Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Jaszapatibol_a_Hegyvidekre

Jászapátiból a Hegyvidékre

Virággal és ajándékcsomaggal köszöntötte Felső Gábor önkormányzati képviselő Kánya Sándornét 95. születésnapja alkalmából. A meghitt ünnepségen a Hegyvidéki Egyesített Gondozási Központot Daróczi Krisztina képviselte.
Kánya Sándorné, Magdi néni 1922. július 17-én született Jászapátiban. Építkezéssel foglalkozó édesapja nem tudta megfelelően eltartani a családját, ezért 1928-ban Kanadába költözött. Ettől kezdve édesanyjával és fiatalabb testvérével földművelődésből éltek.
„Elvégeztem a polgári iskolát, szerettem volna gimnáziumba menni, de osztályidegennek tartottak, ezért nem vettek fel. Így lettem fényképészinas, úgy látszik, ennek szánt a sors. 1939-ben értek véget az inasévek, azt követően segédként dolgoztam. Hét évvel később tettem le a mestervizsgát, a többi közt arra kellett válaszolnom, hogyan kell különböző hőmérsékletek mellett összeállítani az előhívó-folyadékot” – mesélt hivatásáról Magdi néni, aki elmondta, hogy az első időkben egy német gyártmányú, 13x18-as üvegre fényképező, Heliar lencsés géppel dolgozott.
1947-ben megnyitotta saját fényképészüzletét, de hiába számított Jászapáti egyetlen tősgyökeres fotográfusának, mégsem ment elég jól a vállalkozása. Ráadásul az esküvők miatt különösen fontos hétvégi fényképezést is megtiltották, ezért két év múlva be kellett zárnia a boltot.
A hatvanas évek végén költözött férjével és két gyermekével az akkor felépülő kútvölgyi házukba. Itt él azóta is egyik unokája családjával.
„A Főfotónál kaptam állást, a központi laborban a nagyítógép mellé kerültem. Ez azt is jelentette, hogy nem fotózhattam többé hivatásszerűen, amit sok ezer képpel, főleg portrékkal a hátam mögött nem volt egyszerű feldolgozni” – emlékezett az ünnepelt, aki elárulta, hogy bár nehezen szokta meg a fővárost, ma már a Hegyvidéket is az igazi otthonának tekinti.
„A környék, a kertek, mindig emlékeztettek a régi életemre. Kicsit olyan ez a hely, mint egy kisváros a városban. Annak idején mindenki ismert mindenkit, ma már sajnos én vagyok a rangidős őslakos” – beszélt az idő múlásáról Magdi néni, aki különösen büszke a rózsáira, amiket évtizedek óta gondoz.

sm.