Artatlan_de_huseges_szarzorszep

Ártatlan, de hűséges százszorszép

Van egy virág, amellyel minden hegyvidéki kerttulajdonos rendszeresen „találkozik”, mégis észrevétlen marad. A gyep között virágzó százszorszép már-már olyan közönséges, hogy senki rá sem néz, csak érzékeli létezését. Pedig ha valaki veszi a fáradságot, és lehajol hozzá, apró csodát láthat.

Ha már nemrég a lótuszról írtunk, akkor nem illik megfeledkezni arról, hogy nekünk is van egy virágunk, amely az ártatlanság jelképe: ez pedig nem más, mint a közönséges százszorszép. A közönséges jelző nem a növény szépségének értékelése, hanem széles elterjedésére utal. Mert a százszorszép otthon van a XII. kerületben, és a kerttulajdonosok akarata nélkül – sőt, időnként kicsit ellenére – „beteszi a lábát” szinte minden zöld területre.
Tavasszal a legfeltűnőbb, amikor még fogékonyak vagyunk a természet megújulásának minden apró bizonyítékára. Ekkor szembeötlik az ébredező gyepet borító, finom virágokból álló, fehér szőnyeg. De a százszorszép itt van, sőt, még kiteljesedettebb szépségében van itt a nyári hónapokban is.
A kedves virágú növény a szó szoros értelmében letette névjegyét a növényrendszertan asztalára, hiszen az angol nyelvben a fészkes virágzatú növények általános gyűjtőnevét (daisy) a százszorszép régies angol nevéből (daes eage) eredeztetik. A név jelentése egyébként „a Nap szeme” volt, ami arra utal, hogy a százszorszép reggel bontja szirmait és nyitja sárga szemét a fényre, este pedig bezáródnak fehér virágai.
A tudományos Bellis nemzetségnév a latin „szép, csinos” szóból ered, a perennis fajnév pedig az örökkévalóságra, vagyis növények esetében az évelő jellegre utal. Ha mindezek mellett ízlelgetjük egy kicsit a sokat sejtető százszorszép nevet, továbbá a megszámlálhatatlan népi társneve közül, például, a csibevirág, a gombostűvirág, a szikrázó rózsácska, a százforint vagy a tavaszhozófű elnevezéseket, akkor szinte már mindent tudunk is róla.
A kertben terjedő vad százszorszép világoszöld, lapát formájú, enyhén fűrészes szélű levelei alig emelkednek a nyírott gyep szintje fölé, ezért a kétszikű növények többségével ellentétben a rendszeres fűnyírás nem veti vissza a fejlődését. Ha a forgó kések le is vágják a virágokat, a levélrózsa megmarad, és gyorsan pótolja a veszteséget. Hacsak nem hagyunk meg egy kis százszorszépfoltot, amit elkerülünk a fűnyíróval, magtermésre nem számíthatunk.
Szaporítása nemcsak a fényben csírázó és eléggé nehezen gyűjthető magok útján lehetséges, hanem tőosztással is. Elegendő kiásni egy-két életerős tövet, és új helyre ültetni. Ha ezt nem tesszük meg, elvégzi helyettünk a természet. A növény olyan jól érzi magát a Hegyvidéken mindenféle célzott gondozás nélkül is, hogy vidáman terjed és szaporodik, ahol legalább részben napsütötte gyepet talál, legyenek az akár a kerítés belső, akár a külső oldalán.
A vad, kerti százszorszépnek léteznek nemesített változatai. Ezeket a kertészetekben lehet beszerezni, és általában virágládában, vagy alacsony ágyásokban érvényesülnek a legjobban.
A nemesítés hatására megjelentek a telt virágú változatok és a rózsaszín, vörös, bordó árnyalatok is. Ahogyan az a nemesítésnél történni szokott, miközben a virágok egyre nagyobbak, szebbek, érdekesebbek lesznek, maguk a növények észrevétlenül mind igényesebbé válnak. A nemes százszorszép például nagyon érzékeny a kiegyensúlyozott vízellátottságra; ha egy meleg, nyári napon nem öntözzük meg reggel, akkor már délutánra egy elkeserítően lógó, zöld csomót találunk a korábban gazdagon virágzó tő helyén. Jó hír viszont, hogy a gyors és életmentő locsolás után a növény elég jól regenerálódik, másnapra kiheveri a hőgutát.Artatlan_de_huseges_szarzorszep2Ha hosszabb és gazdagabb virágzásra szeretnénk bírni, érdemes tőből kicsípni elnyíló és szirmait pergetni kezdő virágait. Ezzel a tövet újabb és újabb virágok nevelésére ösztönözzük, így a virágzási idő akár a nyár végéig is kitolható.
A százszorszép név arra is utal, hogy a virághoz nem társulnak negatív képzetek. Nem mérgező, így étkezési célokra is használható. Frissen szedett, kesernyés leveleit tavasszal salátába szokták tenni.
Bár nem közismert gyógynövény, homeopátiás szerekben azért előfordul. Ám aki csak a megnyugtató és mosolygásra késztető látvány miatt ülteti, az sem panaszkodhat – a százszorszép mindent tud, ami a nevéből sejthető!

(Barta)