Talalkozasok_a_Svabhegyi_Punkosdi_Bucsun1

Találkozások a Svábhegyi Pünkösdi Búcsún

A Diana parkban minden ott folytatódott, ahol tavaly abbamaradt. A zene kiváló volt, az árusok kedvesek, az ételek és az italok kifogástalanok, a hangulat pedig felhőtlen. Ez is az oka annak, hogy a hegyvidékiek évről évre örömmel térnek vissza a XII. kerület egyik legkedveltebb kulturális eseményére, a Svábhegyi Pünkösdi Búcsúra.

„Nahát, micsoda meglepetés! De jó, hogy újra látom! Jöjjön, üljön le mellénk! Mintha tegnap történt volna…” – szólított meg egy ismerős hang a bajor sörsátorban. Lajos bácsi volt az, aki a feleségével üldögélt; négy ével ezelőtt találkoztunk ugyanitt. Régi ismerősként azonnal ott folytattuk, ahol egykor abbahagytuk.

– Lajos bácsi, megint bűnözik? – kérdeztem tőle, a félig megevett bajor kolbászra pillantva.

Legutóbb ugyanis az orvosa a lelkére kötötte, hogy kerülje a zsíros ételeket.

– Dehogy! Sátor alatt vagyok – a Jóisten ezt most nem látja… Az élet tele van veszélyekkel. Annyi mindent túléltem már. Falun születtem, pár falatnyi „kóbász” csak nem fog ki rajtam! – mentegetődzött.

– Mit gondol, milyen az idei búcsú? – érdeklődtem.

– Először is, tegeződjünk! A pertut mindjárt megisszuk. Végtére is, nem mi vagyunk öregek, hanem te vagy túl fiatal! A zsákbamacskára már a gatyám is rámegy. Mert persze egynél nem állunk meg. Editke szerintem azt hiszi, hogy egyszer olyan szütyőt választ, amiben arany van. A hangulat egyébként, ahogy látod, fantasztikus. Máskülönben nem lennénk itt! – szögezte le Lajos bácsi, akivel jövő évi találkozásunk pontos időpontját is megbeszéltük.
Az agorán egymást váltották a műsorok, három napon át közel háromszáz fellépő gondoskodott a jókedvről. „Már kétszer játszhattunk a svábhegyi közönség előtt. Mindig remek a hangulat, a dalainkat rendszerint vastapssal jutalmazzák. Szeretünk idejárni, hiszen kitűnő és aktív hallgatóságunk van. Bekiabálós kívánságlistáról zenélünk, ez pedig külön öröm” – dicsérte a vidám publikumot Pintér Róbert, a bajor és tiroli muzsikákat előadó Die Eber Kapelle együttes tagja.Talalkozasok_a_Svabhegyi_Punkosdi_Bucsun2A kirakodóvásáron ezúttal is ismerős árusok kínálták portékáikat. Az erdélyi kürtőskalács mellett a búcsú egyik legkedveltebb pontja a réteses volt. „Mi már idestova öt esztendeje járunk ide. A vásárlók nagyon szeretik a dédnagymamám receptúrája szerint készült réteseimet. A közösség nagyon jó, szeretünk itt lenni!” – mondta Nyúl Angelika réteshúzó, akitől azt is megtudtuk, hogyan kell tökéletes strudlit sütni: „Mindent kézzel kell készíteni. Ettől lesz finom.”
Az aprócska piactéren volt minden, mi szemnek, szájnak és ízlésnek ingere. A hölgyek többsége nem hagyta ki a díszes kézműves termékeket értékesítő standot sem. „Baglyok, cicák, kis szoknyák, díszek. Ezeket hoztuk el” – mutatta dekoratív áruit Ligeti Anette, aki először vett részt a svábhegyi mulatságon.
Mint kiderült, a hegyvidéki asszonyok szeretik a kifinomult stílust – volt köztük olyan is, aki egyszerre három táskát vásárolt. „A kopogtató is kedvelt darab. Egy kedves házaspár már leadta a rendelését, szóval jövőre, ha ismét eljöhetünk, teljesítjük a kívánságukat” – tette hozzá büszkén a kézműves, aki külön megdicsérte a szervezők profizmusát.
„A Svábhegyi Pünkösdi Búcsú sosem lesz gigantikus méretű fesztivál. A programok mindig hasonlók, a közönség pedig visszatérő. De ez egyáltalán nem baj! A búcsú a környéken élők szűk körű összejövetele, ez az igazi értéke. Jó leülni és beszélgetni egy pohár sör mellett, mulatni, emlékezni. A legnagyobb feladatunk az, hogy megőrizzük ezt a kicsi, szerethető, mégis kiemelkedően magas színvonalú rendezvényt” – méltatta a búcsút Kovács Lajos hegyvidéki alpolgármester.
„Rég volt ilyen szép időnk pünkösdkor. Nagy öröm látni, hogy a kicsik is élvezik a programokat. A bábszínház, a kézműves-foglalkozások, a népi körhinta és az állatsimogató is lenyűgözték a gyerekeket” – örvendezett Gaál Tímea, a helyi német nemzetiségi önkormányzat képviselője.
„A hagyományok felelevenítése a jövő reménységének záloga – ezért rendezzük meg évről évre a Svábhegyi Pünkösdi Búcsút. Az esemény kívülről nézve csupa móka és kacagás, de sok munka van mögötte. Rengeteg segítséget kapunk a Hegyvidéki Önkormányzattól és a Jókai Klubtól. Ez is egy bizonyíték arra, hogy csak közös összefogással hozhatunk létre jó dolgokat” – mondta Kövesdiné Martin Nóra, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület és a hegyvidéki német nemzetiségi önkormányzat elnöke.
„A rendezvény az idén is remekül sikerült. A kerületi családok közül sokan döntöttek úgy, hogy részt vesznek a három napon át tartó mulatságon” – összegzett Herczeg Józsefné Eszter, a Jókai Klub és a Virányosi Közösségi Ház igazgatója.
A hagyományokhoz hűen az utolsó nap az emlékezésé volt. „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak, és áldó imádság mellett mondják el szent neveinket” – Meskó Gyula a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület egyik alapítója, a helyi német nemzetiségi önkormányzat elnökhelyettese Petőfi Sándor szavaival nyitotta meg a koszorúzást a Hősök emlékművénél, amelyet 1934-ben emeltek az első világháborúban elesett katonák tiszteletére, majd eltávolítását követően 1962-ben újra felállítottak, és a második világháború katonaáldozatainak nevét is rávésték.
Az ünnepség végén Meskó Gyula képviselőtársaival és Kovács Lajos alpolgármesterrel közösen koszorút helyezett el az emlékműnél, amelyet Kocsis István atya, az Istenhegyi Szent László Plébánia lelkipásztora áldott meg.

B. Mimi