Viszontlatogatas_a_nyarasdi_testveriskolaban

Viszontlátogatás a nyárasdi testvériskolában

A Németvölgyi Általános Iskola és a Nyárasdi Alapiskola testvéri kapcsolata, mondhatni, példaértékű – mindenekelőtt azért, mert nagyszerűen szolgálja az itthoni és a felvidéki magyarság összetartozásának ügyét. A nyárasdiak a március 15-i forradalom és szabadságharc közös megünneplésére szoktak eljönni Budapestre, a németvölgyisek pedig a nemzeti összetartozás emléknapját megelőzően viszonozzák a látogatást.
A testvériskolai szerződést a két tanintézmény egykori igazgatója, a nyárasdi Takács Zsuzsa és a budapesti Dohány András kötötte. (Érdekesség, hogy mindketten ugyanabban az esztendőben váltak meg iskolájuktól.) A helyükbe lépők – a magyar fővárosban Dimanopulosz Andrea, Nyárasdon Bohus Zsolt – elődeik szellemében ápolják az iskolák kitűnő kapcsolatát.
A nyárasdiak március idusán vendégeskedtek itt (erről lapunk is beszámolt), nemrég pedig a Németvölgyi két hetedikes osztálya járt odakint. A gyerekeket kísérő tanárok először Révkomáromba vitték el a fiatalokat, ahol megtekintették a Monostori erődöt, majd a rövid városnézés során eljutottak a látványos Európa-udvarba is.
A két tanintézmény közti szoros köteléket jellemzi sok egyéb mellett az is, hogy alig állt meg a busz Nyárasdon, a diákok, akik csak március 15-én ismerkedtek össze, már szaladtak is egymáshoz. Az alapiskola aulájában, szokás szerint, rövid fogadás következett.
Dimanopulosz Andrea örömét fejezte ki, hogy a budapesti és a nyárasdi tanulók között egyre szorosabb a barátság. Ez szerinte talán annak is köszönhető, hogy a digitális technika korában jobban leküzdhetők a távolságok, de szerepet játszhatnak benne a korábbi utak kedvező tapasztalatai is. Még az olyan osztályoknál is, amelyek kevésbé nyitottak, megfigyelhető volt, hogy a tanulók emelkedett hangulatban tértek haza a nyárasdi látogatásról, s ők maguk is jobban összerázódtak, mintha egy többhetes közös táborozáson vettek volna részt. Takács Zsuzsa volt igazgató korábbi kollégája nevében is beszélve a fogadáson megjegyezte: ha szükség van rá, ezután is mindenben az új vezetők rendelkezésére állnak.
A kinti hetedikesek énekszóval köszöntötték a budapestieket. Füri Adrián, a nyárasdi iskola (és a szomszédos Alistálon működő művészeti alapiskola) tanulója harmóniumon kísérte őket, majd előadta egyik saját szerzeményét is. Az esemény végén a tanulók ezúttal is megajándékozták egymást.
A további program első részében a sport játszotta a főszerepet. Amíg a fiúk focimérkőzést vívtak az iskola műfüves labdarúgópályáján, addig a lányok teremhokiban mérték össze tudásukat a tornateremben. A mozgás után jöhetett a környék felfedezése: előbb egy tehenészetbe mentek el a gyerekek – a bocisimogatás különösen népszerű volt –, végül bősi hajókirándulás következett, melynek során megismerkedhettek a zsilipelés rejtelmeivel.
Miközben a zsilipkamrában emelkedett a víz, egy matróznak öltözött hölgy mindenféle hajós jelmezt hozott, és beöltöztette az asztaloknál ülő diákokat, kit matróznak, kit félszemű kalóznak. A tanárokat sem hagyta ki, de ők inkább kapitányi fejfedőket kaptak.
A Németvölgyi Általános Iskola más módon is tartja a kapcsolatot a határon túlra került magyarsággal: tanulói immár több éve csángó gyerekekkel nyaralnak együtt Szántódon. A nyárasdiak is jönnének, csak eddig még nem sikerült támogatást szerezniük erre a programra. Pedig ha évenként kétszer egy nap ekkora örömet tud okozni, könnyen elképzelhető, mekkora boldogságot jelentene mindkét fél számára további egy hét együttlét.

Kérész Gyula