti irodalmat vizsgáljuk. A sorozat első részét, a Hegyvidéki fotográfiákat már bemutattuk; a második, talán még népszerűbb kötet a Hegyvidéki vendéglátás volt.
Ez nagy késéssel követte a fotográfiákról szóló kiadványt – hét évvel később, 2004-ben látott napvilágot. Míg a Hegyvidéki fotográfiák korabeli fényképek segítségével hozta közelebb a kerület múltját a 19. század derekától a 20. század közepéig, addig a Hegyvidéki vendéglátás a teljességre törekedett: alfabetikus sorrendben ismertette a kerület összes régi vendéglátóhelyét, rövid történeti leírással kiegészítve.
A könyv szerkezete könnyen áttekinthető. A hosszabb-rövidebb történeteket (attól függően, mennyi adat került ki a levéltárakból, könyvtárakból) egy-egy fotó illusztrálja a hajdanvolt vendéglőkről, kiskocsmákról.
A szerző, Müllner Jenő, a Hegyvidék lap akkori főszerkesztője érdekes módon „nem állt meg” a kerülethatároknál, I. és II. kerületi vendéglátóhelyek is bekerültek az összeállításba. A Márvány utcai Márványmenyasszony még indokolható is, hiszen a XII. kerület egykor az I. kerület része volt, azonban például a hűvösvölgyi Balázs vendéglő soha nem tartozott a XII. kerülethez. A könyv tehát igyekszik teljes áttekintést adni a hegyvidéki vendéglátás históriájáról.
Értékes és érdekes képanyagot sikerült összegyűjtenie a szerzőnek, a különböző leírásokat korabeli képeslapok, étlapok, hirdetések és archív fotók színesítik. Odaképzelhetjük magunkat a Makkhetes vendéglő teraszán mulatozók közé, megtudhatjuk, hogy a Krisztina körúti Pozsony étterem minden szerdán Vas megyei disznótorossal várta a vendégeit, s az is kiderül, mit lehetett rendelni a Déli pályaudvarhoz közeli Vörös Béka vendéglőben.
A jól ismert vendéglők – a Disznófő, a Szép Ilona, a Fácán vagy a Szarvas – mellett olyan kevésbé ismert helyekről is szó esik, mint László Zsigmond farkasréti vendéglője, amelyről egyetlen fénykép maradt fenn, vagy a Krizsanovits István által a Böszörményi út 44. szám alatt működtetett, ötven fő befogadására alkalmas vendéglő, amelyről viszont csak egy rövid leírás áll rendelkezésre, fotó nem.
A Hegyvidéki vendéglátás utolsó oldalain rövid receptválogatás kapott helyet, sőt, a szerző az asztalterítés rejtelmeibe is bevezeti az olvasót. A könyv érdeme, hogy a függelékben bőséges irodalmat ajánl a további kutatásokhoz, valamint egy listát is közread arról, hol jelent meg a korabeli sajtó hasábjain a hegyvidéki vendéglátás. Olvashatunk továbbá egy teljes listát az itt működő vendéglősökről 1930-ból, és megtaláljuk a XII. kerület vendéglátóüzleteinek felsorolását, a cím és a tulajdonos megjelölésével, az 1940–45 közötti időszakból.
A tizenhárom évvel ezelőtt kiadott könyv már nem kapható, beszerezni csak antikváriumokban lehetséges.

B. A.