Az_erdelyi_parasztprimas_es_Hendrix
Fotó: https://myspace.com/napra

A erdélyi parasztprímás és Jimi Hendrix

Időjárástól függetlenül forró hangulat várható vasárnap délután 6-tól, amikor a Napra együttes lép színpadra. A zenészek pszichedelik-folknak titulálják saját stílusukat – hogy ez mit jelent, megpróbáljuk megfejteni, ám ha most nem is sikerül, a koncertet hallgatva bizonyára megértjük.

A világzenét játszó Napra zenekar 2004 őszén alakult Budapesten. Dalainak közös kiindulópontja a Kárpát-medence népzenéje, amit azonban nem autentikus formában ad elő, hanem a mai kulturális környezetbe ágyazva, újszerű hangzásra törekedve. Ehhez persze szükséges, hogy a tagok széles körű ismeretekkel rendelkezzenek és otthonosan mozogjanak a térség zenei világában, továbbá annak jellegzetes stíluselemeit könnyedén tudják alkalmazni bármilyen zenei szituációban.
A zenészek korábban a világ- és népzenei színpadokról jól ismert és sikerrel szereplő együttesekben játszottak. Kiemelkedő hangszeres tudásuk, virtuozitásuk, lendületes előadásmódjuk teszi sajátos erejűvé muzsikájukat. Az elektronikus és az akusztikus hangzás elegyítése, az elektronikus hangszerek – dob, basszusgitár, gitár – a népiekkel – hegedűvel, brácsával, cimbalommal, tangóharmonikával – megszólaltatva eredményezi a Naprára jellemző egyedi hangvételt.
Egy nemrég tartott koncertjük után egy kritikus így szólt róluk: „A Napra attól is több, mint az átlag, hogy minden tagja zseniális zenész. Both Mikiről sokan tudják, hogy egy gitárvirtuóz, mindamellett szép hangja is van, de ott van még Bobby harmonikán és Rácz Ricsi a zongoránál, és akkor még a ritmusszekcióról nem is beszéltünk. Nálam dobos-basszus párosban mindent visz Pfeiler Ferenc, aki tud is, és meg is üti a dobokat, Winter Csaba pedig itthon nekem a námbör ván. Ehhez pedig még jön Krámli Kinga népdalos erőteljes hangja, szuggesztív előadásmódja. Szóval a csapat mintha egy best of válogatott lenne, összekasztingolva, és így, ez a hatos ezzel a technikai tudással úgy pakolja a folk rockot, hogy áll leesik, cipőtalp elkopik.”
A Napra a Magyar Rádióban felvett háromszámos demóval kezdte pályafutását. Stílusukat az együttes tagjai szívesen határozzák meg pszichedelik-folkként. A zenekar vezetője, Both Miklós énekes-gitáros – aki megfordult már a Vágtázó Halottkémekben is, és tagja a Kárpát Möbiusznak – így beszél erről: „Képzeljük el, mit tenne egy erdélyi parasztprímás, ha meghallaná Jimi Hendrix zenéjét!”
A Naprában nagyon komoly súlyt kap a népi hangzás. Az a bizonyos valami, ami diktálja a zenét, bár folyamatosan változik, tökéletesedik, de gyökeresen nem tagadhatja le magát.
Both Miklós szerint nagyon sok fiatal hozzá van szokva, hogy az energikus zenében kizárólagosságot ad a torzított gitároknak. Holott az csak egy hangzás. Az erőnek a dallamokban és a dallamok egymásutánjában kell elsősorban megnyilvánulnia. „Szeretném hinni, hogy ebben lesz a Napra ereje” – mondja.
Mint vallja, „Huxley használja először a pszichedélia kifejezést a Szép új világban. Ez annyit tesz: látható lélek. A népzenét csak a hangjain túli szférában lehet tetten érni. Hangjai nem értelmezhetők például az a-g-e-d-c-a hangok egymásutániságában. Emiatt bukik el az iskola falain belül a népzene tanítása, és emiatt alakult ki torz kép a népzenéről sokak fejében. Legalább olyan fontosak azok a jellemzők, hogy a hegedűs a hangsornak mely hangjait hogyan díszíti, hova és hogyan rakja a hangsúlyokat, a zenekar milyen ritmusban kíséri őt, milyen akkordvariációkkal, az énekes melyik szót hogyan hangsúlyozza, és még sorolhatnám... Ha kapcsolatba kerülsz ezzel a mélyebb szférával, akkor teljesen más értelmet kap a népzene minden egyes hangja. Mi a Naprában a népzenét ennek a mélyebb szférának a tudatában szeretnénk értelmezni és egy modern kori hangzásba átültetni, esetenként átértelmezni. A Napra funkciója nem a szórakoztatás. Az esetleg melléktermékként, persze, jelen van. De mi ennél többet szeretnénk. Ezt a többletet nevezhetjük a katarzisnak. A tisztító erejű katarzisnak. Persze tisztában vagyok vele, hogy sok embernél ezt nem fogjuk elérni, de legalább állást foglalunk.”