Egyre_gyakoribb_a_sasliliom1

Egyre gyakoribb a sásliliom

A sásliliom csak nevében liliom, de ez a tény semmit nem von le a virág értékéből. Szerencsére egyre több helyen találkozhatunk vele a Hegyvidék közterületein is. Változatossága és igénytelensége miatt szinte mindenhol jól érzi magát és gazdagon virágzik.

Gondolta volna bárki is akár csak egy évtizeddel ezelőtt, hogy a hegyvidéki közterületek virágai között tömegével jelennek majd meg azok a sásliliomok, amelyeket eddig kertekben is ritkán láttunk? Márpedig ha nyitott szemmel járjuk a XII. kerületet, megbizonyosodhatunk arról, hogy itt vannak!
A sásliliom egy viszonylag kis nemzetség tagjaként téveszti meg a kertészeket. A kinézetén kívül ugyanis semmi köze a liliomokhoz, saját családot alkot néhány nemzetséggel. Tudományos neve Hemerocallis, ami a görög „nap” és „szépség” szavakból áll össze. Jól leírja a növény azon tulajdonságát, miszerint virágai egyetlen napra nyílnak ki, szinte csak futólag kacérkodnak a napfénnyel, aztán el is enyésznek, hogy másnapra újabb bimbónak adjanak helyet. A nemzetség a Távol-Keletről származik, de egy faja a hazai lápréteken is előfordul: ez a vadvirág a ritka és védett sárga sásliliom.
A sásliliom vaskos gyöktörzset nevel, amelyben sok nedvességet képes eltárolni. A „raktár” átsegíti a nyári, száraz időszakokon és a téli hónapok várakozásán is. Tavasszal kihajtó, keskeny levelei ívesen meghajlanak, és egészen őszig megmaradnak.
A levelek között tavasz derekán jelennek meg a hosszú, felálló virágszárak, amelyek végén csoportokban ülnek a bimbók. A virágzás általában júniusban kezdődik, és kedvező időjárási viszonyok között akár három hétig, egy hónapig is elhúzódhat. A virágszárakon egyesével bomlanak a virágok, de egy-egy idősebb tő fölött akár tucatnyi virágszár is nyílhat.
A kertekbe ültetett leghagyományosabb sásliliom virágai narancssárgák vagy vörösesek, ezért – helytelenül – szokták tűzliliomnak is nevezni. A nemesített változatok között a világossárgától az élénkpirosig számtalan színváltozatot megtalálunk. Vannak közöttük egészen alacsony termetűek (ezeket láthatjuk mostanság a hegyvidéki közterületeken), és akadnak olyanok, amik szinte fejmagasságba emelik virágaikat, s terebélyes bokrot nevelnek. A virágok lehetnek kecsesen vékony szirmúak és teltebbek is, úgy, hogy a hat szirom liliomszerű tölcsért alkot.
A növény nem igényes a talajával szemben, jól érzi magát a Hegyvidék tápanyagban kevésbé gazdag, kicsit köves földjében is. Árnyékban a virágzása visszafogott, de ha legalább időszakosan éri napsütés, akkor teljes pompájában díszít.
Bár a sásliliom név a magas vízigényt juttathatja az eszünkbe, nem érzékeny az öntözésre, károsodás nélkül átvészeli a melegebb, szárazabb időszakokat is. Kártevők, kórokozók ritkán támadják meg. Külön odafigyelést, gondozást is csak annyiban igényel, hogy az elvirágzott virágszárakat el kell távolítani, és ősszel az elsárgult lombot is érdemes levágni a tőről, hogy nyugodtan pihenhessen a talajban tavaszig.Egyre_gyakoribb_a_sasliliom2A kertészeti árudákban sokféle méretben és színben elérhető – néhol kisebb gyűjtemény is él a változataiból –, s mi magunk is könnyen szaporíthatjuk. Elég a nagyobb töveket finoman megosztani. A leválasztott gyöktörzs elegendő tápanyagot tartalmaz az új növény életének beindításához.
A liliomokhoz képest van még egy jelentős eltérés: mégpedig az, hogy a sásliliom ehető. Virágait salátába keverve, frissen vagy párolva fogyasztják. Néha – a hasonló színű és méretű tökvirágokhoz hasonlóan – megtöltik, vagy a leszedett szirmokat szárítva tartósítják. Mivel enyhén édes, süteményekben is megállja a helyét. A bimbókból zsenge köret készül.
Persze, ahhoz, hogy a számtalan elkészítési lehetőséghez megfelelő alapanyagot termeljünk, jelentős sásliliom-ültetvényt kell telepítenünk. Ha pedig végül mégsem „faljuk fel” a virágokat, akkor gyönyörködhetünk a szépségükben.

(Barta)