Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Hegyvideki_szinkronuszo_a_vizes_vb-n

Hegyvidéki szinkronúszó a vizes vb-n

Döntőbe szeretne jutni a július 14-én kezdődő budapesti vizes világbajnokságon Riemer Alexandra. A Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnáziumba járó sportoló szinkronúszásban képviseli a magyar színeket.

– Hogyan készül a vizes világbajnokságra?

– Mint általában a nagy világversenyek előtt, a válogatott keret most is mindennap együtt van. Délelőtt és délután is négy órát edzünk, mindent megteszünk azért, hogy egyéniben és csapatban egyaránt bejussunk a döntőbe. Ehhez valószínűleg hibátlan kűrre és nyolcvan pontra lesz szükség, hiszen óriási a konkurencia, különösen az oroszok, az ukránok, a japánok és a kínaiak erősek.

– Nem mindenki tudja, hogyan zajlik egy szinkronúszóverseny értékelése. Mire kell figyelni a nézőknek?

– Nagyon összetett sportról van szó, ezért külön szakemberek értékelik a technikai elemeket, a művészi hatást és a megvalósítást. A végleges pontszámba a zene, a kűrruha és a smink minősége is beleszámít.

– Mikor drukkolhatunk a magyar szinkronúszóknak?

– Július 16-án és 19-én lesznek a versenyek. Mindenkit arra kérek, hogy ha teheti, élőben vagy a tévé előtt szorítson értünk! A szurkolók támogatása óriási pluszmotivációt ad.

– Az úszók általában nagyon fiatalon kezdenek el sportolni. Önnel is így történt?

– Kiskoromtól kezdve fontos volt számomra a mozgás, mivel sportos családból származom. Alig ötéves voltam, amikor a szüleim először levittek úszni a Darnyi Tamás Sportegyesületbe és tornázni a Vasasba. Úgy gondolták, ez az a két sportág, amit egy kislánynak érdemes minél korábban megismernie. Ráadásul így ők lehettek a példaképeim, hiszen édesanyám, Riemer Judit többszörös országos és egyetemi bajnok tornász, magyar válogatott, édesapám, Riemer Zsolt pedig nyolcéves korától kezdve a mai napig vízilabdázik. Sokáig a KSI-ben játszott, most éppen a budapesti masters világbajnokságra készül.

– Hogyan lett az úszásból és a tornából végül szinkronúszás?

– Úszni és tornázni is szerettem, így logikus döntés volt a szinkronúszás. Már csak azért is, mert hiába szeretem a vizet, nekem az úszás túlságosan monoton, inkább valamilyen nőiesebb és összetettebb sportágra vágytam. Először nyolcévesen láttam szinkronúszókat gyakorolni, és ez rögtön magával ragadott. A SYNUS SC-ben kezdtem 2007-ben, nyolc évvel később igazoltam a H2O szinkronúszó sportegyesületbe, ahol Hámori Zsuzsanna irányítja a munkát. Azóta is örömmel járok minden edzésre.

– Sok lemondással jár a versenysport?

– Nem könnyű összeegyeztetni a tanulást és a sportot. Délután háromig az iskolában vagyok, négytől este kilencig pedig edzés. Utána tudok csak készülni a következő napra, hétvégén meg igyekszem pótolni a lemaradást. Ha edzőtábor van, vagy versenyre utazom, még kevesebb idő jut a tanulásra. Szerencsére az iskolám, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium, valamint a szüleim nagyon sokat segítenek. Nekik is köszönhetem, hogy 2013-ban és 2015-ben megkaptam a XII. kerület „Jó tanuló – jó sportoló” díját, 2013-ban és 2016-ban pedig a „Magyarország jó tanulója – jó sportolója” kitüntetést.

– Az Arany János gimnáziumban testnevelő az édesanyja, de más hegyvidéki kötődései is vannak.

– A szüleim és a nagyszüleim már ötven éve mondhatják hegyvidékinek magukat, mindnyájan nagyon szeretünk itt élni. Jó kimenni a Gesztenyés kertbe, kirándulni a Normafán, vagy moziba menni, vásárolgatni a MOM Parkban. Többször jártam a MOM Sport uszodájában, ami sportolói szemmel is minden igényt kielégítő. Ezért is sajnálom, hogy a tizenkettedik kerületben nincsenek edzéseink, a magyar válogatott a Tüskecsarnokban és a Margitszigeten tréningezik.

– Mi kell a sikerhez szinkronúszásban?

– Kitartás, szorgalom, akarat és alázat – ezek nélkül biztosan nem lehet eredményt elérni. Természetesen nem árt némi tehetség sem, ugyanakkor sok gyakorlással, a koordinációs képességek és a mozgás tökéletesítésével, a megfelelő hajlékonyság elérésével messzire lehet jutni.

– Mik az eddigi legjobb eredményei, és melyikre a legbüszkébb?

– Mindegyik versenyemre szívesen emlékszem, azokra is, amik nem voltak különösebben sikeresek, mert azokból lehet a legtöbbet tanulni. Az első komolyabb eredményt 2010-ben értem el, amikor az akkori duótársammal megnyertük a Magyar Kupát. De voltam országos bajnok duóban és csapatban, közép-európai bajnok, ifjúsági világkupán hatodik, majd a tokiói világkupán ötödik helyezett, a Kanári-szigeteken rendezett Espana Openen pedig a negyedik helyen végeztem.

– Mik a tervei a sportban és a magánéletben?

– Jövőre érettségizem, utána gyógytornásznak és dietetikusnak tanulnék. A szinkronúszásban is nagy terveim vannak, szeretnék kijutni a 2020-as, tokiói olimpiára.

sm.