Novenyvedelem_a_nyari_idoszakban

Növényvédelem a nyári időszakban

A kertészek élete nyáron sem csak arról szól, hogy gyönyörködnek a virágokban és szüretelik a termést. A növényvédelemben ilyenkor sincs „uborkaszezon”, nem lehet az árnyékban hűsölni, mert a falánk kártevők gyorsan felfalják az egész éves munka gyümölcsét, levelét.

A kerti kártevők jelentős része már korábban megjelenik, de igazán a nyári hónapokban szaporodnak el, ekkor okozzák a legkomolyabb károkat. Ellenük a melegben is védekezni kell, különben a szépen hajtó dísz- és haszonnövények helyett csak lerágott leveleket és kiszáradt töveket találunk.
A kert egyik láthatatlan kártevője a vakond, vagy helyesen vakondok, amely ugyan nem fogyaszt növényi részeket, azonban föld alatti folyosóinak építése során károsítja az útjába eső gyökereket. Persze, a kertész annak sem örül, hogy a bársonyos bundájú emlős a földben élő rovarlárvák mellett a hasznos gilisztákat is ritkítja.
A legnagyobb és legfájóbb „vád” a vakondokok ellen, hogy nem átallnak a gyep alatt járatokat ásni, és egyébként csinos kis földkupacaikat a kert közepén elhelyezni, rontva a fű egységes és tetszetős képét. Mindezek miatt a vakondoknak nincs helye a kertben. Szerencsére a hegyvidéki föld nem kedvez neki, mert hatalmas karmaival nem boldogul a kötött és köves talajban, de ha mégis megjelenik, valamit tenni kell.
Van ugyebár a kabaréból ismert módszer: hajnalban lesben kell állni, és amikor az állat alulról a túrásra hordja a földet, egy gyors ásómozdulattal ki kell fordítani és áthajítani a kerítés túloldalára. Komolyra fordítva a szót, a népi gyakorlatban rengeteg megoldás ismert a vakondok távol tartására.
Lehet próbálkozni üres sörösüveg beásásával. A talaj felett fújó szellő zenélni kezd a függőlegesen álló palack szájánál, amit – állítólag – a vakondokok olyannyira nem szeretnek, hogy inkább messzire költöznek. Az állat fülére alapoz az elektromos vakondirtó is, amely szintén az ember számára nem hallható hangot kelt. Azt is ajánlják, hogy a járatokat töltsük ki füsttel, és a köhécselő vakondokot űzzük ki a felszínre, ahol aztán könnyű összeszedni.
A legbölcsebb dolog ez esetben is a megelőzés lehet. Akadnak olyan növények, amik a szagukkal eleve távol tartják a nem kívánt vendégeket. Ilyen például a fokhagyma, vagy – nem meglepő módon – a vakondűző fű. Néhány tő a kerítés mellett elég védelmet jelenthet, hogy már a hívatlan vendégek beköltözését is megelőzze. Ezenkívül lehet még tüskés ágakkal keseríteni az állatok életét, de azt nem szabad elfelejteni, hogy drasztikus módszerek, mérgek nem jöhetnek szóba, mert a vakondok Magyarországon védett állat, és a lelkiismeret-furdaláson kívül akár huszonötezer forintos bírság is járhat az elpusztításáért.
A kert másik kellemetlen vendége a csiga. A házas csigák egy része nem kedveli a nyári meleget, ezért szabadságra megy, azaz otthon marad a házában, és nyugalmi állapotban várja ki az őszi hónapok beköszöntét.
Sajnos az utóbbi években a XII. kerületben is egyre gyakoribb meztelencsigák nem ilyenek, ők nyáron is aktívan táplálkoznak. Különösen ott érzik jól magukat, ahol a kerti növényeink, azaz nedves környezetben. Amikor tehát a melegben kókadó virágainkat locsoljuk, egyúttal a csigáknak is kedvezünk.
Kiirtásukra több módszer létezik. Egyrészről a kereskedelemben kaphatók olyan csigairtó szerek, amik hatékonyak és még egy zöldségeskertben is nyugodtan használhatók. A népi hagyomány szerint a kertbe kiszórt hamu, só vagy műtrágya elpusztítja a rajta áthaladó puhatestűt. A tojáshéj, sajnos, teljesen hatástalan. Viszont érdekes módon a csigákat is vonzza a sör a melegben, és egy kirakott csapdába tucatjával fulladnak bele.
Jó módszer a gyűjtés is. Ha egy nedves vásznat vagy cserepet teszünk a kertbe, reggelre tetemes mennyiségű csigát találunk alatta. Hatékony az is, ha sikerül a kertbe csalogatni természetes ellenségüket, a varangyokat, a sünöket és – hát igen, a vakondokokat…
Most még nem látványos a jelenlétük, de a poloskák nyáron rakják petéiket, ilyenkor alapozzák meg az őszi inváziót, amiről mindenkinek kellemetlen emlékei vannak. A tavalyi tömeges megjelenés után az idén rengeteg áttelelő és petét rakó egyedre számíthatunk, ezért – jobb módszer nem lévén – ha bárhol felfedezzük a rendszerint a levelek fonákjára rakott peték csoportját, pusztítsuk el.

(Barta)