Tiszteletadas_Kadar_Gyulanak

Tiszteletadás Kádár Gyulának

Jelentős szerepet vállalt Magyarország második világháborús kiugrási kísérletének előkészítésében Kádár Gyula vezérkari ezredes, aki 1942 és 1982 között a Márvány utca 33.-ban élt. Egykori otthonánál a Hegyvidéki Önkormányzat emléktáblát állított, amelynek avatóünnepségén Siposné dr. Kecskeméthy Klára ezredes, egyetemi tanár arról beszélt: az 1898-ban Debrecenben született katonatiszt a szülői lebeszélés ellenére, saját akaratából döntött úgy tizenöt évesen, hogy a honvédelmet választja élethivatásul.
Kádár Gyula az 1918–19-es forradalmak idején a szegedi gyalogezrednél szolgált, 1919 novemberében a nemzeti hadsereg tisztjeként vonult be Budapestre. Ezután a Szegeden alakult új gyalogezred századparancsnoka lett, majd 1922-től főhadnagyként Debrecenbe helyezték át; 1933-ban tanárnak jelentkezett a Ludovika Akadémiára.
1939-ben a pécsi IV. hadtest parancsnokságán a kiképzési osztály, majd egy évvel később a hadműveleti osztály vezetésével bízták meg. 1940 szeptemberében az észak-erdélyi bevonulásban, 1941 tavaszán a délvidéki harcokban vett részt. 1942. január 1-jével vezérkari ezredessé léptették elő, négy hónappal később a Vezérkari Főnökség nemzetvédelmi és propaganda osztályának irányítását kapta feladatául, 1943 augusztusától pedig a hírszerző és kémelhárító osztály élére került.
Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök utasítására ő készítette elő az angolszász ejtőernyős egységek és égi úton szállított csapattestek magyarországi fogadását, valamint a magyar honvédség angolszász expedíciós hadsereghez történő csatlakozását a kiugrás esetére. Egyúttal figyelmeztette feletteseit a német megszállás veszélyére.
A megszállás után, 1944 áprilisában a Gestapo letartóztatta, de június végén a magyar vezetés követelésére átadta a magyar katonai bíróságnak, amely szabadlábra helyezte. Német tiltakozásra ismét őrizetbe vették, és hűtlenség bűntette miatt vádat emeltek ellene, de a magyar bíróság felmentette.
A nyilas hatalomátvétel után Beregfy Károly honvédelmi miniszter letartóztatta. A szovjet hadsereg közeledtére a Margit körúti fegyházból Sopronkőhidára szállították, majd Németországba, ahol az amerikai hadsereg szabadította ki.
Hazatérésekor a kommunista vezetés alatt álló Katonapolitikai Osztály fogta el. Átadták a Szovjetuniónak, amelynek katonai bírósága kényszermunkára ítélte. Tíz év elteltével, 1955 novemberében lépte át a magyar határt, utána még hosszú hónapokig vallatták, vizsgálatot kezdtek ellene, és csak 1956 szeptemberében bocsátották szabadon.
„Tizenkét év alatt öt börtönt és tizennyolc munkatábort járt meg – mondta el Rőder Tamásné Kádár Judit a nagyapja tiszteletére állított emléktábla avatásán. – De bármennyi fájdalom, egyéni, családi és nemzeti tragédia sűrűsödött az életében, mindvégig megőrizte hitét, emberi tartását, hazaszeretetét és humorát.”

d.