Oreg_trukkok_a_simlisseg_leleplezesere

Öreg trükkök a simlisségek leleplezésére

Az ötvenes évek Pannóniájában a szigor mindenre kiterjedt, büntettek, amit csak lehetett, meg azt is, amit nem. Az újságok mindent megírtak, hadd okuljon belőle a pórnép. Annak idején Pallag Terézt is pellengérre állították: „A székesfehérvári járás főjegyzője dr. Hegedűs Lajosnét, szül. Pallag Terézt 20 napi elzárásra átváltoztatandó 160.-Ft pénzbüntetéssel (havi fizetés!) sújtja, mert a megszabott 2%-nál jóval kisebb tartalmú vanilincukrot hozott forgalomba. Csomagolása megtévesztő és rendelettel ellenkező.”
Mi járt volna a mai bűnösöknek, akik hamisítják a kenyeret, a tejet, az üdítőitalokat és mindent, ami kapható…! Nézzünk tehát néhány önvédelmi jó tanácsot!
Ha a tej tiszta, ujjaink közé véve zsíros tapintása van. Ha egy csepp tejet vizespohárba pottyantunk, a tiszta tej lesüllyed a pohár aljára, mert nehezebb a víznél. Ha egy csepp tejet csöppentünk a hüvelykujjunk körmére, nem szabad szétfolynia. Ha kötőtűt mártunk a tejbe, majd kiemeljük belőle, és kövér csepp csüng róla, a tej jó. Ha azonban lefolyik a tej, akkor víz van benne, tehát hamisítvány.
Azokban az időkben, amikor a tej még a tehénből csordogált, azt is tudták, hogy ha kékes vagy vöröses a tej színe, akkor beteg az állat. Úgy mondták, ha kőedénybe töltjük a tejet a pincében, pár nap múlva leönthetjük róla a folyadékot, és ott a jó finom aludttej. Aludttejet gyártani többször is megpróbáltam a különféle bolti tejekből, aztán ki is öntöttem a zöldes, bűzös folyadékot, ami keserű volt, mint az epe.
Nyáron, amikor az igazi tej hamar összefut, legjobb, ha rögtön cukorral felforraljuk. Nagyanyám szerint egy liter tejre jó fél evőkanál cukrot számíthatunk. Ha a tej felfőtt, hidegre tesszük, így sokkal tovább eláll. Még egy jó tanács: ha a tejes lábas alját belülről kevés zsírral kikenjük, akkor a tej nem fog odakozmálni.
Gyanús vajat úgy vizsgálunk meg, hogy tiszta, fehér papírosra tesszük, összegöngyöljük és meggyújtjuk. Ha nem hamisított, kellemes szagot áraszt, ha égettfaggyú-szaga van, állati zsírral hamisították.
Ha a kicsit avas, de valódi vajat felfőzzük tejjel és kevés szerecsendióval, sütéshez-főzéshez még bátran felhasználhatjuk. Egy másik régi trükk, hogy ha a vajat bő vízzel kétszer átgyúrjuk, aztán meg friss tejföllel, akkor a vaj megint visszanyeri kifogástalan ízét. Egyszerű vajpróba, ha felolvasztunk meleg vízben, üvegpohárban egy kis adagot. Ha tiszta a vaj, akkor fent úszik a víz fölött, ha margarinnal keverték, akkor büdös és zavaros.
Én néha elsózom az ételt, de ez is megjavítható. Vászonruhával bekötöm a fazék száját, és egy nagy marék lisztet dobok rá, így főzés közben a liszt magába szívja a sót.
Ha az eltett uborka héján penészszerű hártya képződik, nem tettünk elég mustármagot az üvegbe, ami megvédhette volna. Ha a méz nyáron megerjed, akkor meleg vízzel telt edénybe kell állítanunk. Amikor olvadni kezd, a tetején fehér hab keletkezik, amelyet leszedünk a mézről, ami újra élvezhető lesz.
A jó liszt sárgásfehér, a hamis hófehér, kékes árnyalatú, és néha sötétebb foltok vannak benne. Ha kiszórva porfelhőszerűen szerteszáll, az nem jó – akkor jó, ha kicsit csomósan összetapad. Biztató jel, ha a kezünkben összeszorított liszt megtartja az így felvett alakját. Végezetül: ha megnedvesítjük, és csirizesen kemény, ruganyos lesz, az is jó. Rossz viszont, ha puha és ragadós marad, kivétel a nyári búzaliszt, ami mindenképpen ragadós.

Az sem árt, ha néha meggyőződünk a víz tisztaságáról is, ami nagyon egyszerű. Egy átlátszó üveget háromnegyed részig megtöltünk vízzel, és egy teáskanálnyi tiszta fehér cukrot teszünk bele. Az üveget jól bedugaszoljuk, és két napig meleg helyen hagyjuk. Ha tiszta, áttetsző marad, akkor nincsenek benne szerves anyagok, tehát élvezhető. Ha azonban tejszerűvé, foltossá válik, akkor élvezhetetlen, mert ártalmas alkotóelemei vannak.
A fentiek alapján manapság vajon mennyi büntetést lehetne kiszabni elzárásként vagy pénzbírságként? Elképzelni sem tudom… Mindenesetre szép summa lenne, az biztos.

(Kövesdy)